Nahát

Zsolti ma segített nekem törülközőt teríteni. Felálltam a székre s a kicsi egyenként adogatta fel nekem a földön lévő tálból a törülközőket. Nagyon gyorsan ment a terítés így kettesben... :)

Más

1. Zsolti nagyon szeret autózni. Főleg a teraszon, ahol jól gurulnak a kerekek. Hosszan burrog kicsi szájával játék közben.
2. Zsolti nagyon szeret firkálni. Hosszú perceken át karcolgatja hol az írószer hegyével, hol pedig a végével a kurzusaimat, a füzeteimet, a könyveit, az ajtót, mikor mit....
3. Zsolti nagyon szereti a savanyú uborkát. Időnként nem hajlandó ebédelni, vagy reggelizni, helyette csak egy savanyú uborkát majszol el.
4. Zsolti nagyon szeret tévézni. Megáll a két szoba között és hol nálunk a Bebe tv-t, hol pedig maminál a Thomast lesi. Ha kikapcsolnám valamelyik tv-t, tutti cirkusz következik. (Mi hibánk, míg beteg volt engedtük többet tévézni a kelleténél....)
5. Zsolti szeret ölben lenni. Egyre gyakrabban kérezkedik fel ölbe, csak azért, mert neki az jól esik. Nagyon szeretem ezt az új szokását.... még....
6. Zsolti szeret rajtunk aludni. Mivel már hosszú ideje folyton betegeskedik a kicsi, hát sokat alszik velünk. S ha velünk alszik, akkor éjjel biztosan keresztbe fordul az ágyban és hol az én fejemre, pocakomra fekteti buksiját, hol az apjáéra.
7. Zsolti szeret csiklintozósdit játszani. Hangosan, zamatosan nevet, ha csiklintjuk, és ez bizony kötelező rituálévá vált esti elalvás előtt.

Zsolti nagyon megnyúlt az elmúlt két hónap alatt. Ősz kezdetén vásároltam be neki mindenféle házi és kinti meleg ruhát, de bizony nagy többségét kinőtte.... :)

Kata

Csütörtökön megkereszteltük Kata Nórát.

A keresztelőt megelőzően felkészítésen voltunk, ahol a pap bácsi elmondta, mit is jelent maga a keresztség, meg mit jelent keresztszülőnek lenni. Mi a fiúnk keresztszüleit úgy választottuk meg, hogy ők méltó példaképei legyenek a gyereknek magatartásukban, gondolkodásukban, elveikben. Tündével ugyan régi egyezség is kötött, de az egyezség már akkor ilyen megfontolásból született: bíztam benne, tiszteltem őt, és olyan elvekkel rendelkezett, melyek hasonlatosak voltak enyéimmel, ezen kívül pedig olyan magabiztossággal maradt meg az évek során olyannak, amilyenként én megismertem, hogy ez állandóságot, biztonság érzetet sugallt nekem. Ezek a dolgok máig is változatlan maradtak, így teljesen egyértelmű volt, hogy tartom magam az ígérethez és ő Zsolti egyik keresztmamája. Természetesen párja, Karesz is egy rendkívül jó ember, nagyon megbízható és őszinte, így az ő tekintetében sem volt egy szikra kételyünk sem. Zsolti keresztapa is egyértelmű választás volt:, hisz zuracskám legjobb barátja. Bármikor, bármilyen helyzetben lehet számítani rá, szorgos, jóindulatú ember, na és hát, ugye ő is Zsolt. Felesége, Imola, pedig az a keresztszülő, aki a legerősebb vallásos elvekkel rendelkezik a négy közül, és tőle várom a vallásosan erkölcsös nevelésben a segítséget, hisz ő ezt a mindennapi életébe is a legnagyobb természetességgel oltja be. Szereti a népművészetet, és katolikus kórusban is énekel, tehát egy olyan világba tudja bevezetni majd kicsi fiamat, amilyenbe én is szeretném, de valószínűleg nem tudnám olyan meggyőződéssel vezetni őt, mint Imola.

Na, de Katára visszatérve, mi másfajta keresztszülőséget vállaltunk, még pedig azt, hogy Kata Nórát a keresztény közösség szellemében fogjuk nevelni. Én, mint tékozló leány kerültem vissza Istenhez szülés után. Zsolti világra jötte ébresztett fel arra, hogy én egyedül képtelen lennék új életet adni a világnak, és érzem, tudom, hogy van valami fölöttes erő, aki segít minket, aki támogat, akkor is, ha mi nem kérjük, akire a legnagyobb félelmedben is bizton számíthatsz. Már terhesség alatt folyton késztetést éreztem, hogy imádkozzak, de mikor megláttam azt a pici teremtményt, kicsi tücskömet, akkor úgy éreztem, egyedül nem tudnám őt rendezni, hanem csak és csakis az én Istenem segítségével. Ezért mihamarabb meg akartam  őt keresztelni, s hogy az a bizonyos oltás után kórházba kerültünk, ismét megerősített, hogy kérnem kell neki az Isteni gondviselést, a keresztséget, mi védi őt akkor is, mikor én, mint ember már képtelen vagyok.

Mikor Katával volt várandós Krisztina, mindennap imádkoztam Kata egészségéért, és a kis pocaklakóval is egyezséget kötöttem, hogy minden megharcolt pocakhétért apró földi jutalmat kap, csak bátorkodjék világra jönni, mert szerető család várja őt oly nagyon. Hatalmas öröm volt születése, egy igazi csoda. És születése által értettem meg, hogy Isteni csoda a Bence születése, a Zsolti születése, akárcsak minden gyermek születése....

Úgy érzem fogok tudni segíteni Katának vallásos téren is, hisz én tékozoltam és visszataláltam. Voltam már "egyedül", és tudom, milyen jó elfogadni és megérteni, hogy nem, még akkor sem voltam "egyedül", mikor úgy akartam lenni. Sokat olvastam, sok vallással ismerkedtem, hosszan kerestem az én hitem és ha mindebből egy apró kis tanulságot is levon Kata Nóra, akkor segíthetek.

A keresztelés folyamata gyönyörű volt. Csendes, meghitt és szép. Számomra a legcsodálatosabb pillanat pedig az édesanya áldása volt, mikor is Kata átkerült Krisztina ölébe, és olyan szeretet, hála és alázatosság sugárzott nővérem arcáról, melyet szavakban lehetetlenség leírni. Egy életre hordozni fogom magamban azt a képet....

Kicsi Nórikának pedig saját kezűleg készítettünk ajándékot, kis foltvarrásos takarót. Én megterveztem, kiszabtam, de lévén, hogy nem tudok varrni, tátára hárult a feladat. Szegény megszenvedett az én minőség ellenőrzésem alatt, de kitartott és megcsinálta, így büszkén nyújthattuk át közös munkánkat. Sikerrel jártunk, s bár megfogadtuk, soha többé ilyesmibe nem vágjuk fejszénket, meg kell gondoljuk fogadalmunkat, mert Bencének olyannyira tetszik a takaró, hogy ő is óhajt egyet :)

Utolért

Igen, minket is utolért a Thomas, a kis gőzmozdony mánia. A napokban fedezte fel kicsi tücsök az animációs sorozatot, aztán azóta folyton azt kéri tőlünk, hogy Thomast nézzük. Kedvenc része, természetesen, az animáció dala.... :) Bence unokaöcsém nagy Thomas-rajongó. Kíváncsi vagyok ez, hogy fog kibontakozni Zsoltikámnál.....

Hihetetlen

Ma Zsolti olyat tett, hogy szótlan maradtam. Karjokával "rajzolgatott" egy lapra, majd hirtelen fogta az írószer kupakját és lassan, hatalmas koncentrálással egymásba illesztette a kettőt. Még ilyet nem tett, de ami a hihetetlen, hogy egyből sikerült neki a művelet, ráadásul úgy, hogy az írószer hegye nem ütközött n-szer a kupak belső felének!!!! A csigába még nem mindig sikerül betenni a nagy csillagokat, virágokat ,s egy karjóka kupakját föl tudja tenni felnőtt precízséggel???!!!! Érdekes, nem?

A "lent a kerék" állapot gyógyírja

A reggeli kávéval és lustanyuval igazán könnyebben indul a nap!

Hullámvölgy

Egyre ritkábban írok.... igen, tudom,..... de nem azért, mert nem történnek velünk dolgok, hanem mert nem látom értelmét írni.... S ennek több oka is van:

1. Nem látom magam előtt A célközönséget. Eddig a babázás újdonságnak számított a baráti körömben. Úgy éreztem, tartozom fiatal barátnőimnek, osztálytársaimnak, évfolyamtársaimnak, hogy beszámoljak mik történnek egy újdonsült kismamával és az újdonsült aprócska emberkével. Nem tudom, ebből a körből hányan olvastak tulajdonképpen, de eredetileg nekik írtam. Újabban viszont nem vagyok biztos benne, hogy tudok ténylegesen "okos" dolgokat írni, akkor meg minek fecséreljem a szót. Egy másik célközönség azok a családtagok, barátok, haverok, akikkel nagyon ritkán lépek kapcsolatba, de akiket azért baráti szeretetből érdekel hogylétünk. Egy harmadik célközönség a többi kismama, akikkel gondolatokat cserélünk. Én olvasom az ő blogukat, ötleteket, tanácsokat kapok onnan, amit remélem, hogy az én bejegyzéseim is viszonoznak. A negyedik célközönség az pedig mi magunk. Emlékeket írok. Olyasmiket, mit nem akarok soha elfelejteni. Most már azonban egyre inkább úgy érzem, hogy egyes dolgok kezdenek túl intimmé válni, hogy a nyilvánosságnak írnám le őket.
2. Azért sem írok, mert úgy érzem, nem történnek velünk annyira érdekes dolgok, hogy azt más akarja elolvasni. Ugyanakkor, ha történik is valami, azt nem tudom olyan színesen leírni, hogy másnak kedvtelés legyen azt elolvasni.
3. A hangulatom is eléggé változó volt az utóbbi időben. Magam sem értem, mi folyik bennem, de egyszer fent és egyszer lent a kerék, és vannak napok, amikor képtelen vagyok egy épkézláb mondatot megfogalmazni, pedig volna mondanivalóm.
4. Az is befolyásol, hogy nagyon ritkán kapok visszajelzést a bloggal kapcsolatosan. Hozzászólás szinte semmi, csak a két hű kismama, Kati és Réka, reagál időnként. Ha pedig nincs visszajelzés, akkor úgy érzem, nincs is olvasóm. Akkor meg miért írjak ide, mikor írhatnék a kis zöld noteszbe, ami viszont már csak a miénk...

Mindezt azért írtam le, hogy azoknak, akik rendszerességgel olvasnak, magyarázatot nyújtsak.... és mert ezzel a bejegyzéssel tulajdonképpen magamnak is megfogalmaztam a jelenséget. :)

Szép napokat!

(Ja, és akkor most muszáj hozzátennem azt is, hogy miért indítottam blogot: annak idején, Zsolti érkezéséről értesítő levelet küldtem le az osztálylistánkon. Zsolti az első gyerek az osztályunkból, ha jól tudom. Gondoltam érdekes lehet.... mert hát engem biztos érdekelne, ha bármely osztálytársamnak gyereke születne.... De nagy meglepetésemre, alig érkezett 4-5 visszajelzés. Röviddel az én levelem után jött egy másik: egy osztálytársunk Indiába utazott, ottani élményeiről írt. Levelére tízesével érkeztek a válaszok: "wow, India, milyen csodálatos, hogy irigyellek". Nem is tudom, miért gondoltam, hogy megtalálni élettársadat és életet adni egy új emberkének fölülmúlhatná India varázslatosságát.... ?????!!!!! S akkor úgy döntöttem, találok egy helyet, ahol kikiálthatom a világnak örömömet, boldogságomat, ahol nem zavarom Indiába vágyakozok álmait holmi konzervatív családcentrikus gondolatokkal, de tudnak azok olvasni akikkel azonos értékeket vallunk.....)

Karantén

Szóval, már 7. napja nem járunk ki sétálni. Vasárnap kimerészkedtünk egy aprócsak sétára, de hétfő óta semmi. Játszunk legóval, játszunk Csigával, Fisher-kockákkal, autókkal, könyvet nézünk, hintázunk, kukucsizunk, építünk, szaladgálunk a házban körbe-körbe, táncolunk, énekelünk, rajzfilmet nézünk, s aztán kész, nincs több ötletem, mit csináljak ezzel a gyermekkel itt bent. Mindent ununk már mindketten, és alig várjuk jöjjön haza valaki,  hogy  tegye változatosabbá a napunkat.... Adjatok ötletet, mit játszodhatunk még szobafogságban??????

Minden napra egy kis meglepetés

Zsolti állítólag ma költeni póbált, Mádi mama azt mondja, többször is szólított kisfiam: "Mámmmmi". Tény, hogy mikor felébredtem, rámutatott a távirányítóra mondva "raizfim" (rajzfilm), majd a párnára bökve mondta "pána".  Gyakran hajlamos vagyok az ilyeneket véletlennek tekinteni, mert nem ismétli túl gyakran az újonnan tanult szavakat, de az utóbbi időben kezd egyre többször előfordulni ilyen jellegű véletlen.

Például, ma délután, a sütötök-macskáját ölelgetve, háromszor is elismételte kicsi tücsök, hogy "máu", majd röviddel később, mikor a fürdőbe mentünk popsit mosni, azt mondogatta "kákká va" (értsd: kaka van a pelusban).... :)

Mindemellett egyre gyakrabban fejezi ki ragaszkodását is felénk: hozzánk bújik, ölbe kívánkózik, buksiját ölünkbe fekteti.... Olyan édes jelenetek ezek, olyan kedves gesztusok, a világ összes kincsét fölülmúlja.

Ismételten: Anyám borogass!!!

A jó hír, hogy meggyógyultunk és kedden bekaptuk az oltást.

A rossz hír, hogy ismét rosszul reagáltunk az oltásra, de ezúttal kicsi tücsök a himlő-mumpsz elleni oltástól MUMPSZOS lett!!!!!!!!!!!!!! Az orvosnő egész munkássága alatt most találkozik másodszor ilyen esettel, pedig már nem fiatal...

A reakcióban ezúttal én is lúdas vagyok, mert a kicsinek vasárnap óta grépfrút mag olaj cseppeket adtam, hogy erősödjön az immun rendszere. Mint kiderült, oltás előtt nem szabad semmi szinten piszkálni az immun rendszert, mert hevesebb reakciót okoz, mint normálisan. Először életemben adtam be a gyereknek a magam fejétől gyógyszerfélét s lám mekkorát hibáztam. Tévedésem legyen tanulság másnak, én biztos, hogy ezentúl még legalább gyógyteát sem fogok adni Zsoltikának a doki néni megkérdezése nélkül.... :(

Mindenesetre most 3 hétig karanténban vagyunk, de Kata keresztelőjéig pont lejár a tilalom, így hát tartjuk a távolságot s csak azokkal tárgyalunk, akik már voltak mumpszosok.... 

Ez van, na, csak legyünk túl rajta különösebb bajok nélkül.