Pöttyös karácsony

Karácsony előtt egy héttel Zsolti himlős lett, karácsony első napján pedig Ferkó és én is himlősek lettünk. Zsolti és én könnyebben vészeljük, de Ferkó szegény nagyon kiütött és borzasztó rossz a hangulata, fájdalmai is vannak. A szenteste szép volt, de az azt követő napokat átszőtte a Ferkó iránti aggodalom, az én rosszullétem és Zsolti bezártságból származó hisztis jelenetei. Mádi mama átvette Zsoltikánkat, Attila a házi munkát, így Ferkóval zavartalanul zsémbelhetünk hol jobbra, hol balra. Valahogy másképp álmodtam az idei ünnepeket, de így is szép volt. Elég reményvesztett voltam december elején, ugyanis nem tudtam mi a csudából fog angyalkodni az angyal, de az Isten és a család kirendelte. Nem többet, nem kevesebbet, pont csak annyit, hogy a gyerekeknek gyönyörű karácsonyt teremthessünk, hogy ők ne érezzék azt az anyagi válságot, amiben éppen vagyunk. Most az újév közeleg és én nagyon hálás vagyok az Istennek, hogy épségben megtartott minket és arra kérem, jövőre is adjon nekünk egészséget és megannyi sok munkát Attilámnak és nekem, hogy végre az anyagi biztonságunk is meglegyen, minek hiányában túl sokszor voltunk már idegesek, haragosak és türelmetlenek egymással szemben. Nem óhajtok meggazdagodni, csak éppen lehetőséget kapjunk, hogy sorainkat rendezzük, hogy végre ne szürkítsék a békességünket a pénz okozta aggodalmaink.

Drága olvasóim, köszönöm, hogy írhatok nektek, hogy virtuálisan "meghallgattok", hogy vésszelepem vagytok. Kívánom, hogy legyen egy örömökben és egészségben gazdag új évetek!

diszítés Mádi mamánál

angyaljárás Mádi mamánál

így csíkos, úgy csíkos, kockás

az itthoni angyaljárást nagyban gazdagította Sándor tata angyala is

a "kötelező" családi fotó (ragaszkodom, hogy bár legalább ünnepekkor készüljön ilyen)

a gyermeknapi ajándék karácsony alkalmából "renenszánszát" élte

reklámfotó

igen, aznap éjjel EGYÜTT!!!!!!! aludtak a sátorban 

Őrült disznó!!!!

Apósom arról híres, hogy ha pénze van, akkor iszik s ha iszik, akkor megbízhatatlan, agresszív. Tegnap születésnapja volt, valahonnan pénzt is kapott, tehát berúgott. Cirkuszolt is nekünk, de hála Istennek nem nagyon. Ma reggel józanon felajánlotta, hogy elviszi Ferkót sétálni. Attila mondta, nem lesz baj, hagyjam nyugodtan. Hát nehéz szívvel elengedtem. 15 perc múlva azonban olyan gyomoridegem lett, hogy elküldtem Attilát utána "lesbe". És Attila a kocsmából kellett elhozza az alvó gyermeket. S még ennek a disznó apsóomnak az anyja azt várja tőlem, hogy beszéljek szépen és tisztességesen a fiával. Márpedig azt elfelejthetik! Hogy ennek az embernek, azaz apósomnak nincs mit nálunk keresnie az egyszer biztos és az, hogy többet soha, de soha egy lépést el nem léphet a gyermekeimmel, mert abban a helyben a rendőrséget hívom rá. Hihetetlen! Hogy részegen valaki hülye az egy dolog, de hogy józanul képes azt a döntést hozni, hogy kisgyermekkel a kocsmába ül, ezt nem is jön, hogy elhiggyem. És ezzel az emberrel kell nekem együtt élni innen kezdve ki tudja hány évig? Előre meg vagyok rémülve. De abban is biztos lehet mindenki, hogy a családvédelmet fogom kihívni, ha csak egyszer részegen a gyermekeim közelébe mer menni!!!!!!!!! És többet hozzám józanul se szóljon egy szót sem, mert minimum leköpöm!

A változatosság kedvéjért

Zsolti hólyagos himlős lett. Vagány karácsonynak nézünk elébe :D De már csak röhögni tudok az ügyön. :D :D :D

Rendben vagyunk!

Na végre! Megvannak a legújabb véranalízisek és jók! Ferkónak csak vitaminszörpit és májerősítőt kell venni egy hónapig, de különben ellenőrzésre sem kell már menni a hematológushoz. Zsolti is már jobban van, csak hisztizik Ferkó miatt (testvérféltékemység). Úgyhogy köszönöm a jó Istennek, hogy jó orvosokhoz küldött minket, hogy megóvta gyerekeinket. Ez a legszebb ajándék, amit az idén kaphattunk :)

A mai nap jó híre,

hogy Zsolti az éjjel belázasodott és fájtatja a hasát két helyen, ahol a mája és ahol a lépe van. Elnevettük a doktornővel, hogy most először örvendünk, hogy megbetegszik egy gyerek, mert ez most megerősíti a gyanút, hogy Ferkónál is megiscsak mononukleózisról van szó. Hétfőn tehát megint doktornőhöz megyünk, addig is várjuk a további tüneteket és készítjük magunkat lelkileg az elkövetkezendő át nem aludt éjszakákra. Remélem könnyen vészeli át Zsolti a fertőzést. Ferkó már jól van, csak anyafüggő lett. És képzeljétek, tegnap azt mondta nekem, hogy "müná" és tartotta felém a kis kezét. Na mondom "jól van, te románul beszélsz velem?". Na és puszikat ad a számra, szóval egyre nagyosabb és nagyosabb dolgokat művel a kis fickó. Zsolti pedig egyre kedvesebb vele. Beszélget is vele már, meg előfordul, hogy együtt játszanak. Sőt, az óvó néni mondta, hogy az óvodában is ügyeskedik: kezd játszani a társaival, részt vett már a tevékenységekben is. Ezek mind szívmelengető hírek. :)

Mikulás

A mai Mikulásozás legszebb ajándéka, hogy bíztató híreket kaptunk a hematológustól Ferkót illetően. 

A hagyományos ünneplés végett Mádi mamánál gyűltünk össze. Mádi mama pizzát sütött, Krisztina és én Kadocsát dédelgettük, a gyerekek játszodtak, mamáék pedig a gyerekekben gyönyörködtek. Attila szokás szerint rohangált egy nagy adagot, de amint megérkezett jött is a Mikulás. A gyerekek nagyon élvezték a sok édességet. És Ferkó különös módon azt, hogy végre saját, külön bejáratú versenyautói is vannak, méghozzá öt. Egész este velük játszott, aztán itthon rájuk csapott Zsolti és akkor volt egy kis zörrrenés érte, de tudtuk rendezni az ügyet. Zsoltival jót mókáztunk, mikor egy nagy halomba gyűjtöttük össze a tömérdek édességet. Nagyokat nevettünk, amint önfeledt boldgosággal kiáltotta "És még egy gumicukor!", meg amikor pálinkát kínált nekünk a Colás üveg formájú gumicukorból. Kata mindenét elajándékozta volna: kivett egy édességet csomagjából és nagylelkűen ajánlotta azt fel Ferkónak, vagy Zsoltinak, mikor kinek. Aztán maga is vendégeskedett a fiúk édességeinél és jót szórakoztunk, hogy a szomszéd kertjében Katának is zöldebb a fű. Bence egy gyönyörű kardott kapott, aminek nagyon örvendett és hihetetlenül jól türtöztette magát, hisz bár nagyon óhajtott volna azzal játszani, megértette, hogy a kisgyerekek közt nem lehet, mert könnyen megsérülhetnek véletlenül. Egész este beérte egy-két diszkrét sóvárgással. Egyre nagyosabb és nagyosabb ez a fiú. Aztán, hogy teljes legyen a kháosz Mádi mamánál, az én kisebbik tróger fiam megfogott egy snackses zacskót és a legnagyobb élvezettel mind a földre rázta tartalmát. Csak úgy gyűlt az egész család a szoba közepébe, csipegettük a snackset, mentettük a menthetőt, hogy legalább a szönyeg ne bánja meg. Kacagtuk is, hogy úgy néztünk ki, mint egy sereg kukoricára gyűlt tyúk. Igazán jó hangulat volt egész este. Nekem egyik legszebb Mikulásként marad meg, noha hiányoltuk Imre báttyust (főként Zsolti!!! -ti. most már nagy haverok lettek), de neki dolgozni kellett.

Hazafelé jövet az átjárón intettük le a mi buszunkat, az meg is állt, fel is vett. Amint leszálltunk, Zsolti élvezni kezdte a havat: tapicskolt benne, hógolyót kért, hóbuckákra ugrott, lábnyomokat és kéznyomokat hagyott a fehér hóban. Egész hazáig zengett az utca a mi hógolyózásunktól és nevetésünktől. Hazatérve pedig ragyogó fények vártak: Pötyi tata kis égőkkel diszítette ki az udvart. Kiengedtük egy kis időre a kutyákat is Ferkó nagy örömére, majd egy jó adag kutyázás  után jöhetett még egy kis hógolyózás, úgy hogy az udvar minden zeg-zúgában letapostuk a havat. A fiúk csak nevettek, arcuk csattanó piros volt a hidegtől és jókedvtől, majd bementünk a házba s még egy kicsit autókáztak az új traktorokkal versenyautókkal. A fektetés is későre sikeredett, majdnem 11 óra volt, de hát na.... kirúghatunk a hámból olykor-olykor.

Lefekvéskor megkérdezte Zsolti, hogy jön-e még a Mikulás. Aztán megbeszéltük, hogy járt az óvodában is, járt itthon is, de most már elment a szánján, de azt is tisztáztuk, hogy majd mikor karácsonyfát diszítünk, akkor jön majd az angyal és bizony az angyal elhozza az ígért darut és rakétát. Azt kérdeztem még Zsolti fiamtól: Boldog vagy ma? Mire ő azt válaszolta, az én legnagyobb örömömre és megnyugvásomra, hogy Igen, boldog vagyok. És ez lényeges.

Egy hétnyi aggódalom után végre megnyugodhatok valamelyest és végre visszatérhetek elkötelezettségeimhez, amikre egyáltalán nem tudtam koncentrálni ilyen helyzetekben. De nagyon köszönöm, hogy bíztattatok és támogattatok. Nekem ilyen szituációkban tényleg erre van szükségem: hogy kimondjam aggódalmaimat és bátorítást kapjak barátaimtól.

Szép Mikulást mindenkinek!

A mai nap forgatókönyve

Labor: mono teszt negatív.

Fertőző: hematológushoz kell menni.

Gyerekorvos: tényleg nagyobb a lép és a máj, menjünk hematora.

Hematológia: Ekó igazolja a tüneteket. Doktornő: tényleg rossz a vérkép, de nem így néz ki egy beteg gyerek és nem így viselkedik. Szerinte túl korai volt a mono tesz, ezért lett negatív. Ő úgy gondolja, hogy ez mégis mononukleózis lesz. De biztonságból kedden ismételjük a véranalíziseket és két hét múlva a mono tesztet.

Hála Istennek! 

Kérlek!

Kérlek titeket, mondjatok el egy imát Ferkóért. Imádkozzatok velem azért, hogy csak mononukleózisa legyen és nem valami sokkal rosszabb. A mai eredmények nem lettek valami jók. De még nem kaptunk meg minden eredményt. Szerdán tudunk meg valami bizitosabbat, de  függetlenül attól az eredménytől, muszáj eljárnunk még néhány ellenőrzést biztonságból, hogy kizárjuk a nagyobb bajt. Kérlek Istenem add, hogy ne legyen nagyobb baj!

Hiányzik

Ferkó mononukleózis gyanús. Nagyon rosszul van kedd este óta. A sürgősségit is megjártuk, mert borzasztó fájdalmai voltak picurnak és már nem tudtam, mitévő legyek. Ott vették észre, hogy megnagyobbodott a lépe és ez, a többi tünet fényében, a mononukleózisra mutat. Hétfőn megyünk a fertőzőre, hogy kiderítsuk, mi az ábra. De addig, orvosi tanácsra, távol kell tartanunk Zsoltit Ferkótól. Csütörtökön ösztönszerűen nem hoztam már haza az oviból Zsoltit, mert Ferkó nagyon-nagyon rosszul volt és mikor felhívtam az óvó nénit, ő azt monda, hogy Zsolti teljesen jól van. Arra gondoltam, így hátha elkerüljük azt, hogy ő  is ilyen durván megbetegedjen. Így esett az, hogy már három napja nem láttam az úrfit és most már nagyon-nagyon hiányzik. Minden nap beszélek vele telefonon, de most már úgy magamhoz szorítanám kicsi Zsoltimat és úgy megpuszilgatnám. Sajnos, én is kezdek hűlésszerű tünetek érezni.... de remélem, azért nem ver le engem is ez a ronda vírus....