- Mi így kezdtük a hozzátáplálást:
Zsolti három hónapos és egy hetes volt, amikor egy jó barátunk, szakember, közölte velünk, lassan el kell kezdeni a hozzátáplálást.
Legelőször almalével próbálkoztunk... Sajnos a próba egybeesett egy hasmenéses vírussal, így abba kellet hagyni... Egy hét múlva újra próbálkoztunk, ezúttal alma-muroklével, mi sok kicsi popsi kiütést eredményezett. Ismét abbahagytam a próbálkozást, a murkot vádolva... Sógornőm tanácsára ismét próbát tettem, ám a murok levét egyenesen Afrikából szállított borzalmas drága barack levével kombináltuk.... Természetszerűen, ez bevált (a macskám is a legdrágább kajákat hajlandó elfogadni csak...)... Kicsi mókus már ügyesen kezdte szopogatni kanálkáját, a drága jó barack levének felét az állkendő szívta fel, no, de boldogok voltunk, hű de nagy fiú ez a Zsolti-baba... Igenám, de elfogyott a barack s a jó öreg helyi almához visszatérve olyan kiütéses lett a kisfiam hasikája, már azt hittem, himlő....
Nem tudtam mit tegyek... Januárban a barack fáradtságos és drága mulatság... Találni kellett egy jobb megoldást. Ekkor próbáltam ki a por formájában kapható bébi gabonaételeket... A rizs-grízzel kezdtem és remekül bevált... A néhány kanálkáról, hamarosan átálltunk a tányér kiürítésére és a kicsi fiú, már nagyra tátva száját várja a következő slukk finomságot... Kész élvezet végignézni, ahogy hosszan cummogja azt a kevéske pépet... Igazi sikerélmény... (És szórakoztató látvány azoknak, kik a kismamát nézik, amint fiacskájával egyszerre öntudatlanul mímeli a cummogást és nyelést, abban a reményben, hogy úgy könnyebben megy majd a kis lurkónak is...)
- Szerezd be a Panni receptjei könyvet. Elektronikus változatban is megtalálható.
