:)

Láttunk zsiráfot!

Hamarosan jön a beszámoló is :)

Könyörgés

Képzeljétek hozzá a dallamot is....

"Szép május jöjj, hogy ébreszd a fáknak ágait,

Oly régen vártunk téged, hogy minden nyíljon itt.

Ha dúsan hajt a rózsa és ontja illatát,

Mily vágyva szívom róla ott járva  réten át.

(...)

Ó, bárcsak lenne végre az ég oly fényes kék,

Hogy jöjjön nyár a télre sok gyermek szíve kér.

Szép május hozd el nékem a drága csalogányt,

S mind víg lesz kinn a réten az ifjú és a lány."

Rucc

Mádi mama mind biztatott ma reggel, hogy menjünk egyet sétálni ebben a jó időben. Hát szót fogadtunk s elmentünk az egészen a Somira a parkban játszani egyet. Zsolti úgy tűnt nem élvezte annyira, mint gondoltuk volna, nem akart semmire felülni, a csúszdán is kicsit félt. Azért néhány mosolyt s egy kis focizást sikerült kicsikarni tőle, meg jót sétált a friss levegőn, bámulta a többi gyermeket, szájon vágta egy elszabadult harang rúd, s mikor már nagyon-nagyon laposakat pislogott, elindultunk hazafelé. Benéztünk a Jyskbe is, ahol Zsolti beleszerelmesedett egy egyszerű kis sátorba, amit 100 darab labdával együtt dobtak utánunk túl sok pénzért (nem vettük meg, de a bogár ott maradt a fejemben). Aztán úton hazafelé jó mélyen elaludt kicsi tücsköm, s míg e sorokat írom, lent durmol az autóban (nem volt szívünk felébreszteni, mert mindig megébred mikor kivesszük az ülésből), tátá lent maradt felügyelni őt és közben tesz-vesz, matat az autóban, rendet is rak.... Szép volt ma... és lehet, hogy még ruccanunk egyet délután is.... majd kiderül.... :)

Szép vasárnapot nektek is!

Kellemes meglepetés.......... azt hiszem

Ma felálltam a mérlegre s a következőt mutatta: 72,6 kg!!!! Nagyon meglepődtem, s újból mérlegre álltam ellenőrzés végett, de bizony ismét 72,6-t mutatott. December 16-n 74,5 kilóval vettek nyilvántartásba kismamaként (itthon méretkeztem akkor is, ugyanezen a mérlegen, ugyanoda elhelyezve, ugyanolyan lengén öltözve) s lám egy hónap alatt 2 kilót fogytam. Feltételezésem, hogy a jód dolgozik, mert a kajától nem vontam meg magam. Persze kimondhatatlanul örvendek, hogy nem híztam, ám van bennem kis aggodalom is, hogy nehogy ártson a babócnak a fogyás. De nem esek kétségbe, mert tudom, hogy jó kezekben vagyok (három orvos is figyelemmel tart: családorvos, nőgyógyász, endokrinológus), két hét múlva meg amúgy is ellenőrzésre kell mennem, és bízom benne, hogy addig nem történik semmi rossz kicsi pocaklakóval. 

Olyan rossz ez a szakasza a terhességnek: hányinger már elmúlt, de pocak még nem nő, rugdalózást sem érzek még..... így elméletileg tudom, hogy várandós vagyok, de fizikailag nem érzem, s ez annyi aggodalomnak ad helyet, hogy vajon rendben van-e minden. Zsoltival is ebben a szakaszban volt egy nagyon valóságosnak tűnő rémálmom, hogy elvették tőlem kicsi fiamat, amint megszületett. Mikor megébredtem alig tudtam magamhoz térni, s meg voltam győződve, hogy az álom azt jelzi, hogy elveszíthetem a babát. Egész nap sírtam s csak néhány hét múlva nyugodtam igazán meg, mikor végre láthattam piciri pocaklakó-Zsoltit a nőgyógyásznál.... 

Elkésett bejegyzés

Múlt hétfőn Katiéknál voltunk Zsoltival, köszönteni a kis családot az új évben, s hogy végre "eresszük össze" a két lurkót játék végett. Zsolti felettébb boldog volt. Tetszett neki Katiéknál, tetszett neki, hogy van játszótársa, na és nyilván, tetszett neki az a rengeteg felfedezni való új játék, ami a Hunié. Nagyon édesek voltak. Játszottak, meglepetésemre egymásnak hátat fordítva, de érezték, hogy különleges esemény van, mert különösen huncutok és vidámak voltak.

Míg Zsolti csendesen elvolt a maga felfedezéseivel (miután elsírta magát egy teljesen ártatlan zenélő csiga miatt), én leesett állal figyeltem, hogy mi mindent tud Huni barátunk. Hát bizony, ez a kis srác (10 nappal idősebb Zsoltinál s minimum egy fél fejjel magasabb) elmondja hogy hívják, hány éves, s viselkedésében is olyan nagyos, hogy azt hinné az ember, már rég elmúlt másfél éves. Nagyon értelmes kisfiú, de még emellett annyi energia van benne, hogy az döbbenetes. Adott pillanatban eszébe jutott, hogy játszana Zsoltival: megölelte, megsimogatta a fejét, átmászott rajta, provokálta, mire az én fiam, meg sem parittyázva a játszmát, nagy elfoglaltsággal böngészte továbbra is az autók kerekeit. Nem tetszett ez Huninak, ráadásul a foga is kínozta és már lefekvés órája is volt, így gondolt egyet, kisurrant az apja után a folyosóra, majd diadalmasan visszaérkezett Zsolti kis csizmájával s odanyomta fiam kezébe. Mi felnőttek hatalmasat nevettünk az édes gesztuson, de beláttam Huni igazát,  mert bizony nagyon ideje volt már, hogy hazainduljunk. Csak hát, ha Kati és én összeülünk, nehezen állítjuk le magunkat a dumából, mert talál a szó és téma mindig témát hoz :).

Már alig várom, hogy a két fiú ismét találkozzék!

Majonéz

Szegény uram. Ma kiakadt asszonyán. Képes voltam hajnalok hajnalán (9-kor) felkölteni, hogy készítsen nekem majonézt, mert én nem tudok, s anélkül a vinété sem finom. Szegény, hüledezve próbált magához térni: "Hogy lehet nem tudni készíteni majonézt??? Csak kavarni kell, kavarni, kavarni, kavarni....". Ártatlan pillogásaimnak viszont nem tudott ellenállni s morcosan felkelt. Kicsi fiunk azonnal mutatta is neki, hogy né ő rajzol, mire az uram: "Ügyes vagy, Zsoltikám, ügyes vagy! Most rajzolj szépen egy tál majonézt!"..... :D :D :D

Harc a szilveszteri éjszakával

Izáékkal szilvesztereztünk. Zsoltit későn altattam délután, reménykedve, hogy fenn tud maradni éjfélig, ám fél tízkor már nagyon dörzsölte a szemét. Igen hosszas altatás után (idegenben ez nehezebben megy) viszont úgy elaludt, hogy meg sem hallotta a petárdák robbanását éjfél körül. Kicsi Nórika nehezebben viselte jelenlétünket. Nem tudott nyugodtan aludni. Hasikája is mintha fájt volna, s nem volt olyan sima az éjszaka, mint Iza remélte volna. A terhesség rám nyomta bélyegét s bizony nekem sem volt könnyű az ébrenlét. Bármennyire is harcoltam volna vele, ragadtak le a szemeim az álmosságtól. De jó volt barátokkal lenni, társasjátékozni, pici babázni, beszélgetni, nevetni. Csendes, nyugis szilveszter volt ez. Az év végi rohanások után kimondottan jól esett.

Örömteljes, szép, békés új évet kívánok mindenkinek!