Őrangyal

Ma éjjel megint felsírt Zsolti, így magam mellé vettem az ágyba....  Egy óra múlva költ Attila, kérdezve: Te látod hol a gyermek?.... és közben a földre mutat... Huhh, felvisítottam és leizzadtam egy másodperc alatt. Zsolti nem sírt, csak nyűgölt.... A feje pedig egy 1 literes Fantás üvegen nyugodott.... Megvizsgáltuk a kicsi fiút, nem látszott ütés rajta, nem sírt, csak borzasztó álmos volt. Hát visszafeküdtünk.

Reggel, mikor megébredtünk, azon filóztuk, hogy esett olyan messze az ágytól... aztán megfejtettük a talányt. 

Ferdén fektettem az ágyba, gondoltam úgy nem eshet le. De amikor oldalra fordult, néhány milliméter hiányzott elképzelésem valódiságától, így lábai mégis lecsúsztak az ágyról. Ennél fogva állnia kellett pár másodpercig az ágy és éjjeliszekrényre támaszkodva, majd biztos a popsijára suppant, s lévén, hogy párnákat szoktam tenni az ágy mellé (esetleges esések tompítása végett), a kis lejtő miatt hátra esett. A feje pont jót koppant volna a padlón, ha nem lett volna ott a felborult Fantás üveg, ami kivédte az esést....

Szóval, Zsolti őrangyala ma mellettünk volt, és megvédte kicsi kincsünket. Nem tudok elég hálás lenni, hogy nem történt nagy baj. Ám egy bizonyos, ezentúl nem veszem magam mellé az ágyba éjszaka, vagy ha igen, akkor tátáci és közém fektetem Mókuskámat. (Ez utóbbit különben azért nem gyakoroltam idáig, mert tátá időnként verekszik álmában....)

Haltörténet

Kb. egy hete, Zsoltit nagyon kínozza valami, ami miatt gyakran és kimondottan fájdalmasan felsír. Sejtésünk, hogy a fogacskák  miatt.... de ez a harmadik hónapja már, hogy a megmagyarázhatatlan sírásokat a fogacskákra kenjük....

Mindenesetre ma éjjel 1 óra 20 perckor, kicsi Tücsök úgy, de úgy felsírt, hogy már alig kapott levegőt. Nem tudtam mit kezdjek vele. Ha folyadékot adtam fulladozott tőle, ha a cumit tettem a szájába még jobban rázendített, ha magamhoz öleltem, csak vergődött és továbbra sírt. Tanácstalan voltam. Aztán észrevettem, hogy teljesen magán kívül van, nem ébredt fel a bömbölésbe. Akkor arra törekedtem, hogy felrázzam álmából, remélve, hogy csak egy rémálom okozta a kétségbeesett sírást. Nagy nehezen tért magához. Pár pillanatra elcsendesedett, majd ismét hatalmas erővel rázendített.

Értetlenül néztünk egymásra kedvesemmel, nem tudtuk mitévők legyünk. Végül odamentem az akváriumhoz és a halakra mutattam, majd kitalációkat beszéltem  róluk kicsi fiamnak. Nagy érdeklődéssel nézte a piros bóbitás halat, majd a nagy fehér guvadt-szeműt, és lassan-lassan elcsendesedett. Hosszú perceken át álltunk az akvárium előtt s kicsi Mókuska, hol egyik hal táncát, hol a másikét követte nagy figyelemmel. Mondtam édesapjának hozza hamar oda a babakocsit, a gyerkőcöt beleültettük s hagytuk, hogy bambulja az akváriumot. Néhány perc múlva elaludt. Megvártuk, mélyedjen el álmában, majd visszatettük ágyikójába. Reggel hét órakor még felcincogott egy kis tejecskéért, amit álmában megivott, aztán aludtunk tovább 9 óráig.

Szegény halak. Hányszor megfeledkezünk róluk, meg nem is teremtünk nekik ragyogó életkörülményeket. S lám, mégis ha baj van, ők segítségünkre vannak.... :)

Megoldás

Ma Szentháromságon jártunk, pedig kicsi Mókusom nagyon zsimbi volt. Fogínye megduzzadva, mint megannyi lencseszem. No, de mégis kimentünk....

Azt figyeltem meg, hogy Zsoltika, ha fáj valamije, akkor nagyokat alszik. Most is aludt volna, de ez a fájdalom nem engedte. Nem tudtuk, hogyan ringassuk álomba kicsikét. Aztán megkérdeztem kedvesemet, nem tud-e egy hintát improvizálni. Elgondolkodott, aztán neki is látott sebtiben. Vett egy létrát, egy hosszú deszkát, három kiálló rozsdás szöggel és keresett egy masszívabb almafát. Az almafa volt az egyik láb, a létra a másik. Keresztbe feltette a deszkát úgy, hogy a két oldalsó szög akasztotta, le ne csússzon. Aztán megragadta az autó vontató kötelét és feltekerte a deszkára, majd megakasztotta a középső szegben. (Persze mindezt nagyon szkeptikusan néztem végig.) Aztán tátáci fogta az autós ülést és a kötéllel rögzítette. Meg is volt a hinta. Mondanom sem kell, szuperül szuperált; Zsolti pár perc alatt el is aludt s kipihente a fájdalmat.

Nagyon nem akartam mennem falura. Nem volt kedvem. Macerás a baba rendezése ott kint. No meg sok a bogár. De mégis nagyon jól telt. Hihetetlen milyen csend és nyugalom van ott. Hallgattuk a madarak csicsergését, a kakas kukorékolását, a kutyaugatást, a zümik zümmögését, tátá gyalujának a nyivogását.... Szóval, olyan idilli volt az egész.  Alig várom, hogy végre felépítsük a házunkat és kiköltözzünk. Gyönyörű lesz ott. Biztos vagyok benne.....       

Mi így kezdtük....

Nagy nehezen végre sikerült kialakítani egy elképzelést arról, hogy hogyan is szoktassam a szilárd ételhez Szilárd fiamat Gondoltam, megosztom a jövendőbeli anyukákkal; még segítségül jöhet....

Már három hónaposan kezdtük a kóstolgatást. Almalével kezdtük, de kiütött fiam popsija tőle. Leálltunk egy hétig. Aztán ismét próbálkoztunk, az eredmény pedig ugyanaz volt. Ismét leálltunk egy hétig. Harmadik próbálkozásra megint kiütések jelentek meg, így áttértem a kevésbé javallott narancsra. Azzal nem volt gond.

Négy hónapos kortól hozzászoktunk a narancsléhez, persze kanalanként. Ezt követően a Humanatól vettem babáknak való rizs-grízt. Ezt a vízzel feltöltendő pépet összekevertem a narancslével és így szoktattam Zsoltit a sűrűbb ételhez. Aztán társítottam a muroklevet. Ezzel sem volt baj. Gondoltam, ismét próbálkozok almával, de popsi megint kivirágzott tőle.

Az ötödik hónaptól megjelent a barack, így megpróbáltam a gyümölcsrostot is bevezetni kicsi fiam étrendjébe. A barack szeleteket és egy-két cikk narancsot kevés tejjel összeturmixoltam és ezt adtam babócnak 10-11 óra körül. Másfél hét múlva, mikor már a rostok lenyelése sem jelentett gondot, bevezettem a főtt zöldséget is.

Először csak murkot pároltam; jól összetörve, kevés tejjel keverve kínáltam Zsoltinak. Nagyon szerette. Később zeller és petrezselyem gyökérrel gazdagítottam, persze csak kis mennyiségben. Egy hét után már a krumplit és céklát is bevezettem. A cékla nagy sikert aratott kicsi Tücsöknél.

Most már hat hónaposak vagyunk. 10-11 órakor gyümölcspépet eszik fiacskám, 12-14 között pedig meleg ételt kap: párolt zöldséget és immár a hüvelyeseket is tálalom (zöld paszullyal kezdve). Az esti pépes étkezést is próbálom bevezetni, de még nem találtam meg a tökéletes ételt. Gyümölcsöt, zöldséget nem adhatok, mert attól túl aktív lesz kicsi fiam; rizsport nem adhatok, hisz attól székrekedése lesz. Vannak ugyan gabonaporok, de a neurológus felhívta a figyelmemet, hogy azok nagyon felfújják a kicsit és nem tesz jót, ha minden nap kap belőle. Jelenleg zabpehellyel próbálkozom.... de majd még jelentek etetés-ügyben.

Násznagyném, Kati, mutatott egy jó weboldalt, ahol szépen és világosan leírták, hogy milyen ételt milyen kortól lehet adni a kicsiknek. Ajánlom figyelmetekbe: http://www.kismamablog.hu/nem-kategorizalt/hozzataplalas-tablazat, http://www.babafalva.hu/download/szilard.htm.

Az én elvem: Zsolti egy éves korig nem kap glutént, cukrot, mézet, fűszereket, tehén tejet, diót, mogyorót és apró magvas gyümölcsöket, no meg banánt. Mindezek allergének és asztmát okozhatnak a kicsinek - mondta a gyerekorvos. A "jobb félni, mint megijedni" elv alapján én elhiszem neki....

Nem tudtam...

Van olyan pajzsmirigy betegség, ami a szülést követően áll be az édesanyánál...

Elképzelhető, hogy én is ilyen "tiroidita postpartum"-ban szenvedek. Kiderül, amint a további ellenőrzéseket is elvégezzük. Még nem tudom mivel jár.... de valami autoimmun betegség. Mindenesetre, tiszta szerencse, hogy egészségesen akartam fogyni, különben ki sem derült volna.... No, de szerencsém van és elejét vesszük.

Persze az első gondolatom mi volt: Zsoltikát ez vajon hogy érinti? Nagyon remélem, hogy nála minden rendben, hisz a kórházban megvizsgálták a pajzsmirigyműködését. Ez egy opcionális dolog, nem mindenki vállalja be. HÁLA legyen, hogy én megnézettem, hisz kis nyugalmat ad, hogy legalább születésekor nem volt baj. Ezt a vizsgálatot úgy végzik el, hogy megszúrják a kicsi sarkát és az onnan vett vért tesztelik. Ezt  a vizsgálatot azonban az édesanyának aláírással kell jóvá hagynia. Sokan nem vállalják be, pedig sok problémát megelőzhet. Ez a pajzsmirigy betegség, amiért a babákat tesztelik kretinizmussal jár. Ha életévének első hónapjában kezelik, akkor kiküszöbölhető. Azt hiszem ez a cél megér egy szúrást és 5 perc bömbölést....

Csütörtökön mindenképp megkérdezem az orvosnőt, hogy Zsolti veszélyben van-e vagy sem. Bízom benne, hogy nem.

Ma igazán édesanyának éreztem magam

Mádi mamával ült a széken kicsi fiam, mikor hirtelen kinyújtotta két karját felém s szélesen mosolygott. Teljesen egyértelmű volt, hogy azt akarta ölbe vegyem. Mikor ezt megtettem hozzám simult.... Csodálatos volt ragaszkodását érezni. Olyan nemű édesanyás érzés volt ez, amilyet még eddig nem tapasztaltam..... Alig várom, hogy megismételjük.... :)

Ünnep...

Zsolti fiacskám pénteken féléves lett.... és én nem voltam itthon. Kolozsvárra kellett utaznom. De ettől függetlenül felköszöntöttük kicsi Tücsköt. Egy kicsi motorcsónakos kacsát és egy csőrös poharat kapott ajándékba. Hihetetlen, hogy máris eltelt 6 hónap.

Éjjel érkeztem haza, Zsolti már aludt. Hajnalban megébredt kaki-ügyben. A pelenkázási akció lejártán magam mellé fektettem, hogy könnyebben elaludjon. Hosszan nézett a szemembe és tekintetemet fürkészte. Én is az övét néztem és azon tűnődtem, hogy min gondolkodhat kicsi fiam. Különös volt ez az érzés... egymás szemébe nézni... hosszan... Úgy beléptünk egymás intim zónájába. Végül mindkettem szélesen elmosolyodtunk....

Mialatt távol voltam, kincsem gyakorolta az üldögélést és már egész hosszasan tud egyedül csücsülni. Tiszta élvezet nézni, hogy egyensúlyoz. Olyan édes. 

Van még egy új gesztusa: a két apró kezével megfogja az arcom, a szám. Nagyon szeretem mikor nyálas meleg kezével hozzám ér. Olyan puha és gyöngéd az érintése. Érdekes, hogy amióta megszületett Zsoltika, mennyi taktilis emlékem van. Azelőtt nem emlékeztem érintésekre, ám az elmúlt hónapokban nagyon fontossá vált számomra. És sokkal vividebben élnek bennem, mint más emlékek.... Érdekes....

Hála legyen...

Ma az endokrinológián jártam. Eldöntöttem, hogy egészségesen fogok lefogyni, így hát segítséget kértem. Kedden, ha minden igaz, beállítják a szervezetemnek megfelelő diétát és életmódot. No, de nem ez a lényeg.

Én nem tudtam, hogy az endokrinológiának van bármi köze is a rákhoz. Hát van. Nem tudom pontosan mi, de van. Rengetegen várakoztunk: túlsúllyal, pajzsmirigy daganattal, mellrákkal.... De volt ott egy egészen kicsi fiú. Talán egy éves sem volt még. Rákkal gyanúsított. Mikor meghallottam, hogy az a kicsi édes, gyönyörű fiúcska milyen betegségben szenved, majd megszakadt a szívem. Kicsike el volt folyva édesanyja ölében, nyöszörgött és borzasztó szenvedő tekintete volt. Természetesen, mindenhol őt vették be elsőnek, így végig kellett néznünk, ahogy szobáról szobára küldözgették, megannyi vizsgálatnak, vérvételnek alátéve. Már fél tizenegy óra volt, mire végre ehetett egy falást a sok nyaggatás után. Édesanyja arcán is gyötrődés látszott. Uram Isten, min mehet keresztül az a nő. Sosem szeretném megtudni.

Hát nem tudok elég hálás lenni, hogy kicsi Zsolti fiam egészséges. Szívből remélem, hogy az az erő, mi számunkra felfoghatatlan (engedtessék meg, hogy én most Fennvalónak nevezzem) megtartja őt épségben egy hosszú életen át....

Hálás vagyok, hogy van az én kicsi fiam. Hálás vagyok, hogy egészséges az én kicsi fiam. Hálás vagyok, hogy szép az én kicsi fiam. Hálás vagyok, hogy ügyes az én kicsi fiam. Mennyi áldás, ugye? És sokszor fel sem fogjuk igazán, hogy milyen kegyeltek vagyunk.....

Szavak...

          popsolajté
          cumiládé
          kakaládé
          celefánt
          azt a picu-micu-ricu-picuráját
          ventilipilátor
          vízitembeló
          telefánt
          torna-borna
          tulipinty
          zsimbi-limbi

más egyéb?

Tanácsot kérek!

Zsolti már egész pici korától nagyon ügyesen átaludta az éjszakát. Most azonban, nem tudom mi történt, borzalmas éjszakáink vannak. Míg taknya-nyála egybefolyt fél óránként ébredtünk, hisz nem kapott levegőt és fulladt meg. Most viszont már nem folyik az orra olyan nagyon és mégis virrasztunk éjszakánként.

Este fél kilenckor kicsi tücsköm már dől ki a fáradtságtól, muszáj lefektetni. De elalvás előtt nem hajlandó egy jót enni, mindig csak a felét issza meg az előkészített tejcsinek. Aztán hajnali ötkor, rosszabb esetben 3-kor,  legrosszabb esetben pedig 3-kor és 6-kor felébred és nem hajlandó visszaaludni másfél óra erejéig. Ma éjjel felébredt 2:45-kor, visszaaludt 5-kor. Tizstába tettük, megetettük Zsoltit, ő még játszani is akart volna, ha lett volna kivel. 7-kor már gügyögött, aztán  nyolckor irdatlan sírásba kezdett, hogy ő éhes. Hát becsület szavamra, nem értem. Áttértünk a kettes Milumilre, ami konzisztensebb, mint az eddigi; lefekvés előtt kap enni; mától fogva pépet adok majd neki estére, vagy nem tudom mit csináljak.... Ki vagyunk készülve a fáradtságtól. Zsolti persze, vígan átmosolyogja a napot, mi pedig tátácival kenjük egymásra a feladatokat, hogy közben lophassunk magunknak még néhány perc szunyokálást...

Adjatok ötletet, mi lehet a gond.... Miért kell Zsoltinak minden éjjel virrasztania legalább másfél órát? (Kismamák, egész ijesztő visszagondolni, hogy terhességem harmadik trimeszterében én magam sem tudtam aludni hajnali 3 és 5 óra között, vagy reggel 6 és 9 óra között.)

Huncutságok bejegyzése

Amióta Zsolti megszületett, rengeteget nevetünk. Mindig újabb és újabb módot talál, hogy minket mosolyra bírjon. Íme egy kis ízelítő:

 

Zsolti, a hójember

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zsolti, mint Kuka

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

      Zsolti, a Zokos

Zsolti, a kerti törpe

Zsolti, mint Bob the Builder

Zsolti, a dobozoló

   Zsolti, a győztes

Zsolti, a bősz szívű harcos

Zsolti, a hajas baba

Egy lépés előre

Ma kicsi mókusom játszott! Igazán játszott! Az egyik kezében a kis kockáját tartotta, másikban pedig az egyik zörgőjét. Hol egyik kezét rázta és bambulta, hol másikat. Mikor rájött, hogy ezt a két kis kezecskét mind ő uralja,  elmosolyodott és már tudatosan (már amennyire tudatos egy 5 és fél hónapos baba) felváltva rázogatta a játékokat. Idő után megunta a zörgőt és mindkét kezével megragadta a kockát. Tépni, nyúzni kezdte és szemmel láthatóan vizsgálta a kocka minden tulajdonságát. Mikor ebből is elege lett eldobta. Visszaadtam neki, majd ismét eldobta. Ezt is eljátszottuk néhányszor. Öröm volt nézni!

Kicsi, kicsi tücsköm.... olyan hamar nő....

Boldog nőknapját!

Az a különleges e mai ünnepben, hogy családként ünnepelünk. A virág nem baráttól, havertól, édesapától, nagytatától jön, hanem az én saját külön bejáratú férjemtől és az én saját külön bejáratú kicsi fiamtól. Ez a tulipinty az összes többi közül a legszebb, ez a nőnap az összes többi közül a legszebb!

Mondanom sem kell, hogy a virágról levett recsegő celefánt a világ legjobb és legérdekesebb játékának bizonyult. Fél órán át játszott vele kicsi Mókuska.

Amúgy kicsi Tücsköm még mindig meg van hűlve. Én nem is tudom elképzelni, hogyan tud fülig érő mosollyal nézni rám, miközben hol egyik, hol másik orrlyukából hatalmas takonybuborékot fúj... Már egy hete tart ez a randa izé... És olyan tehetetlen vagyok. Hiába porszívózom a kicsi orrát nszer, ugyanúgy szortyog, mint előtte. Mi gyógyszert adtunk neki, 3  fajta orrcseppet használunk, pároljuk kamillás-mentás-sós vízzel, citromot, vasat adunk neki.... mindhiába. Ő csak taknyol, taknyol, taknyol. Nem kap levegőt, megijed, idő kell míg rájön, hogy szájon keresztül is lehet lélegezni, nem eszik, nem alszik.... Borzasztó.... Én nem tudom, hogy viselik a tehetetlenséget azok a szülők, kiknek gyermekei komoly betegségben szenvednek. Hála legyen, hogy nem kell megtapasztalnunk. Az édesanyai feladatok közül a legnehezebb nézni, hogy beteg a kis csemete, és nem tehetsz semmit, hogy elvedd tőle a szenvedést... 

Mindamellett, hogy nem zsörtöl kicsi kincsem, még most is újdonságokkal hozakodik elő. Ma körbeforgott az ágyában. Letettük fejjel egy irányba s mire odanéztük pont ellentétes irányban feküdt. Na, de cseles a gyermek, mert mindezt nagyon sunyi csalással teszi! Nézd csak meg a képet :)

U.i. Tátáci ma csillogó-villogó rendet tett idehaza.... gondolom, ajándékul nekem... :) Olyan büszke vagyok rá!

Anyaság

Amióta Zsolti megszületett, minden vágyam, hogy jó édesanya legyek. Aggódom, hogy az én-szeretetem nehogy egyszer fölülmúlja gyerekeim iránti szeretetemet, odaadásomat. A napokban utolért egy ronda hűlés. Nem merek közeledni fiamhoz, hisz nem szeretném, hogy ő is elkapja a virózist, mi hidegrázásos, kéz-láb-torok zsibbadásos tünetekkel jár. Naponta vagy kétszer ha ölbe veszem fiam és akkor sem tartom közel magamhoz, nem puszilgatom, nem ölelgetem szorosan magamhoz. Ettől kevésbé érzem magam anyának, ami butaság, de nem tehetek róla, így érzek. És ilyen jellegű érzések kavalkádjában érkezik az üzenet: megkaptam a nagyszerű anya-díjat. Mondanom sem kell, hogy milyen nagy örömmel töltött el; a lehető legjobbkor jött. 

A magam során nekem is díjaznom kell öt anyát.

Hát elsősorban ÉDESANYÁM érdemli a kitüntetést. Azt a feltétel nélküli szeretetet mit tőle kaptam nem lehet leírni, csak érezni. Úgy teljesen felmérni ajándékának hatalmas voltát csak most tudom, hogy én is tapasztalom az anyaság örömeit és nehézségeit. Köszönöm Mami! Tudd, hogy én is olyan jó anya szeretnék lenni, mint te! És remélem, hogy majd egyszer megtanulom viszonozni szeretetedet oly módon, ahogy szeretném és ahogy jelenleg még nem tudom.

Nővéremet, KRISZTINÁT, érinti másodsorban a díj. Ahogy én látom, élete minden vágya édesanyának lenni. És ő is egy gyönyörű anya, ki rengeteg szenvedésen ment keresztül úgy, hogy nem rökönyödött bele, nem vesztette hitét és reményét, nem csonkult kisfia iránti szeretete. Olyan helyzetekben állta ő meg a helyét, hol sokan mások elvesztek volna. Csak anyaságom által kezdem tudni elképzelni, hogy mi mindenen ment ő keresztül. Krisztinám, sok erőt kívánok továbbra is, és azt, hogy legyen részed abban az áldásban mire oly nagyon vágysz!

Harmadsorban pedig KINGÁT érinti a díjam. Valahányszor kicsi lányáról beszél melegség árad hangjából. Olyan melegség, mi csak egy igazán szerető anyáé lehet. Én még nem tudtam, hogy várandós vagyok és ő mégis rákérdezett: Kinga, babát vársz? Első találkozásunk óta önzetlenül támogat és segít!

Negyedsorban pedig CICÁT díjazom. Gyakran találkozunk séta közben és mindig nagyon jó tanácsokkal lát el. Az ahogyan neveli kicsi lányát nekem mintaként szolgál. Szerintem , eddig nem is sejtette, hogy milyen nagy hatással van rám.... :)

Az ötödik díj kivételes eset. EDIT NÉNIT érinti. Édesanyám mellett ő is igazi nevelőm volt. Mikor tinédzser koromban nagy rebellisen elutasítottam édesanyám tanácsait, elfogadtam az Edit néniét, ki hál'Istennek az édesanyáméhoz hasonló elveket vall. Tekintélyével sokszor visszarándított a jó útra, ha elkószáltam, és bizony neki is köszönhetem, hogy ma ilyen ember vagyok! De nem én vagyok az egyetlen. Rengeteg fiatalon segített ismereteivel, önzetlenségével, szeretetével, önfeláldozásával. Edit néni nevelő anyja diákjainak!

Íme a díj:

Isten éltessen titeket, édesanyák!

Irigyelnivaló kisfiam

Rengeteg minden történt az alatt a pár nap alatt, de csak néhányat fogok megemlíteni egész röviden.

Az első nagy meglepetésem az volt, hogy Bogi mennyire odavolt Zsoltikáért. Bogi az Attila testvérének kicsi, gyönyörű és ügyes lejánykája. Puszilgatta, ölelgette Zsoltit, ölbe vette, letörölte a nyálát a gézzel, etette, kukucskálósdit játszott vele és még sorolhatnám. Mint egy kicsi anyuka. Nagyon édes volt. Aztán kellett volna látni Zsoltit. Amint meglátta Bogit abba a helybe el kezdett mosolyogni, nevetni. Talált a szó kettejük között.

A másik kellemes meglepetés az volt, hogy Zsolti mennyire élvezte a bevásárlóközpontban való sétálást. A sok fény és látnivaló teljesen elbűvölte. Mindenki őt nézte, hisz hangosan kurjongatott és rugdalózott lábacskáival. Olyan aranyos volt.

Aztán elmentünk babalátogatóba egy olyan kisfiúhoz, aki 3 héttel idősebb Zsoltinál. Bálintka nem volt a legjobb passzban, megijedt Zsolti barátkozó kezdeményezéseitől. Pedig kicsi fiam visibált, mondikált, meg akarta fogni kicsi társa kezét. Egy élmény volt nézni őket. Persze mire Bálintka megbarátkozott volna vele és viszonozni kezdte a játékot, Zsolti keseredett el, mert már álmos volt. Ettől függetlenül nagyon édesek voltak!

Aztán Zsolti fiam hamar tanul. Hazafelé már tudta, hogy neki aludni kell. Végig durmolta az utat s biza egyet sem nyikkant.

Mindenki el volt ragadtatva, hogy Zsolti milyen ügyes és csendes fiú. Nem cirkuszolt, nem zsimbelt.... igazán büszkék voltunk rá!