A baj csőstől jön

Kicsi Tücsök tegnap este óta folyton lázas. Éjjel 40 fokot mértünk neki, de a 38 az állandó. Úgy tűnik a fogacskáktól van, doki néni szerint egyszerre sok akar kibújni.... Remélem hamarosan jobban lesz kicsi mókus, mert borzasztó nézni a kis karikás könnyes szemeit.... :(

Gyorstalpaló

Nem írtam már egy hete, pedig sok minden történt... csak hát, ahhoz hangulat kell, hogy az ember leüljön írni.

Zsolti még mindig meg van hűlve, kemény hét áll mögöttünk, sok taknyolással, zsimbiléssel, gyógyszerekkel, meg minden. Most úgy tűnik, kezdeget kilábalni a hűlésből, de míg tökéletesen helyre nem jön, addig nem kaphat oltást, így most ez prioritás....

Múlt hétfőn ellátogattak hozzánk Tünde és Kari, ajándékot hoztak a csöppségnek (és nekem). Gyönyörű szép lego szettet kapott Zsolti, olyat, amilyet reméltem, hogy fog is kapni valakitől. Örült is neki gyerkőc, s gyakran építget édesapjával együtt. Nagyi is hazaérkezett, persze ő is megannyi szép ajándékkal látogatott el hozzánk. Gyertyát is fújtunk nagyival, tortát is ettünk, így aztán Zsolti-Boltinál bevált a "8 nappal előtte és utána mind csak ünnepelünk" elv, meg hát ugye 3 tortája is volt a kis legénynek.... :)

Hétvégén Vármezőn voltunk, léggömböket néztünk, forró kutyát ettünk, vasárnap pedig míg én sógorét ünnepeltem a családdal, Zsolti Attilámmal nagyihoz látogatott. Nem akartuk kicsi Katát megbetegíteni, ezért döntöttünk úgy, hogy jobb, ha Zsolti nem jön a hepajra. Na, de ők is szórakoztak ám, mert hajvágósdit játszottak tátic fürtjein.

Nem mellékes az sem, hogy megkaptam a már több mint egy hete bejelentett meglepimet. Igazán nagy és jelentős meglepiről volt szó: tátic elvitt megnézni az Auchan előtt tanyázó telefáncsikat. Én nem is tudtam, hogy ott a cirkusz, pláné, hogy elefántot is lehet nézni, így a könnyem is kijött a gyönyörű állatok láttán. Régi vágyam már, hogy elefántot, vízilovat és zsiráfot lássak, így most az első be is teljesült. Hosszan csodáltam a hatalmas állatokat és nagyon-nagyon tetszettek nekem. Még táncoltak is, meg huncutkodtak, szóval el voltam ragadtatva látványuktól.

A legfontosabb hírt azonban ma kaptuk. Gyógytornán voltunk és Enikő elmondta, minden a legnagyobb rendben van kicsi fiunknál, lemaradásunkat behoztuk, az izmocskák jól viselkednek, lábfejtartás jó, így semmi értelme tovább tornásztatni Tücsköt, mert rendes kerékvágásban vagyunk végre. Nagy kő esett le a szívemről. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk hangsúlyt fektetni a mozgásra a továbbiakban, is de az már nem korrigálás végett lesz.

Na, és ma hétfő, és mégsem csupa felhő, így hát ez nem is egy igazi hétfő... :)

Kezdődik

Igen, kezdődik a hűlés szezon. Mi is nekifogtunk rendesen, s mivel Zsoltikának az éjjel 39,5 fokos láza is volt ma felkerestük a doki nénit. Elég komoly hűlés sajnos, antibiotikum, paracetamol kúp, köptető, orrcsepp, mindet gyúrni kell a kicsibe. Szerintem a csoportos tevékenységen szedhettünk össze valamit, mert máshol nem volt ahonnan.... Kíváncsi vagyok, hogy fogunk megküzdeni ezzel a szezonnal, lévén, hogy gyerekek közé járunk majd.... De inkább most játsszuk el mindezt, mint ovikezdéskor. A nagyobb baj inkább az, hogy Zsolti nem hajlandó lenyelni a gyógyszert, az orrát nem engedi kiporszívózni, nem csepegtethetek neki, a kúpért is hisztizik, szóval.... így nehéz helyre pattintatni.... de ez van, majd túl leszünk rajta.... remélem hamarosan....

Nekem fontos

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a zsiráf Zsolti tortájáról április óta várakozott a hűtőben a nagy pillanatra. Még Zuracskám vásárolta volt a vacsora-csata alkalmából..... :)

Na boldog.....

Nos, ma tölti kicsi fiam az egy évet.... de bizony nem boldog-boldog ez a mai nap, mert Tücsök koma úgy, de úúúúgy taknyol, hogy katasztrófa. Szuszog, mint egy traktor, orra állandóan csöpög, s olyan zsimbi, hogy rég az ideje mikor még ilyen volt.... :(

Szülinapi

Megvolt a nagy esemény, holott Zsolti születésnapja csak vasárnap van, de tátá munkaprogramja nem igazodik családi ünnepségekhez, így előrehoztuk a hepajt.

Rengeteget készültem és nagyon vártam már ezt a napot! És jól telt és alig tudom elhinni, hogy már elröpült egy év.

Mint említettem, óhajom az volt, hogy színessé tegyem ezt a mai napot s ez azt hiszem sikerült is. Bár rázósan kezdtünk (mert az éjjel buliztunk), valahogy jól végződött. Az előkészületek nem mentek olyan gyorsan, mint kellettek volna, s hogy a férfiak ne éhezzenek, az asszonyok mint disznóságokkal marhultak...

Bár nem megszokott ebéd, úgy talált az ünnep hangulatába

A pasasok nem is teketóriáztak túl sokat, s kicsitől a nagyig mind jól belakmároztak.

 

Mindezalatt szülinapi dalok mentek, mi talált a dekorációval, azzal a bizonyos dekorációval, mit egy hete minden este bütykölök. Talán ez a bütykölés volt az, ami igazából díszbe öltöztette ezt az ünnepet bennem. 

Lévén, hogy Tünde barátnőmék és Nagyi még nem ünnepelt velünk, a díszek fennmaradnak a szülinapi hangulat fenntartása végett. Kár, hogy végül Imola sem tudott eljönni, mert közben fekvő gipsz került a lábára... De küldtünk neki "Gyógyulást" tortaszeletet vigaszul :)

Kaja után nem is vártunk sokat, fel is szolgáltuk a tortákat. Igen, mert mi egyenesen négy születésnapot is ünnepeltünk: 

TÁTÁÉT, s őt megvicceltük soha ki nem alvó gyertyákkal (volt ám nagy füst a tűzcsóvától; ezentúl tízes szorzót kell használjunk a gyertyáknál):

Kicsi Kata persze végig szundizta az egész eseményt, hol édesanyja, hol édesapja ölében:

 

ZSOLTI jr. tortája következett, természetesen zsiráfos témában. Kicsi édesem élvezte is meg minden, míg a frissen kifújt gyertyába bele nem nyúlt, s persze a forró viasz nem esett jól neki.

Torta után jöhetett az ajándékozás. Már majdnem egy hónapja megvettük a zöld ajutót, akkor ki is próbáltattuk Zsoltival, lássuk megfelel-e a gyerkőcnek. Rögvest a  próba után el is rejtettük a kincset, de Zsolti nem felejtette el, és minden séta alkalmával, ha hasonló autót látott, megállt, hosszan bámulta, majd föl akart ülni rá. Mondanom sem kell, örült jándékának.

Na, de nem ment ez ilyen simán. Lévén, hogy elvettük a tortát Tücsök elől, még mielőtt száz százalékosan tönkre turkálta volna, nagy volt a sírás. Kriszta nénje mentette meg a helyzetet hamarjában, mikor is nagy bohóc mozdulatokkal ráncigálta ki a "csak édesanyádnak érdekes" meglepiket az ajándékzacskóból, míg végre a zsiráfos zenélő dobozhoz értek. A vigasztalás természetesen sikeres volt.

Sok ajándékot kapott még kicsi fiúnk: megannyi szép ruhácskát, tréninget, pizsamát, pihi-puhi paplankát párnával és hálózsákkal, kocka kirakóst, szivacs építő kockákat, kicsi autót, kicsi széket, állatos kirakóst, zsiráfos lehúzósokat, s biztos még valamit elfelejtek....

De Mádi mama gondoskodott, hogy a másik két ünnepeltet is felköszöntsük: ZSOLTI sr.-t és IMRE sógort. Meg is lepődtek.... :)

A buli végére azt is észrevettük, hogy elfelejtettük a csákókat föltenni. Néhány nekifutás után sikerült felcselezni a kicsi fejére egy villanás erejéig.

A bulit nagy ijedtséggel zártuk, hisz Zsoltikánk ügyesen odacsapta magát a földhöz, de úgy, hogy vérzett a kicsi szája.... Hogy a vér honnan származott, nem tudjuk, de mindenesetre rémisztő látvány volt.... :(

Na, de minden jó, ha a vége jó és a megfürdetett kis pizsamás legény még egyet autókázott, majd meleg tejcsivel teli pocakkal mély álomba merült...

És, hogy most már ti is értsétek, íme az a zsiráfos body ami kiváltotta bennem a zsiráf mániát. Akkor nem lehetett az enyém, de most megkapta Zsoltikám Kriszta nénjétől.... 

Félreértés azonban ne essék! Ezzel még nem ér véget a zsiráf mánia :)

Csoportos tevékenység

Na, megvolt az első nagy alkalom, amikor Zsoltikám sok más kisgyerekkel együtt játszott, tornászott, tapsikol, mondókázott. Jól telt, nagyon tetszett, s kimondottan el vagyok ragadtatva Andi vezetői tevékenységétől, mert nagyon ügyesen csinálja. Zsolti hamar feltalálta magát és tetszett neki a nagy játszóház. Mindent kipróbált, eleinte kicsit félve, majd egészen bátran. Sajnos sikerült egy kislánynak elvenni Zsolti jókedvét, ugyanis míg én azt hittem puszit ad kicsi fiamnak, ő nagy orcátlanul megharapta Tücsök arcát, de úgy, hogy megmaradt a 4 fogának helye. Persze az anyukája meg se parittyázta a dolgot, ami viszont engem idegesített fel. El is döntöttem, kisgyerekekkel kicsit s jót.... 

Mindenesetre, kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni Zsolti, mikor legközelebb benyitunk a nagy játszóterembe....

Otthon-landen

Ma voltunk otthon. Na jó, jövendőbeli otthon.... Szentháromságon (aki nem értené).

Kimentünk, mert dolog van már nagyon-nagyon hosszú ideje, csak valahogy sosem volt időnk vagy energiánk kimenni. De most vittük Ilonka mamát és Ervin tatát is segítség illetve tanácsadás végett.

Uram Atyám, mit láttunk mikor megérkeztünk. Mint a mesékben, úgy roskadoztak az almafák a ragyogó piros almáktól. Alattuk piroslott a föld a sok lehullott gyümölcstől. Rengeteg-rengeteg alma, én még életemben nem láttam ennyit egy helyen. Szegény fák meg is szenvedték a gondatlan gazdákat, hisz több is meg-/kettétört az almák súlya alatt. Csak fogtuk a fejünket, mihez is kezdjünk ennyi sok almával. Tata kijelentette, pálinkát kell főzni belőle. No, ez jó ötletnek tűnt s mind felszedtük a földön tündöklő piros almákokat. Nem telt sok időbe s akkora almakazal nőtt a műhelybe, hogy csuda.... Holnap második felvonást játszunk, leszedjük a fáról is a gyümölcsöket. Ha valaki igényt tart néhány kiló téli almára a pár százból, szóljon, örömmel adunk. 

Zsolti persze élvezte a kint létet. Jól megszívta a falusi finom friss levegő. Járkált, mászkált, körtét evett - édeset mint a méz (mondtam is tátának, lesz ami lesz, de ez a körtéfa túl KELL élje az építkezést),  majd körtét szedett, játszott a fűben a homokozó felszereléssel (neki még mindegy :), sétáltunk is egyet a faluban, megismerkedve a tyúkokkal, pillangókkal, gyítepacikkal, libákkal (félt tőlük), tehenekkel, cicákkal, kutyákkal. Na, felért egy állatkerti sétával. Aztán aludt egy keveset Tücsök koma, majd elcsámcsogott egy kis husit kenyérkével és krumplikával, később virágot szedtünk és virágmagot. Eztán hazaindultunk.

De a nap még nem ért végett. A Tudorba érkezve felmentünk Melindához, a menyasszonyi ruhám varró nénijéhez, épp csak 10 percre, de az elég is volt, hogy Zsolti nagy örömet okozzon Melindának és édesanyjának kik azonnal el is halmozták mindenféle szép autóval, miket az unokák már kinőttek. Több mint féléve tervezem ezt a látogatást, de sosem jött össze. Most úgy örülök, hogy ilyen rövid időre is benéztünk, mert végre teljesíthettem ígéretemet. Zsolti persze hozta formáját, mondikált, huncutkodott, barátságos volt, így igazán büszke lehettem rá.

Este tátá altatta a kis trógert, mialatt én a szülinapi hajrára kézimunkáztam. Egy kis bannert készítettem, egészen egyszerűt, ám szépet, DE ha tudtam volna, hogy tizenvalahány órányi vacakolást igényel, lehet neki sem kezdtem volna. No, de befejeztem, megvan és nagy NAGY izgalommal várom már a péntek délutánt, mikor hatalmas felhajtással megünnepeljük Zsolti első születésnapját.... :) Ez az első, ennek markánsnak kell lennie! És én messze jobban várom már az eseményt, mint saját születésnapomat! Olyan fura érzés a GYERMEKEMNEK szervezni szülinapi partit.... olyan megható és örömteljes és izgalmas és minden vágyam, hogy nagyon színes legyen az a nap, hogy én is olyan gyönyörű emlékeket teremtsek csemetémnek (még akkor is, ha ő csak a fotókkal marad), amilyeneket nekem teremtett a családom minden ünnep alkalmával....

Csak azt sajnálom a pénteki eseményben, hogy nem lehetnek itt Tündéék meg Jutka Nagyi. És most be is vallom, hogy már nagyon-nagyon hiányzik Nagyi. Persze, neki most ott a helye Budapesten, hisz szükség van segítségére, de ettől függetlenül hiányzik nekünk.... :)

Édes jelenet

Ma délután Zsoltival aludtam én is. Észrevettem, ha valaki még alszik vele, akkor hosszabbra nyúlik a délutáni alvása. Amúgy én is szívesen pihenek vele napközben, hisz 2 órányi déli alvás nekem messze pihentetőbb, mint 10 óra éjjeli alvás... bagoly típus vagyok....

Na, de nem ez a lényeg. Mikor felébredtünk bekapcsoltam a Bebe TV-t, mert ezt mi így szoktuk, hogy simább legyen az ébredés. És ekkor Zsolti, a kicsi drága, mellém mászott, fejét lehajtotta a hasamra s a Mádi mama hozta piskótát rágcsálva bambulta a rajzfilmet. Így lustiztunk 10 percet, majd vidáman, játékosan láttunk neki a nap második felének. Mondanom sem kell, hogy a gesztus nagyon-nagyon meghatott. Ismét olyan édesanyának éreztem magam tőle. Nagyon fontosak számomra az ilyen jellegű összebújások, de még egyelőre olyan ritkák, hogy kincs minden percük... :)

Apja nyomdokába lépve

Kicsi Tücsöknek teljesen szokásos napja volt, egészen este 7 óráig, mikor apja kijelentette,  hogy hívna minket is a BC MURES kosármeccsére, de hát a zaj miatt félti kicsi fiát. Mondom neki, bizony én el is vinném a kicsit, ha nem volnának a galeri borzasztó hangos dudái. Tovább firtatva a gondolatot, tátá adott ponton rájött, lehet mégsem lesz olyan hangos a meccs, lévén, hogy csak barátságos a mérkőzés. Nagy hirtelen el is döntöttük, megyünk s kész, legfeljebb félidőben hazahúzunk. Zsoltikát persze kékbe öltöztettük (mert fehér ruhája nagyon nincs) s csörgőt is adtunk a kezébe, hogy illeszkedjék a szurkolói képbe.

Mikor megérkeztünk, a játék már nagyban folyt. Duda nem volt, de volt dob, nagy taps, fütty és ordibálás. Zsolti meg is szeppent kicsit, de 10 perc után belejött a dologba s nagy figyelemmel követte a játékot. Félidőben megtáncoltattuk a kis úrfit a nagy hangos zenére, majd tátá ölében csendesedve figyelte a második félidőt. Elég unalmasan kezdődött, ám engem lekötött az Évi és Levi jelenléte, tátát a szurkolás, szegény kicsi fiamnak viszont semmi sem volt elég érdekes. Egyik kosár után nagy tapsvihar, éljenzés tört ki, s hirtelen néztem, vajon kicsi fiam nem ijedt-e meg. De ő bizony úgy aludt apja ölében, mint egy cica, meg se parittyázta az őt körülvevő őrjöngést. Nevettünk, hisz el sem képzeltük volna, hogy ilyen körülmények között Tücsi így el tud szenderedni. Aludt is jócskán, csak a meccs vége felé ébredt meg, de akkor nagy éberen csörgőzött, tapsikolt, átjárta a szurkolói hangulat.

Tátának majdnem teljes haveri köre jelen volt, én nekem is jól esett találkozni osztálytársaimmal, de még Barni is ott volt, így kívánhattam neki boldog születésnapot.

Hazatérve persze kihívás volt lecsendesíteni Zsoltit. A szurkolást otthon űzte nagy vígan fél órán keresztül. Visibált, huncutkodott, kacagott, aztán 11 körül nagy nehezen elaludt. Ekkor táticcal felkeltünk, s megkezdtük a Mádi mamától kapott pezsgőt, hogy megünnepelhessük tátickó 30. születésnapját. Bizony, Isten éltesse az én szeretett Zuracskámat és köszönjük, hogy van nekünk, és velünk, és értünk....

(Amit még muszáj megemlítenem, hogy Zsolti újabban nagyon-nagyon édesen, hosszan magyaráz nekünk az ő nyelvén; továbbá inti a nemet, de olyan nagy gesztusokkal, hogy mindig beleszédül - de még én is; és a harmadik újdonság, hogy tud simogatni - ma már három ízben is simogatta arcomat kedveskedés végett.)

Önállósodás

Zsoltikám egyre gyakrabban fejezi ki egész világosan, hogy egyedül akar boldogulni tevékenységeiben: 

• etetés közben ellöki kezem, vagy kiveszi a kanalat a kezemből, és nem hajlandó elfogadni az ételt, ha nem saját maga viheti szájához
• fürdés közben ellöki kezem, hisz én nem mérhetem a csapból folyó víz hőmérsékletét, csak ő egyedül
• séta közben ellöki kezem, hisz egyedül akarja tolni kis kerekes-rudas kakasát, akkor is ha keresztül esik rajta
• alváskor elnyomja ölelő kezem, mert ő egyedül is el tud aludni, feltéve ha ő is akarja

DEEEEEEE, ha körbe kell galoppolni a házat, akkor még ő cibál, mert bizony milyen jól fog édesanya ujja s keze támasz végett!!!!

Újdonságok

Elsősorban rájöttem, hogy a 30 perc már nem elég az elkészülésre. 11-re a Caritasnál kellett lennem megbeszélésen, ugyanis Zsoltit beírattam csoporttevékenységre, és bár 10-kor nekiláttunk az öltözésnek, bizony, mégis taxival kellett Mádi mamához rohannom, s így is elkéstem. Mádi mamánál maradt Zsolti a megbeszélés ideje alatt, Mádi mamánál az irodában!!! Sejtésem, hogy kicsi fiam nagy felfedező úttal kezdte az irodai tevékenységet, ám mire visszaértem csak egy csomagot láttam a földön. Néztem, néztem, mi az, s hát az bizony az én kicsi fiam volt: durmolt szépen Mádi mama irodájának szőnyegén egy improvizált fekvőhelyen. (Amúgy ma délelőtt Zsolti nagyon tisztán és világosan kimondta, hogy MÁDI!)

A fél órás hájcsikálás a megszokottnál korábbi ébredésnek volt köszönhető s teljes mértékben felkavarta Zsolti programját. Tücsök ugyanis már csak egyszer alszik napjában, de ha 9 előtt felébred, akkor be-becsúszik még egy 20-30 perces alvás, ami mindig megzavarja a rendet. Úton hazafelé bekukucskáltunk tátichoz, de siettünk is haza, hisz sejtettem, hisztizve fogjuk a hegyet megmászni. Úgy is történt. Mikor hazaértünk sem szűnt a nyugtalanság. Zsolti nem evett, nem volt türelme, csak dőlt jobbról balra s balról jobbra, azt sem tudtam, mit találjak ki, hogy kedvében járjak. Egyszer amint így nagy unottan ül, odanyúl a kis fehér szamarához és elkezdte piszkálni annak szemét. Hosszú idő óta, most babrálta először egy játékának szemét. Mondtam is neki "Szem. A szamár szeme!". Zsolti a felismeréstől boldogan fordult felém, hatalmas mosollyal az arcán, majd a szamár orrára mutatott. Mondtam neki "Orr. A szamár orra. Tüüü-tüüüt!". Zsolti kacagott és én is vele. Hát megtanulta. Tudja már, mi az a szem, orr és száj.

A délutáni alvás után úgy felpörgött kicsi gyermekem, muszáj volt kimennünk sétálni. Úgy döntöttem kocsi nélkül megyünk, gyalog. Ezzel nincs is semmi baj, de Zsolti állandóan egy hely körül forogna s az egy idő után unalmas, főleg akkor, mikor az Egy Hely egy darab szemét vagy valaki más játéka. Ha valami érdekli, nagyon nehéz onnan elvinni. Na de jót sétáltunk azért. Homokoztunk, csúszdáztunk, lipinkáztunk, meg ilyenek.

Újabban elég nagy bajban vagyok a kimenésekkel. Úgy érzem csalás a részemről. Szegény gyermek felkel, irány etetőszék. Evés után kicsi csoszogás a házban, majd irány a séta, Zsolti ül a kocsiban (legalábbis mikor valahová el is kell jutni). Hazaérünk, beülünk az etetőszékbe. Evés után kicsi koslatás, majd elalvás a hintában. Mikor felkel, megint etetőszék, császkálás egy kicsit, majd megint séta, ergo kocsiban ülés. Az esti séta után végre egy órányi hancúrozás, majd fürdés, ami ugye megint üléssel jár, majd alvás..... Szóval szerintem ez egy kicsit túl sok ülés, lefogás, lekötés.... nem is tudom, hogy fejezzem ki. Ezért az elmúlt napokban igyekeztem minél többet járatni a kicsit séta közben, vagy kocsi nélkül indulok meg, ha lehet, de bizony már nem ülök kint a gyerekkel 2-2 órákat, mint nyáron, hanem inkább hazajövök vele és játszunk kettesben valamit. Ezek a hosszú séták olyan jó megoldásnak tűnnek, mert ugye, milyen egészséges, de én úgy érzem, időnként a kicsitől elrabolt idő. Persze mikor már jól fog tudni járni és játszani kint is, akkor nem lesz semmi gond, de most egyelőre a hosszú kocsiztatás Zsoltinak fogda....

 

És a ma délutáni séta után Mádi mamástól hazatérve Zsolti bemutatta tudományát. A kutyáját tartotta a kezében s mikor megkérdeztem, hol van annak szeme és orra ő hibátlanul megmutatta. Amúgy az utóbbi időben ügyesen fejlődött. Már mondja, hogy mámá, táJ-táJ, s szép magyaros dallamlejtést kezd felvenni galagyolása is. Egyre többet jár egyedül a házban. Félve indul ám el, de már nem esik olyan könnyen el, mint eddig. Kiváncsi vagyok, hogy fog alkalmazkodni a csoportos tevékenységhez. Fel kell majd zárkózni, hisz míg ő kezdő, társai már mind haladó csoporttagok. Nagyon várom, lássam, hogy reagál sok kisgyerek közt.

Éjszakáim egyre inkább álmatlanok. Izgatott vagyok a jövő heti ünneplésért. Azt sem tudom, hogyan tegyem emlékezetesebbé az eseményt. Variálom magamban a tortákat: legyen szép is, de Zsolti is ehessen belőle.... Szóval.... izgalmas periódus, olyan kellemesen izgalmas... :)

???

Zsolti néhány napja új kedvenc hangalakzatot talált magának, amit különböző módon variálva napjában 10x, 20x, 100x is képes elismételni. Az alap "szó" a BOGYÉ, variációi pedig a BUGYÉ, BUGYI, BÜGYÉ, BÖGYÉ, BOGYÁ, BÖGYÁ s hasonlók.... Hogy honnan hallotta és számára mit jelent, nem tudjuk, de borzasztó nagy odaadással ismételgeti.... 

Én édes kicsi kincsem!

Ma tátá foglalkozott kicsi tücsökkel, mert nekem mindenféle dógom volt. Minden a legnagyobb rendben zajlott egész estig, amikor az álmos idő hatására Zsolti már 8 előtt elaludt. De bizony fel is ébredt 40 perc múlva s nagy kihívás lett újra elaltatni éjfél előtt. 

Tán már egy órája ágyban voltak tátá és Zsolti, én dolgozatot pötyögtem, de kicsi Zsolti csak mind mondott, gőgicsélt. Adott pillanatban szükségét éreztem, hogy pasasaimhoz csatlakozzak. Lefeküdtem melléjük. Tátá ölelte kicsi tücsköt, ő meg hason fekve rágicsálta sárga cumikáját miközben hol bal kezével , hol a jobbal sárga kacsáját szorongatta. Meglepő volt, hogy valahányszor kiszabadult a kiskacsa, Zsolti nagy gondoskodással érte kapott, megmarkolta, majd visszafeküdt. Ez volt az első alkalom, hogy valamelyik játékával akart elaludni. Olyan édes volt. De persze az elalvás így sem ment könnyen. Zsolti még motoszkált, emelgette fejét, fordult jobbra, fordult balra, aztán kikötött az arcom babrálásánál. Manapság igyekszem mindig megnevezni a testrészemet ahol matat, hogy segítsem a szavak tanulásában, ám ha az orrom hegyéhez nyúl általában azt mondom "tüüüüüt". Ezt persze Zsolti nagyon élvezi. Ma este is elsütöttem az orr-duda poént, miből hosszú percekig tartó játék kerekedett. Zsolti lefeküdt, úgy tett, mint aki elalvásra kész, majd hirtelen felkönyökölt, megnyomta orrom hegyét kétszer-háromszor, mosolygott a tüüüüütölésnek és visszafeküdt, de csak néhány másodpercig, majd kezdtük elölről a játékot. Sok mosoly, kacaj, és kedves, meghitt tekintet után Zsolti végre elaludt. Már hetek óta nem kell könnyek közt elaludnunk s ez olyan jó.

Az az igazság, hogy bennem sok feszültség gyűlt fel és már-már annyira levert, hogy már türelmem  sem volt foglalkozni Zsoltimmal. De úgy kb. 2-3 hete megtelt a pohár és minden bánatomat kiöntöttem. Megbeszéltem az illetékesekkel a különféle sérelmeimet, tisztáztuk őket és azóta végre fellélegeztem. Nyilván nem volt okom sértődésre, mert ez így szokott lenni, de félreértések félreértéseket követtek s lett belőle nagy konfliktus helyzet. Hogy ez megoldódott, én is lazultam egy nagy adagot, főleg Zsoltival szemben. Már nem kelek ki a képemből, mert Zsolti a földre dobja az ételt, nem leszek türelmetlen, ha Zsolti nem alszik el, nem szörnyülködöm, mert Zsoltinak kocsi tologathatnéka, homok kóstolhatnéka, vagy éppen zsimbelhetnéke van, és azt is lassanként elfogadtam, hogy Zsoltinak vannak ilyen-olyan egészségügyi kis problémái (bár ez nem azt jelenti, hogy nem aggódom miattuk, de elfogadom, hogy vannak s kész). Ettől nyugalmasabbak a mindennapjaim is, ám ami még nagyobb ajándék, hogy kezdem megint érezni Zsolti iránti szeretetemet. Félreértés ne essék, eddig is szerettem őt, de most végre észre tudom venni ezt a gyomorbizsergető, megkönnyeztető szeretetet. Fogalmazzak másképp: kezdem ismét édesanyának érezni magam, kezdem ismét édesanyának tekinteni magam. Ezt a pszichés javulást kicsi tücsök is érzi, mert már ő sem olyan nyűgös és stresszes, mint volt.

Na és így van az, hogy mosollyal arcunkon alszunk el, hogy mosollyal ébredünk, hogy vidáman telik a napunk, mindenféle idegeskedések nélkül. Ez alól csak egy dolog képez kivételt: a Tikal (társasjáték), amitől minden alkalommal begurulok, mert nem tudom megverni tátát!!!!! :)