Mondika

Zsoltikám napról napra többet mondikál a mi nyelvünkön: tapi/lapi/laki (lapi), kééé (kék), játééé (játék), fü (fül), sze (szem), sziszi (cici) és biztos valamit kihagytam.

Emellett pedig még van egy újdonság. Mádi mo-tól kapott kedden az én kis fiam egy sütőtöknek álcázott plüss cicát, vagy cicának álcázott plüss sütőtököt (ki hogy látja, lényeg az, hogy füle is, farka is van). Ez cicát Zsolti nagyon szereti. Mikor rátalál kacag neki, megölelgeti, hurcolja mindenhová. Meg is tanultuk, hogy az a Miáu-miáu cica, s ha azt kérdezzük: "Hol van Zsolti a miáu-miáu cicád?", rögvest keresni kezdi kicsi barna szemeivel. Amint megtalálja rámutat, mosolyog és felkacag, ölbe veszi és arcához simítja. Ha jó kedvében van, kérésre még ide is hozza nekünk kis kedvencét. Most már teljesen biztosak vagyunk tehát, hogy érti a "hol van" kérdést és a "hozd ide" parancsot is.

Továbbá pedig azt is el kell mondani, hogy kicsi Tücsök igazi fiú. Egyvégtében kisautó van a kezében, burrog nekik, forgatja a kereküket, tologatja őket kis kezeivel, ha netán nem akad kézügybe egy autó, akkor a legót is autóként kezeli. Ha sétálunk is, minduntalan az autók érdekli. Forgatná a kereküket, a lámpájukat csodálja.... Igazi fiú! Olyan édes és én olyan büszke vagyok rá.... :)

Ma

Ma ideges voltam! Nagyon! Ketyegtem! A kicsi nyűgös volt, én fulladtam a köhögéstől, 20 perc leforgása alatt 3x másztam meg a 3 emeletet a kicsivel + kisautó vagy babakocsi, folyt rólam a víz, kin fáztam. Kiborultam, még sírtam is. A gyerek ezt látva jobbnak látta elaludni, persze nagy cirkuszok között, én már majdnem a hajamat téptem az utca kellős közepén.

És a kicsi végre elaludt, én bevásároltam és főztem finomat, a kicsi felébredt és mind bevágta az ebédet. Ez végre olyan sikerélmény volt a mai napon, hogy mosolyt csalt arcomra. S ha mosolyt csalt, akkor jött a szokásos "Bocsánatot kérek, hogy türelmetlen voltam hozzád, és kérlek hidd el, hogy én nagyon szeretlek"-ölelés, mit Zsoltika meglepő módon viszonzott (pedig ő nem ölelkezős), mi ismét mosolyt csalt arcomra. S ha már mosolyogtam, akkor észrevettem, hogy még mindig süt a nap (d.u. 4,30-kor). Hamar felöltöztettem kicsi trógert s kivittem sétálni, hogy a borzalmas délelőtti sétát jóvátegyem. 

Gyalog mentünk. Tapogtunk egy helyben, megnéztük az autók lámpáját, tanulmányoztuk a CarmOlimp ajtajának működését, gyítefakóztunk a nyakamban, csúszdáztunk. Kavicsoztunk is, mikor pedig Zsolti rám nézett és azt mondta: "koek" (kövek). Egy kisfiú száraz lapikat gyűjtött egy halomba. Csatlakoztunk hozzá, majd még egy fiú, majd még két kislány, majd még két fiú, és egyre többen, addig, hogy vagy tíz gyerek dobigálta nagy hancúrozva a levegőbe a lapikat, örvendezve, viháncolva, Zsolti meg ült közöttük középen, széles mosollyal, kacarászva, visongva "la-pi", "ta-pi", "já-tééé" (lapi, áték). Kb. egy órát játszódtunk a falevelekkel. De mikor láttam, hogy elfáradt kicsi Tücsök, hazahoztam. Repetázott ebédből, majd megérkezett Tünde keresztmamája. Egyedül hagytam őket, míg elrohantam fogyasztást fizetni. Hazafelé találkoztam Dimával és Ervin (déd)tatával.

Hirtelen karácsony lett. Dima Ikeában járt, s hozott sok szépet, hasznosat. Tündével összeszereltük Zsoltinak az új játékot, mivel egész estig hosszú percekre lefoglalta magát. Jót "joggingolt" egyet kisfiammal Tünde, majd ketten legoztunk, míg Zsolti egyedül lófrált körbe-körbe a házban. És Ikea katalógust is néztünk, álmodoztunk a jövőről, és próbáltunk két szót váltani egymással, úgy mint rég szoktuk azt. Jó volt vele tölteni a délutánt.

S lám-lám a makrancos délelőttből lett gyönyörű, feledhetetlen délután, mosolygós est, és szívből remélem, hogy nyugodalmas éjszaka is... :)

(Ja, és rendeltem grépfrút mag olajat, állítólag nagyon jól működik gyerekeknél immunerősítőként. Minden reményem e drága olajban.....)

Csütörtök

Töltöttem fel új videókat, nézzétek meg őket!

Ismét lázasan :(

Nem tudom, mi történik, de Zsolti már egy hónapja folyton betegeskedik. Tegnap este belázasodott, ma egész nap forró volt kicsi gyermekünk, és a kedélyállapota is oly rossz volt, hogy alig lehetett kicsikarni tőle egy mosolyt.

Az egész tegnap este kezdődött Rékáéknál. Végre eljutottunk hozzájuk egy rövid látogatásra. Eleinte élvezték is a gyerekek, de hirtelen Zsolti ölbe-baba lett, és zsimbike, és sírt; láttam, valami nincs rendben. Mondtam is Rékának, jövünk haza, s míg én cipőt húztam, kabátot vettem, kicsikém ölbe kérezkedett Rékához s meleg fejével odabújt arcához. Ennek láttán már biztos voltam benne, hogy izgalmas éjszakának nézünk elébe. Úgy is lett. Éjjel 3-kor felébredtem Zsolti nyögésére, rendkívül forró volt, persze a füllázmérő eleme megadta magát, más nemű lázmérést meg nem tűrt el kicsi fiam. Hát jött a paracetamol kúp, a krumpli a zokniban, az ecetes-vizes borogatás. Reggel 8-kor elismételtük a "játszmát", és persze ma hat óránként kapta a paracetamolt. Reményem, hogy a foga okozza a bajt, de biztonságból holnap felkeressük a doki nénit, kivel már hetente van találkánk az utóbbi időben.... Kicsit aggódom, nehogy vasárnap fázott volna meg kicsi Tücsök az én hibámból.

Vasárnap ugyanis ellátogattunk Tünde keresztmamáékhoz. Busszal mentünk s míg vártunk a megállóban, Zsolti koslatott. A pocsolyákra is rátalált, én meg hagytam, hogy pocsolyázzon, mert hát minden gyerek szeret pocsolyázni. Igen ám, de mire észbe kaptam volna, a nadrágja mind megszívta magát vízzel, a harisnyája is átnedvesedett, cipője átázott. Kb. 10 percet maradt így kisfiam, hisz amint megérkeztünk Tündéékhez, átöltöztettem száraz ruhákba. Most viszont szánom-bánom bűnömet, mert lehet pont ezzel okoztam ismét hűlést kicsi kincsemnek. Most már mindegy, tanulságot levontam.

De jól telt Tündééknél. Zsoltinak nagyon tetszett "Máu" és sokat kacarászott neki. Közben mindent elmozdított a helyéről, amit csak lehetett, letámadta a lapitopit, az egeret. Így tett Izáéknál is szombaton (ez egy ilyen látogatós hétvége volt), tésztát, növényt, gyertyát, ikebanát, mindet menteni kellett a kicsi kezeitől. Sajnálom, hogy a tegnapi játszó délután rosszul sült el, pedig olyan jól kezdődött. Kicsi Tücsök és Sára felfigyeltek egymásra és játszottak is együtt egy kicsit, meg nekem is olyan jól telt Rékával dumálni, de hát ez van. Mi ha lerobbanunk, nagyon lassan és hosszasan gyógyulunk.....

A láz s a rossz hangulat ellenére Zsoltika mégis szerzett meglepetést nekünk. Mádi mamának( újabban Dima) mutattam egy technosan feldolgozott Für Elise-t, mire Zsolti három ütemet együtt dúdolt a hangszóróval.... Dimának és nekem leesett az állunk: ez az egy éves és egy hónapos kölök három ütemnyi Beethovent dalolt!!!!????  Hajlamosak vagyunk véletlennek tekinteni, de már-már olyan sok az ilyen "muzikális véletlen", hogy kezdem elhinni, fiamnak elég sok adatott a zenei tehetségből. Remélem ez megmarad. Nem akarok ugyan zenészt nevelni belőle, de ha netán mégis azzá válna, én nagyon örvendenék neki.... :)

El is felejtettem mondani

Már nem harcolunk a gyógyszerek beadásakor. Zsolti végre megértette, hogy azt muszáj bevenni, így undorodva bár, de szépen kitátja a száját a gyógyszernek s kicsidenként beszürcsöli. Ééééés, még azt is megtanulta kicsi Mókus, hogy hogyan kell forgatni a zenélő doboz karját, ahhoz, hogy az danolásszon.... Közben persze nagyokat veszekedik akivel csak lehet, kérdez (a hanglejtésből derül ki), ujjal mutogat s várja, hogy elmondjuk neki mit lát. Úgy megnőtt ez a kis legény, hogy döbbenetes!

Mosógép

Nos, bedobom a ruhákat a mosógépbe, mosópor, öblítő, minden, beállítom, elindítom, csupa automatizmus.... Igen ám, csak egyszer hallom, nagy dörömbölés a gépben. Nézem, mi a szösz: hát egy üres műanyag palack hánykolódik a ruhák között. Meg sem fordult volna az eszembe, hogy Zsolti betesz egy palackot a mosógépbe, pedig volt rá példa, hogy a távirányítót Mádi mama fiókjába rejtette el..... Tehát, a mai nap tanulsága: nézz be a mosógépbe, mielőtt ruhát mosnál! :)

Zajlik az élet...

Sok történt az elmúlt héten. Itt volt Zsófi, majd SzEmeséék és Tünde is volt nálunk. Egy szakmai meglepetésben is volt részem, miről most még nem akarok nyilatkozni, mert legyen nektek is meglepetés....

De a hét legfontosabb híre teljesen váratlanul ért. Nővéremék felkértek, legyünk Kata keresztszülei. Annak idején, Bence születésekor is megkérdezték, vállalnám-e a felelősséget, de bizony akkor annyira távol éreztem magam istentől, hogy nem tudtam igennel válaszolni. Azóta ismét hiszek Istenben. Talán furcsa a váltás, de az anyává válás ezt is magával hozta, hisz annál CSODÁLATosabb dolog nincs a világon, mint életet adni.... és érzem, értem, hogy ebben a csodában én csak eszköz vagyok és valami sokkal hatalmasabb a mozgató erő, az életet adó.... Épp az elmúlt hetekben gondolkodtam azon, hogy milyen kár elmulasztani ilyen értékeket a pubertás kor tomboló hangulatai miatt... Nem is reméltem, hogy Krisztináék ismét felkérnek, de bizony könnybe lábadt szemekkel mondtam ezúttal az igent. Hát hogyne segíteném kicsi Katát, ezt a kis csodát, hogy Istenre bízza életét???? Ő maga az isteni szeretet testamentuma, ahogyan Bence is, és igen, most már a legnagyobb örömmel vállalom a keresztanyai szerepet....

De hát a szép eseményeket muszáj mindig valami beárnyékolja, ma reggel borzasztó rosszulléttel keltünk fel, tátic és én: lázasan, akkora fejjel, mint egy hordó, taknyolva, torok és ízület fájósan, köhögősen.... táticnál nincs kizárva, hogy tüdőgyulladásról van szó, reméljük, hogy nem az.... Én így elmentem Brassóba, de bizony, hamarabb haza kellett jönnöm, mert éreztem összeesek, Attilám is hazajött munkából, de ő szegény vissza is ment éjjelre, mert nincs ki helyettesítse. Most nagyon izgulunk, nehogy kicsi fiunk is elkapja, így hát próbáljuk távol tartani magunkat tőle, ami elképzelhetitek, hogy mennyire nagyon nehéz, mikor a játékai közül gyönyörű szemével kicsit értetlenkedve pillog ránk, majd szélesen elmosolyodik....

Szombat esti "láz"

Mi minden szombaton a Megasztárt nézzük, a Zegész család, kicsitől a nagyig. Ilyenkor mámá táncol, énekel, tapsol, izgul, szomorkodik és örvend, tátic mosolyogja mámát, Tücsök csak nagyban csodálkozik, Mádi mo pedig gondoskodik, hogy Tücsök hagyja mámát Megasztárt nézni.... :) Vicc ide, vicc oda, én nagyon színvonalas csapatnak tartom a jelenlegit és kimondottan oda vagyok Tolvai Reniért, aki Erdélyt képviseli a versenyben, és méghozzá milyen fantasztikusan! Javasolom, hogy karoljuk fel a mi kis versenyzőnket és szavazzunk rá, hogy minél tovább versenyben maradjon. Semmi közöm ehhez a lányhoz és mégis olyan büszke vagyok rá! Hogy miért? Mert gyönyörűen énekel és egészséges gondolkodású fiatal, na és persze ő a MIÉNK!!!!!

Itt nézhetitek, hallgathatjátok Renáta produkcióit, és itt találjátok a szavazási infókat!

Hajrá Reni, mi bízunk benned!

DEEEEEEEEEEEEEE........

...... a betegség ellenére Zsolti megannyi örömöt szerez nekünk!

Van egy kis játék, mit Bencétől örökölt: egy rúdra négy  különböző színű és méretű karikát kell feltenni. Eddig nem játszott vele, legfeljebb csak felborította. Múlt hét óta azonban, nemcsak, hogy szépen leveszi a karikákat a rúdról egyenként, de vissza is teszi őket, sőt, mi több, gyakran a megfelelő sorrendben. Néha a szín szerinti megnevezésnek is eleget tesz, azaz, ha a zöld karikát kérem, tényleg azt nyújtja  felém....

Van egy csiga játékunk is, kinek a pocakjába a csillagokat, háromszögeket és virágokat csak a megfelelő lyukon keresztül lehet bedobni. Hát ez sem érdekelte eddig Zsoltit, most azonban eljátszik vele. Rájött, hogy mi a feladat és végigpróbálgatja a formákkal a különböző lyukacskákat, segítséggel sikerül be is dobni őket a csiga pocakjába.

Születésnapjára kapott fa puzzlet. Annak darabkáit egy fém dobozban tartjuk. Zsolti egyenként kiveszi a darabokat és áthelyezi egy másik dobozkába, edénykébe, és vissza ugyanígy.

Ha legoból építünk neki, ő ügyesen szétszedi és visszateszi a dobozba a legorészeket.

Az autókat szépen görgeti előre hátra, mialatt burrog nekik: "brrrrrrrrrrrrrrrrr-brrrrrrrrrrrrrrrrr".... :)

Közben dobolni is megtanult, meg felülni a kisszékére, bebújni az autós ülésébe, leguggolni és mindenféle támasz nélkül felállni.

Már enni is csak egyedül hajlandó. Ezért mindig igyekszem darabolható ételt adni neki, de már a kanalat is ügyesen kezeli BAL KÉZZEL (?!). Még leves is jut a szájába.... :)

Ja, és most már ujjal mutogat és várja, hogy nevezzük meg neki azt, amire mutat. Hosszan tanulmányozzuk a mosógép működését kívülről és belülről, és mosogatni is elkezdtünk együtt :))

 

 

Mindez a taknyolós, zsimbelős, hisztis múlt héten kezdődött: a betegség ellenére, Zsoltika hatalmasat fejlődött, de egyik napról a másikra, csak úgy varázslatszerűen... :)




Ja és RAJZOLNI! Kisfiam elkezdett rajzolni! Na jó, firkálni... :) De olyan éééédes!