Két napot bírtuk

Két napot bírtuk az óvodában. Taknyolás következett, majd 40 fokos láz, levertség, hasfájás, minden ami rossz. Közben én kutatási tervet próbáltam írni... a semmiből, felkészületlenül, utolsó pillantban hozott döntés révén. Pénteken felvételi, a kicsi bölcsiben, a nagy betegen és otthon. Felvételin övön aluli ütés, minden tiszteletem a megmentő tanárnőnek, de mégis felvettek, tandíjas helyre ugyan, de felvettek. Talán néhány órát is kapok. Ez nagyon izgalmasnak tűnik... vajon tényleg meg tudom csinálni? Zsolti jobban, Ferkó rosszabul. Hétvége: egyik percben jól vagyunk, másikban kidőlünk. Vasárnap Attila befuccsol, fél napra kidől, Zsolti nem eszik, nyűgöl, az ájulás környékezi. Pánikolok. Dinnyét kér. Én futok. Útközben Enikő néni, megegyezünk: igen, teljes vérkép, gasztróenterológus, echo, minden, ami kell.... Ez már túl sok tünet, túl sok betegeskedés.... TÚL SOK! Rendbe kell hozni a gyermeket! Megnyugódom, kvázi, közben mégis ezer gondolat, hogy vajon mi baja lehet ennek a gyereknek (könyörgöm a drága jó Istennek, hogy ne legyen valami súlyos) és vajon miben "segítettem" én neki, hogy ez kialakuljon. Dinnye nincs. Francba. Csalódás, Zsolti még mindig nem eszik. Levest kér. Elkészítem, mégsem kér. Ferkó is nyűgöl. Én közben haragszom... Kire? Nem is tudom. Lehet a fiamra, és anyumra, magamra, a helyzetre? Nem tudom. De miért van az, hogy ha választani kell, Zsolti mindig Mádi mamát választja. Ez bosszant. És most már féltékeny vagyok. Ő kényezteti, én nevelem... ő mindent megad neki, én csak mértékkel.... őt szereti.... és engem.... engem nem? Most mi van? Bosszant! Nagyon bosszant! Irtózatosan bosszant! És akkor ki a hibás? Ne is menjünk bele. De valakire haragudni kell. És most édesanyára haragszom. Mert ő mindent megad neki... azt is amire én azt mondom, hogy nem. Közben az orvost keresem. Egy édesanya segít. Hálás vagyok érte. Holnap tanévkezdés. Talán a gyerekek is elmennek bölcsibe, oviba. De ha nem, mit kezdek velük? Magammal viszem... vagy nem tudom... Mindegy. Nem érdekel. Már holnap vinném mindkettőt laborba. Attila szerint várjak a küldőkre.... de akkor csak csütörtökön lesz eredmény... és én most tudni akarom... látni akarom már azt a vérképet.... Édes Istenem, kérlek óvd meg ezt a két gyermeket.... Sokszor az az érzésem kiszállnék az egészből... mindenből... nem tudom... olyan állapotok közt vagyok... Semmire sem érzem képesnek magam... mindentől félek... a siker sem sikerélmény... az öröm sem öröm... nem tudom... valahol már megint elvesztem.... A fene egye meg, a tegnap még minden jó volt... És most megyek..... altatni kéne... 

Első nap az óvodában

Megint mérföldkőhöz érkeztünk. Zsolti ma először volt óvodában. Egész éjjel izgatott voltam. Már 6 órakor felébredtem, mindenféle óracsörgés nélkül. Szépen előkészítettem az úrfi ruháit, csereruhát, pizsamát, párnát, benti cipőt csomagoltam össze és türelmetlenül vártam, hogy elkísérjem fiacskámat az óvodába. Ferkó 7-kor kelt, költötte Zsoltit is, pedig ő még aludt volna, de amint megkérdeztem tőle, megyünk-e játszóház-óvodába, nagyra nyitotta szemeit és azonnal felkelt. Csendben tűrte az előkészületeket, mi több, mindenféle cirkusz nélkül megengedte, hogy levágjam a körmeit is. Felöltöztettem a két fiút, magamra kötöttem Ferkót és Zsoltival kéz a kézben leballagtunk az óvodába. Amint megérkeztünk nagy nyüzsgés volt, Zsolti csak kiváncsiskodott, türelmetlenkedett. Mikor készen állt, hogy bemenjen, átadtam az óvó néninek s míg megbeszéltem vele egy-két adminisztrációs kérdést, Zsolti már el is tűnt a belső teremben, anélkül, hogy elköszönhettem volna, megpuszilhattam volna. Mikor eljöttem, abban sem voltam biztos, hogy az óvonő tudja a nevét.

Az óvodából piacolni mentünk Ferkóval. Bevásároltam rendesen, ami annyira lefárasztotta Ferkót, hogy mire hazaértünk elaludt. Akkor hamar összeszedtem, nekiláttam ebédet főzni. Nehezen telt el a nap. Ferkó egyedül érezte magát Zsolti nélkül, én meg számoltam a perceket, hogy mikor mehetek végre Zsolti után, no meg az ablakon át leskelődtem, hogy mikor engedik ki a gyerekeket az udvarra, remélve, hogy az én tücskömet is láthatom. Három órakor Ilonka mama átvette Ferkót én meg szaladtam Zsolti után, kezemben a Krisztina és Jutka nagyi által készített ovis zsákkal. Beszóltam, hogy Zsoltiért jöttem és izgatottan vártam, hogy lássam, tudják-e melyik gyerekről is van szó. Tudták :). És Zsolti úgy jött ki, mintha mi sem történt volna. Elvette az uzsonnáját és türelmesen várt. Az óvó néni azt mondta csak egy kevéske sírás volt részéről a délelőtt folyamán, nehezen akart elaludni délben és hogy eléggé akaratos legény, de különösebb gondok nem voltak vele. Remélem az akaratosságát idővel mérsékelni fogja (bár ez az anyjának sem erénye), de mindenesetre büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen viselte az ovikezdést. Több ízben kérdeztem tőle ma, hogy holnap megyünk-e játszóház-óvodába és a válasz mindig pozitív volt, sőt az este majdnem elpityeregte magát, hogy ő akar menni óvodába. Remélem ez a hozzáállás állandó marad.

Holnap Ferkót is viszem bölcsödébe. A gyerekek nélkül leszek el egészen 3 óráig. Furcsa rágondolni is. De ez így van rendjén. Zsolti megérett a közösségbe járásra, Ferkó meg nem szeret egyedül lenni. Apa dolgozik... Az én sorsom.... hát az még eldől a napokban. Jó lenne a tanulmányaimat folytatni, de ki tudja, hogy mit akar a sors tőlem. Én türelmesen megvárom, hogy kiderüljön :) 

Nagyfiú

Még kimondani is nehezemre esik: az én drága nagy fiam három éves lett! Hihetetlen! Klisének tűnik, de tényleg nehéz szembesülni azzal, hogy milyen hamar elrepült az idő.

Már szerda óta ünnepelünk. Vagy7-8 hete láttunk Zsoltival egy jópofa tojásos játékot a Kauflandban, ami neki nagyon tetszett. Édesnek tűnt a játék, de nem igazán láttam benne fantáziát, így nem is vettük meg, el is feledkeztem róla. De néhány hét teltével megláttam a játékot az 50%-os kedvezményes termékek között. Nem teketóriáztam sokat, megvettem, bagatell összegért. Na ezt a játékot kapta meg Zsolti szerda délelőtt. Megrökönyödve tapasztaltam, hogy mennyire örült neki és hogy milyen szépen játszott vele. Babusgatta a csibéket, beszélt hozzájuk, simogatta, puszilgatta őket, "Tente baba tenté"-t énekelt nekik és ilyeneket mondott: "Nézd, édesanya, kibújtak a fiókák", "Most kell hácsiljatok egy kicsit. Jó napot! Aludjatok jól!", "Én vigyázok rátok!". Kivette a tojásokat, anélkül, hogy kértem volna és anélkül, hogy ő az én segítségemet kérte volna, mindegyiket szépen visszatette a maga helyére (klb. formák vannak a tojások alján, ezért csak egyetlen helyre illeszthetők) és minden tojáshéjat a megfelelő színű csibére illesztett. Aztán megtalálta Ferkó csibéjét és rátette a tojásokra, hogy kotoljon (magától jött az ötlet, én csak ámultam-bámultam) majd mikor "kibújtak a fiókák" a nagy csibe mindegyik kiscsibének puszit adott. Olyan szépen játszotta a gondoskodó felnőtt szerepét, hogy nekem csak úgy repesett a szívem és egyfajta pozitív feed-back-ként értelmeztem :).

Délután játékboltba mentünk. Olyan játékot választhatott, amilyet akart. A Verdák 2 rajzfilm egy negatív alakját választotta ki (egy narancssárga autó) és vettünk egy garázsnak és versenypáláynak alakítható szerszámos ládát, ami két Roary versenyautót is tartalmaz. Nagyon örült, hogy ő választhatott. Nem kérte az egész boltot. Több játékkal is koketált, de a narancssárga autóval kitartó volt, a másikkal pedig azonnal játszani szeretett volna. Nem kérte, hogy még mást is vásároljunk neki. Ezért is nagyon büszke vagyok rá!

Az igazi bulit azonban ma tartottuk. Keresztszülei, Zsolti és Imola, már délben meglepték az úrfit egy kirándulással Vármezőre és egy vármezői vonatozással. Kicsit izgultam, hogy hogy fog viselkedni Zsolti, de kellemes meglepetésemre nagyon szófogadó és ügyes fiú volt, no meg remekül élvezte a vonatozást (most ült először vonaton). Meg kell tanulnom jobban bízni Zsoltiban. Észre kell vennem, hogy tényleg megnőtt ez a fiú és viselkedésében is egyre nagyosabb.

Mádi mama ezalatt sütkérezett én pedig Mickey egér tortát késztettem. Tavaly, még egy lábon álló zsiráf volt a terv, de úgy döntöttem immár lemondok a magam preferenciáiról és a Zsoltiét tartom szem előtt. Márpedig ő most nagy Mickey egér rajongó :) Délután összegyűltünk Mádi mamánál megünnepelni családosan is Zsolti születésnapját, de az Attiláét, Imréét és Zsolt komámét is. A gyerekek nagyot lufiztak, fiam minden ünnepelt gyertyáját elfújta, nem is egyszer, Ferkó pedig igazi baba módjára megtisztelte a tortákat, mihez Kata is csatlakozott egy idő után. A többiről meséljenek a fotók :)

Ránk jellemző óvodakezdés

Azaz, Ferkó után Zsolti is hányni kezdett, majd súlyosbodott a hasmenése is... Ma beadtuk neki a homeopátiás gyógyszert és hihetetlenül látványos hatása volt Zsoltira. Az éjjel még 5 percenként változott a hőmérséklete, ment a hasa, nyöszörgött a fájdalomtól. Reggel, délben kapott gyógyszert, és a délutáni alvásból úgy kelt fel, hogy semmi de semmi baja nincs: eszik, jókedvű, egyszer sem ment a hasa. Ki vagyok akadva! Létezik, hogy a homeopátiás bogyók ilyen hamar segítettek? Én arra számítottam, hogy előbb rosszabbul lesz, majd utána rohamosan gyógyul, de hát ami ma történt kész csoda. Ettől függetlenül az ovikezdés elmarad, mert a többi gyerekre való tekintettel nem merem elvinni Zsoltit közösségbe. Beszéltem a gyerekorvossal, ő egy hét hiányzást javasol mindkét gyereknek. Háááááát, ezt teljes egészében biztos nem fogom betartani.... de szerdáig ejsze tényleg nem megyünk sem bölcsibe, sem oviba. Ezért hát ma egy ilyen nyugis, fekvős, alvós napunk volt. És jól esett... annyira, hogy este utálat mentesen képes voltam elmosogatni és még a hűtő leengedésébe is belevágtam. Tulajdonképpen az egész hétvége ilyen laza volt, nekünk felnőtteknek. Tegnap ugyanis Szentháromságon a haverok meglepték Attilámat és Zsolti komámat egy kis születésnapi összejövetellel, ami remekül telt.... csak remélem a gyerekek nem kapták el Ferkótól a virózist... :(

Apropó születésnap, még nem is szoltam nektek a 3. gyermekünkről: Pongónak hívják, időnként Pálcának és 7 hónapos..... ja és magyar vizsla :). Attilámat ezzel lepte meg a család. Amióta ismerem vágyakozik egy vizsla után és hát ha már hamarosan házba költözünk, akkor alkalmasnak tartottam, hogy egy vizsla kölyök legyen az ajándéka. Pongó nagyon édes, olyan tekintete van mint egy tróger gyereknek. Nagyon megszerettem és a gyerekek is, na meg ő is minket. Egészségileg még nincs a legjobban. Férges volt és emiatt nagyon legyengült, de látta doki néni, gyógyszert is kap és már kezd felépülni. Kiváncsian nézek elébe, hogy hány cipőmet fogja tönkretenni és milyen bosszúságokat fog okozni nekem. Na, de ha ez volt a párom nagy óhaja, akkor örülök, hogy ez is végre teljesült :) Isten éltessen Attilám, még egyszer! 

Annyi minden történik, hogy azt sem tudom hol kezdjem!

Első sorban: Ferkó nagyon jól bírja a bölcsit. Sír mikor beadom, sír mikor kiveszem, de a két, pár perces, síró jelenet között egyáltalán nincs gond. Nem tudták altatni, ezért be kellett vinnem a babakocsit és bár ezen a héten is csak fél egyig kellett volna maradjon, szerdán felhívtak, hogy már marad program végéig, mert úgy alszik, mint a bunda. Tehát, hivatalosan ez a kölök be van szoktatva :) És szereti is, már vannak pajtásai és a nevelők azt mondják, ügyes gyerek, nincs vele gond egy szál sem.

Másik fontos esemény: Zsolti szobatiszta lett. Kínos 3 heti munka volt, ami tartalmazott sok frusztrációt, éneklést, játékot, bíztatást, tapsot, kiabálást, fenéksuppintást, szidást, ráhagyást, mindegyet, szóval mindent kipróbáltunk, míg egyszer csak Zsolti megértette, hogy mit is várok el tőle. Azt hiszem nagyban segített, hogy Zsolti látta a bölcsit és az óvodát. Tetszett neki mindkettő. És végre értelmet nyert benne az a mondatom, miszerint csak akkor mehet óvodába, ha már tud a WCbe pisilni és kakálni. És azt hiszem, ez volt a nyerő meggyőző érv. Lényeg a lényeg: sikerült és hála Istennek, hogy adatott ez az extra vakációs hét, mert így megoldhattuk ezt a kérdést!

A héten állásinterjún is voltam, ahol pozitív választ kaptam, azaz, mehetek a következő fordulóra. Ez önbizalmat ad, amire nagyon szükségem volt már. Lássuk, mi lesz hétfőn :)

Na és Zsoltit elvittem homeopátiás orvoshoz, mert úgy érzem, másképp is meg kell közelíteni ezt a hasmenés gondot. Nagyon sok mindenben megerősített az orvos. Amit én eddig titkon láttam a gyermekben, az valóban ott van, megvan, de nem baj, hogy van. És ez, hogy valaki elismeri, hogy tényleg ott van és hogy erről kijelenti, hogy még nem kóros a dolog, nagyon megnyugtatóan hat rám. Itt konkrétan Zsolti viselkedésének autisztikus vonásaira gondolok. Na és a doki azt mondja, összetettek a Zsolti egészségügyi gondjai, amit szerre kell megoldani. De a legérdekesebb az egész közül, hogy így, 2 év távlatában is ki akarja vezetni az oltások mellékhatásait. Szerinte Zsoltinak nem kellett volna beadatni az oltásokat az első rossz reakció után, de ha már mégis beadták, akkor legalább a mellékhatásokat ki lehetett volna vezetni homeopátiás bogyókkal. És ezt most meg is fogjuk tenni. És ez is nyugalommal tölt el. 2 órát kérdezett az orvos a múltunkról, észrevételeinkről. Komolyan vett, bízik bennünk, megfigyelte a gyermeket, velünk töltött 2 nagyon tartalmas órát. Azt hiszem máris többet tud a gyermekről, mint eddig bármelyik orvosunk (és ezzel nem lenézem a többi orvost, de valljuk be, ez a homeopátia lényege: hogy lelki okokat is feltárjon). Kiváncsian várom, hogy lássam, hogy működik az orvos által felírt kezelés. Én bízom benne, hogy működni fog, mert én hiszek a homeopátiában, csak azt nem értem, miért nem kerestem fel hamarabb ezt az orvost, hiszen Zsolti fél éves kora óta megvan a telefonszáma, csak még bátorságom nem volt felhívni. Most nagyon örülök, hogy végre megtettem. Majd még beszámolok a dolgok menetéről.

És hát, hogy az élet érdekes legyen, az éjjelt a SMURDnál töltöttük, ugyanis Ferkó a tegnap este játék közben beütötte a fejét a falba és rá egy órára el kezdett hányni. A második hányás után úgy döntöttem orvoshoz fordulok. Útközben is folytatódott a jelenség és a kórházban is kidobott még két adagot magából, ezért a pediátrián úgy vélték, jobb lesz, ha átküldenek a SMURDhoz. Ott felébredt a kicsi, magához tért, játszott, kukucsizott, szaladgált, beszélt. Ezt látva azt mondták az orvosok, ejsze nincs baj és inkább nem írják fel a CT-t, hanem megfigyelés alatt tartanak 3-4 órát. Ezért szépen ágyat vetettek nekünk, vártuk Ferkó reakcióit, de hála Istennek nem volt több gond, mert úgy elaludt, hogy a neurológusnak is alig tudtam felkölteni. Hajnali 5 órakor haza engedtek és meghagyták, ha újra hányni kezd, vagy más rendellenességet észlelek, azonnal menjek vissza hozzájuk. Ma a gyerekorvos is megvizsgálta. Ő sem tudott biztosat mondani. Azt mondta, neki is úgy tűnik, hogy nem az ütés miatt hányt a gyerek, de elmondta milyen tünetekre figyeljek és meghagyta, hogy kövessem figyelemmel egész hétvégén a kicsi viselkedését. Szeretem ezt a doktornőt is, mert ő is komolyan vesz és bízik bennem és érdekli őt gyerekeim jóléte... nyilván a hagyományos orvoslás keretein belül. És ez rendben is van így, én úgy hiszem.

Na, ezek vannak most. Csomó esemény, csomó változás. Hétfőn kezdjük az ovit, hamarosan költözünk.... hátha állást is kapok.... Most már csak egy problémát kell sürgősen orvosolnom: az apósommal való viszonyomat... nem is, hanem az ittas állapotú apósommal való viszonyomat (mert ha józan, nagyon jól egyezünk). Nemsokára kiderül, miért :) 

Bölcsi - Day 2

Mikor felébresztettem a kis huncutot ma reggel, fürgén totyogott körbe-körbe a házban. Majd amint öltöztetni kezdtem egyenesen a bejárati ajtó felé vette útját. A kis ingét az ajtóban gomboltam föl rá. Izgatottan integetett táj-tájt, mikor mentünk Süsü felé. A bölcsiben sem bírt magával. Alig tudtam neki pelenkát és cipőt cserélni. Vidáman ment be a nevelő nénivel, hátra sem fordult, meg sem parittyázta, hogy én kint maradtam. 10 órakor aggódva tértem vissza. A bölcsi udvarán már nem lehetett az ablakon kiszivárgó sírást hallani, mint tegnap, sőt még a lépcsőházban sem. Megálltam a terem ajtában és körülbelül egy perc után felcsendült az én Ferkó fiam mérges sírása.... az a fajta, amikor a földre vetve magát hisztizik. Igen, megérezte, hogy megjöttem. Almát kaptak, kicsit elcsitult, majd újra sírni kezdett. Mikor végre kinyílt az ajtó  tekintetével keresett. Amint meglátott hangos, panaszkodó sírásba kezdett. Ölbe vettem és meg is vigasztalódott. Nevelő néni szerint ma nem volt baja, csak egy keveset sírt. Megnyugodtam. Hazajöttünk picurral, még egy adagot nyafogott, csüngött rajtam, de csak azért volt a hiszti, mert már álmos volt. Holnap már fél egyig marad bent. Továbbra is izgatottan várom, hogy hogyan szokja meg ezt az új rendszert....

Nagy nap

Mert Ferkó ma bölcsibe ment!

Bizony, reggel 8-kor beadtam egy kíváncsian mosolygós gyermeket és tízkor kivettem egy prünnyögő kis taknyos, pisis kölköt, aki némileg hasonlított az én kisebbik fiamra. Hát mondanom sem kell, enyhén legörbült a szám.... Na de ez az első nap.... ejsze megengedett még.... (de őszintén, a szívem szakad meg, hogy én itthon vagyok és ő prünnyög idegenek közt). És akkor miért adom bölcsibe? Mert dolgozni szeretnék (csak kapnék egy állást). S hogy miért akarok ilyen korán visszamenni dolgozni? Egyrészt anyagi megfontolásokból, másrészt pedig.... hát az alábbi blogger egész jól leírja helyettem is.... Nagyon kiváncsi vagyok holnap hogy reagálja Ferkó a bölcsit.... Fingers crossed, please!

Testvérek 23 óra 31 perckor :)