A múlt héten kissé átrendeztük a szobát. Még mindig ismerkedünk a képességeivel s keresgéljük a bútorok ideális helyét.... Zsolti játékai viszont valahogy mindig elrendetlenítik a szobát, mert nincs elegendő tárolóhely számukra....
Pénteken Sándor tatával volt találkánk és hát ő mindig hoz meglepit a gyerekeknek. A legsikeresebb az összes közül a Kata ajándéka bizonyult, melynek tartozéka volt négy műanyag labdácska is. Zsoltit azonnal elbűvölték a kis labdák, mint mindig. A nagy szerelem még a babafoglalkozáson kezdődött, s azóta is mindig szívesen játszik apró műanyag labdákkal. Látva a pénteki reakcióját, eldöntöttem, hogy veszünk Zsoltinak ilyen labdákat akármennyibe is kerülnének, főleg, hogy az elmúlt héten nagyon levertnek tűnt. Vasárnap meg is rendeztük a nagy vásárt, igen ám, csak valami tároló herkentyűt is kellett venni a 100 darab labdácskának. Így hát vettünk két vidám, színes kartondobozt. A labdák persze hatalmas sikert arattak, Zsolti nagyon odavan értük, s reggel az az első gesztusa, hogy megnézi, megvannak-e még a labdák.
A tároló dobozok pedig engem buzdítottak fel. Igen jó szervező szerkezeteknek ígérkeztek, így el is küldtem uracskámat, hozzon még két dobozt. És lám, lett nagy rend a szobában. Minden játéknak megvan végre a lakóhelye, minden nyugodtan elfér és még színes is lett, meg mosolygó, a szoba a sok vidám doboztól. Elővettem ismét Zsolti régi habtapi szőnyeget, kiteregettem a teraszra, így minden még pezsgőbb és játékosabb lett. A falra is tavaszi díszek kerültek: napocska, virágok, lepkék, szitakötők... Már csak egy kis tavaszi napsütés kell hozzá és tökéletes lesz!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése