Újabb NAGY HÍR!!!

Tegnap megszületett unokaöcsénk, Dali Botond Dániel, 56 cm hosszal, 3400 grammnyi súllyal, gyönyörű szép arcocskával! Nagy az öröm és boldogság, Bogi persze már azonnal hazavitte volna úgy testvérkéjét, mint édesanyját :) Judit is, a baba is jól vannak, de azért még imádkozunk, hogy ezután is minden jól legyen.

ISTEN HOZOTT KICSI BOTI!

Brrrrrr.....

Ez az én fiam ma a reggeli mellett egy citromvéget szopogatott nagy élvezettel, miközben nekem már csak a látványtól is fanyarodott a szám...

Tegnap

Végre találkoztam Rékával és Sárával, átjöttek Tünde barátnőmék, és Zsolti újdonságokkal állt elő...

Jól mondta Réka. MI nem tudjuk megszervezni a találkozást, mi csak véletlenszerűen futunk össze,  de olyankor mindig nagyon jót csevegünk. Tegnap is így volt. Alig tudtuk abbahagyni a beszélgetést. Pedig közben Tündéék telefonáltak, hogy bizony itt vannak nálunk és várnak.

Már nagyon hiányoltam őket. Régen gyakrabban találkoztunk, de amióta Tünde is dolgozik, nehezen tudjuk összehozni a találkát. De tegnap átjöttek és nagyon jól esett! Zsolti is rögvest szerepelni kezdett. Két olyan dolgot is művelt, amilyet még addig soha. A popsitörlő dobozzal játszott s egyszer csak el kezdett kukucsizni. Elrejtette kicsi szemeit a dobozzal, s mikor "előbújt" szélesen mosolygott. Ennivaló édes jelenet volt. Ma is többször megismételte. A másik gesztusa is nagyon meglepett. A fogaim közt tartottam egy pufit, gondoltam ő majd leharapja a másik végét. De nem így tett. Zsolti elvette a pufulécet, beleharapott, majd visszaadta nekem. Haraptam belőle és ismét átnyújtottam neki. Ő hasonlóan falt belőle ismét, majd a maradék ragacs "sárga kukacot" (ahogy tátá mondja) visszaadta nekem. Nagyon meg voltam lepődve. Még soha-soha nem tett ilyet. Úgy örülök, hogy kezd végre interakcióba lépni velünk s hogy ezt pont a keresztszülei előtt tette.... hát mondanom sem kell, hogy hízott a májam, hogy milyen ügyes fiam van. :)

Lépcsőzés

A lépcsőmászás technikája á lá Zsolti fiam:

1. megragadod az első  lépcsőfokot
2. felhúzod maga lábra
3. felteszed jobb térded a következő lépcsőfokra
4. megfogod a harmadik lépcsőfok szélét
5. felhúzod a másik lábad is
6. most térdepelsz a második lépcsőfokon, kapaszkodsz a harmadikban
7. felállsz lábra
8. megragadod a negyedik lépcsőfokot
9. felteszed jobb térded a következő lépcsőfokra
10. felhúzod a bal lábad is, ismét térdepelsz

                        .... és így tovább....

Krisztináéknál gyakoroltuk.... Ja, és Zsolti ma jó fiúsan, határozottan megragadta Kata vékony törékeny kezét. Ő ismerkedett, én pánikoltam, Krisztina megoldotta a helyzetet, Kata le se bagózta a jelenetet, hisz neki csak a cici kellett.... 

Édesek ezek a gyerekek!!!

Wikkend

No, közben Krisztina és Kata hazaköltöztek a kórházból. Bence sok megható pillanattal lepett meg minket, de főleg szüleit. Az egyik legszebb gesztusa az volt, mikor leges-leges-leges-legkedvencebb játékát, Hópelyhet (egy plüss kutya), odatette Kata mellé az ágyikóba és ragaszkodott, hogy Kata mellett maradjon és vigyázzon rá. Mind el vagyunk ragadtatva, hogy milyen ügyes és szerető nagy testvér lett belőle.

 

Mi pedig növögetünk, most már négy fogacskával, bővült szókinccsel, egyre nagyobb akaratossággal. Bizony, az én fiam, amint meglátja a papát, főleg a pufulécet, azt mondja nekem: "Add ide, add ide, adidedidide!!!". Először azt hittem, én képzelem be a szavakat a mondókájába, de másodjára, harmadjára már Mádi mama és tátá is konfirmálta, hogy ez a gyermek tényleg azt mondja "Add ide!". De kéne halljátok azt a kicsi parancsoló hangját. Döbbenet! Úgy látszik, ezt az oroszlán akaratot és attitűdöt mégis elörökölte tőlem, aminek én nem örvendek olyan túlzottan, egyrészt azért mert sok a hátulütője, másrészt, mert vetélytársam akad a családban. Két oroszlán egy helyen? Ne vicceljetek!

Tegnap voltunk weekenden, fiam meg én. Húztam fürdő pelust a kölökre s jó fél órát játszottunk a legkisebb medencében. Mondanom sem kell, hogy Zsolti nagyon élvezte. Egész végig fel-alá masírozott a vízben. Aztán mikor kiszálltunk a medencéből, felöltöztettem s hagytam mászkáljon a tiszta fűben és homokozóban. Olyan jól esett látni, hogy a kicsi medencék állandó vízcsere módszerrel működnek, hogy a fű patyolat tiszta (egy cigarettacsikket sem kaptam) s a homokozó is makulátlan (még legalább egy darab papírt sem találtam benne). Nyugodtan négykézlábazhatott Zsolti úgy a fűben, mint a homokban s ezt nagyon élvezte. Amint a homokban játszott, egyszer csak eltemette a jobb kezét. Bal kezével tovább kotorászva, megtalálta jobb kezének hüvelykujját. Megfogta, felemelte s hogy elcsodálkozott, hogy annak a valaminek folytatása is van. Nézte-nézte s hosszú perc telt el, míg végre felfedezte, hogy az az ő saját keze. Mikor rájött, szélesen elmosolyodott és "repdesni" kezdett kicsi karjaival. Mikor már mindene tiszta homok volt, megettünk egy jó adag pufulécet és hazaindultunk. Mondanom sem kell, hogy délután akkorát aludt, mint egy bunda. De én is!

Nagyon édes volt végignézni felfedezéseit a weekenden s úgy sajnáltam, hogy csak én láttam...

Nővérkedés

Mai látogatásom alkalmából ölbe vehettem Kata Nórát. Krisztina nem volt a legjobban s úgy döntöttem, nem érdekel ki szólít meg, megpróbálok bemenni hozzá a szalonba, hogy segítsek. Felvettem egy 600 éves fehér ruhámat, miben úgy festettem, mint egy nővér, Csilla barátnőm tanácsára felvettem a hozzá megfelelő attitűdöt, zsebre dugtam kezem, és mindenféle kétely nélkül, magabiztosan végig vonultam a szülészeti folyosón, majd kopogás nélkül benyitottam a hatos szalonba. Ijedten néztem végig az asszonyokat, "Úristen, jó helyre jöttem???", majd végül megláttam Krisztinát. Olyan édes volt, már le is vette volna szemét rólam, hogy végezze dolgát, mikor hirtelen észbe kapott, hogy én ÉN vagyok. Jól megleptem, de magam is. Egész sikerélmény volt, komolyan. Mikor távoztam a kórházból, még néhány páciens, látogató és a kapus is bedőlt a csalásnak. :)

Na, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ölbe vehettem Nórikát. Hát olyan pici törékeny, rendesen féltem megfogni. De fantasztikus élmény volt. Azonnal előjöttek a Zsolti  életének első napjaiban szerzett élmények és hirtelen úgy hiányozni kezdtek azok a Zidők... és Zsolti már 10 hónapos. Hihetetlen!

Aztán megmasszíroztam Krisztinát, de sajnos csak nagyon keveset enyhített a nyakfájásán. Elaludta, s valamije úgy meghúzódott, vagy úgy becsípődött, hogy azóta nagyon fáj a nyaka, a bal válla és még a karja is. Aztán ma megelégelte s szólt a nővéreknek, akik mondták, bekenheti Diclofenac kenőccsel. Ezért is vállaltam be a nővér szerepet :)

Majd Tati is meglátogatta Krisztinát, megnézte Katát is, elkönyveltük, hogy "jaj, Istenem, de pincur" és hazajöttünk. 

Estefelé Zsoltival sétáltam egyet. Megkóstolta a homokot, füveztünk, mászkáltunk a fűben mezítláb, meg ilyenek.

Tegnap a week-end-en voltunk Imoláékkal. Zsolti nem fürdött, egyelőre barátkozott a szórakozóhellyel, de kicsit határozatlan is vagyok, hogy vajon, merjem-e bevinni az ottani vízbe vagy sem. De hát mi a mainál mocskosabb strandokon fürödtünk nyaranta egészen kis korunk óta... Ugyanakkor, annyi gomba és fertőzés... Nem tudom, mit csináljak....

Kicsi Huni barátunkkal (násznagyaim kicsi fia, ki 10 nappal nagyobb Zsoltinál) találkozót terveztünk már egy ideje, de behimlőzte magát. Azt hittem, biztos ki van nyúlva szegényke a betegségtől s közben olvasom, Kati írja, a legényke megtette első öt önálló lépését. S akkor ismét: hogy megnőttek ezek a gyerekek???!!!  Szóval, gratulálok a kis huncutnak, mert biztos vagyok benne, hogy nagy örömet szerzett édesanyjának és édesapjának. :)

Ilyenek történnek velünk mostanában.... és borzasztó melegünk van, de nem baj, végre itt a nyár!!!

A mai napról...

Elköszöntünk nagyitól, mert Pestre megy Juditéknak segíteni. Ott is hamarosan érkezik a gólya, és nagy az izgalom, a várakozás. Jót játszottunk nagyi szép felújított lakásában, mert Zsolti minden újdonságot maximálisan kihasznált játék végett. A legnagyobb sikert a "lépcső" jelentette, egy kis szintkülönbség a ház régi és felújított része között, ami Zsoltinak igazi akadálynak tetszett. Folyton ott sürgött, élvezte, hogy fel- illetve le kell mászni a lépcsőn, s hogy még érdekesebb legyen a játszma, közben meg-megkerülte a közelben lévő oszlopot ravaszul kukucsizva. Fel-alá masírozott az egész házban hol négykézláb, hol lábon valamelyikünk segítségével, s  csak néztünk nagyot, hogy honnan van energiája annyit rohangálni.

 

Haza gyalog jöttünk, nagyon elfáradtunk. Biztosan Zsoltinak is elállt minden porcikája, hisz kenguruban hoztam, de az én hátam és nyakam is majd megszakadt, mire végre hazaértünk. Kicsi fiam becsületesen kimerült a délutáni aktivitástól és fürdés nélkül kiharcolta magának az esti tejcsit, s el is aludt. Csakhogy 20 perc múlva fel is kelt az ágyikójában s bizony-bizony alig tudtuk ismét álomba ringatni. 

Ez az álomban való mászkálás kimondottan problémákat okoz újabban. Gyakran kezd el mászni álmában Zsolti, aminek mindig egy koppanás lesz a vége (hisz nem kell sok, hogy beüsse valamijét az ágy rácsaiba), aztán sírás, ébredés, egy-két órás virrasztás. Tegnap éjjel például felült álmában. Kicsi édes, alig tudta tartani a fejét. Majdnem lotus ülésben volt, kezei a térdén, szeme behunyva és fejét hol előre, hol oldalra ejtette el. Rengeteget forgolódik, nyugtalan, felsír, hosszasan ébren marad.... Na... Ez van.... Eddig jó alvó volt, de most úgy látszik a fogzás és mozgásfejlődés bezavar... Reméljük nem tart soká....

:)

Ma meglátogattuk Krisztinát és Kata Nórát. Láttuk is a lejányzót! Hihetetlen apró kis teremtmény!!! Egy egészen irinyó-pirinyó gyönyörű kicsi lány. Pici szemeivel hunyorgatott, zavarta a fény, aztán befalta kezecskéjét. A fényképek alapján azt hittem nagyobbacska s mikor megláttam el sem hittem, hogy milyen incurka.... s lám, ahogy szokták mondani, miből lesz a cserebogár.... Krisztina kicsit sáppatt volt, látszott, hogy nem érezte a legjobban magát, de mosolygott és örült, hogy végre bemutathatta nekünk is kicsi lányát. Bence büszke nagytesó volt, de bizony itthon nagyon hiányolta édesanyját. Azt mondta: szomorú vagyok, mert nem lehetek anyával egy egész hétig. Ráadásul szegényt még valami hányás is utolérte estére, így hát jobban hiányolta Krisztinát. Biztosan nehéz időszak vár rá, míg megszokja, hogy osztoznia kell szülein Katával. De nem féltem őt, mert értelmes fiú, és nővéremék nagyon ügyesen kezelik a vele kapcsolatos konfliktus helyzeteket.

A mai élmény elgondolkodtatott. Olyannyira tiltakozom a testvérke ellen. Mind azt hajtogatom, hogy várnunk kell, míg felépül a házunk, de ma úgy eszembe jutott, hogy mi Krisztinával csak akkor találtunk egymásra, amikor én is 17-18 éves lettem. Addig nagyon érződött a négy éves korkülönbség és nem nagyon tudtunk egymással játszani. Az eredeti elképzelésünk az volt 2-3 év különbség legyen gyerekeink között, ám a házépítés biztosan jóval tovább tartana... Még el kell erről beszélgetnünk Attilával, lássuk mi is a fontosabb... meg hát meg kell várnunk azt is, hogy mit hoz a közeljövő....

Tegnap és ma

A tegnap nálunk járt Évi, aki osztálytársnőm volt 12 évig. Nagyon vártam már látogatását, hisz kedves barátnőm és fontos volt nekem, hogy bemutassam neki fiamat. Így aztán mikor felhívott nagyon örültem. Zsoltival nagyon jól egyeztek, bátran játszottak egymással, fel-alá sétálgattak a házban. Jó volt látni, hogy Zsolti elfogadta Évi barátkozását és kellemesen meglepődtem, hogy Évi milyen otthonosan kezelte kicsi tücsköt. 

 

Az éjjel persze nagyon izgalmas volt. Mikor Krisztina végre felhívott, hogy értesítsen Kata Nóráról, Zsolti is megébredt s mintha ő is ünnepelte volna Kata érkezését, nem aludt vissza egy kerek órán át, csak mosolygott és huncutkodott.

Ma gyönyörű napunk volt, pedig nekem nagyon fájt a fejem. Zsoltival kimentünk sétálni és leültünk a fűbe, legeltünk, lapit téptünk, hangyát néztünk, hangyát fogtunk, másztunk a zöld fűbe, majd megismerkedtünk a kavicsokkal, elújságoltuk Ervin tatának a Kata Nórával kapcsolatos frissebb híreket, ettünk, játszottunk, huncutkodtunk. Nagyon szép emlékeket teremtettünk. A délutáni alvás után pedig az ágyban hempergőztünk, gőgicséltünk, kacarásztunk, még néhány puszikezdeményt is kaptam kicsi fiamtól. Először fejezte ki ezerrel ragaszkodását és engem levett a lábamról vele. Kicsit később én kidőltem a fejfájástól és Zsolti Mádi mamával ment sétálni. Ismét füveztek, lapit téptek, meg ilyenek, de a lényeg, hogy kicsi tücsköm megismerkedett egy kölyök kutyával is. Mádi mama elmesélése szerint Zsolti először meglepődött, de mikor látta, hogy mama megsimogatja s engedi, hogy a kutyus megnyalja a kezét, akkor bátrabb lett. A kutyuli Zsolti lábát is megnyalintotta, Zsolti is meg-megsimogatta. Aztán a homokozóban is játszott Zsolti és hamar meg is lett a döntés: holnap a kis vedret és lapátot is vinni kell. Így aztán kicsi fiam ma igazán mocskos (füves, földes, hangyás, kavicsos, kutyás, homokos) ruhákkal tért haza....

Hihetetlen, hogy milyen hamar nőnek ezek a gyerekek. Alig most tanult ülni kicsi tücsköm s lám már kutyázik és homokozik. :)

NAGY HÍR

Most már kikiálthatjuk a nagy világnak, hogy megszületett unokahúgom, Kata Nóra. Kicsit elsiette az érkezést, hisz hat héttel hamarabb bújt ki a pocakból, mint vártuk volna, de hála Istennek gyönyörű, egészséges, ügyes kicsi lányka. Krisztina is jól van, nagy örömben természetesen, Imrével és Bencével, az egész családdal együtt. Bár úgy édesanya mint lánya jól vannak, imádkozunk értük, hogy ezután se legyenek komplikációk.

ISTEN HOZOTT KICSI KATA NÓRA!!!

....

Unom az esőt.... és még dolgozatokat is kell írni... De Zsolti ettől függetlenül nagyon édes és ügyes. Ma éjjel kisírta a harmadik fogacskájának a hegyét, időnként köhent egy keveset, meg mászik, meg feláll, meg beveri a fejét, járkál, szaladgál, és rúgja az új, kék, fehér pöttyös labdáját.... Ma reggel lerázta az egyik kezem, így félkézzel fogózkodva rohant apja felé, miközben a másikkal már messziről jelezte, hogy ölbe-ölbe. Mostanság nagy erőfeszítéseket tesz, hogy mondikáljon. Már nem csak találomra jönnek belőle a szótagok, hanem mondani akar. Attilámat már tátának szólítja. Nagy öröm számomra, hogy ennyire szereti tátácit Zsolti fiunk és, hogy ezt a Zuram viszonozza is neki, mikor itthon van. Úgy érzem, Attilának a világ legnagyobb kincse, hogy Zsolti így ragaszkodik hozzá, nekem pedig az a legnagyobb kincs, hogy sikerült olyan férfire lelnem, aki tud igazi apa lenni. Közben izgatottan várom, hogy végre elhangozzék a mámá szó, de sajnos kicsi tücsök még nem nagy barát az m és n hangzókkal, így még várnom kell. De ehelyett egy új jelzése jelent meg kicsi fiunknak:az ölbe-ölbe. Egyre inkább igyekszik kifejezni ragaszkodását, egyre erősebb az akarata, sőt már olyannyira erős, hogy a dá-dá szót is be kellett vezetnem a szókincsembe, praclipöccintéssel együtt. Ezt persze az én drága fiam egyelőre nem tudja komolyan reagálni, helyette szélesen és ravaszul mosolyog. S közben idegesít, hogy megint dolgozatot kell írni és nincs se kedvem, se türelmem, se hangulatom, se semmi, pedig mindjárt lejár s októberig békén  vagyok, de mikor belegondolok, hogy még van egy év, akkor megint idegesít és utálom.... na.... és biztatom magam, hogy valahogy túl leszek rajta..... de most olyan borzasztó és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nehezemre esik a tanulással foglalkozni...

Anya, taníts engem!

Érdemes megszerezni Deákné B. Katalin Anya, taníts engem! című könyvét, mely hónapról hónapra előírja, hogy milyen játékokkal lehet fejleszteni a kisgyermeket. Én nem hiszek abban, hogy a gyerekből korai zsenit kell alakítani, de sokszor nem jön ötletem, hogy mit is játszhatnánk valami újat. Ilyenkor nagyon jól fog a könyv. Én násznagynémtól, Katitól kaptam és nagyon hasznosnak találom...

Hűha

Alig egy hete kezdte Zsolti körbejárni az ágyát és a játékos kosarát szépen két kézzel fogózkodva, ma már pedig kb. 7-8 másodpercig megállt egyedül a kicsi lábain. Mindkét kezében játék volt s állt a játékos kosár mellett, de nem támaszkodott neki. Mikor megláttam hamar a háta mögé siettem, hogy kifogjam az esést. De ő még állt, állt, én elszámoltam 7 elefántig s csak akkor suppant a popsijára... Le voltam döbbenve..... :)