Hétfőn nagy csalódással kezdtem a tanévet, mert kiderült, hogy mégsem taníthatok... Hogy miért? Hát ebbe ne is menjünk bele... Maradjunk annyiban, hogy az elmúlt 20 évben Románia sokat nem változott...
Na, de a fiúk bölcsödében és óvodában, már harmadik napja. Egyelőre elég jól bírják és én sem unatkozom idehaza, mert folyton akad teendőm. Minden este kicsit korábban fekszünk, mint eddig, azt remélve, hogy akkor Zsolti is könnyebben kel fel reggel. Tegnap például 10-kor már mindhárom pasi aludott, de ma fél nyolckor Zsolti mégis nyűgösen kelt fel, ezért hát ejsze még előbbre kell hoznunk a fektetés időpontját. Azért jó úton haladunk, mert ahhoz képest, hogy óvoda előtt olyan esték is voltak, hogy éjjel fél tizenkettőkor feküdtünk, most már egy egészen civilizált órában bújnak
ágyba
a fiúk. Na és az óvodára visszatértve: Zsolti minden reggel sírva kel, hogy ő nem megy óvodába, ő nem szereti az óvodát, az óvónők mondják, hogy jó fiú, nincs baj vele, csak nem igazán lehet kommunikálni vele. Elmondtam nekik, hogy igen, ez specifikus gondunk és adtam egy-két tippet, hogy hogyan vegyék rá a fiút, hogy interakcióba lépjen. Kicsit aggódok, mert ebből még sok gondunk származhat a későbbikekben. Úgy döntöttem, hogy megfigyelem a dolgok alakulását néhány hónapig és ha nem javulna jelentősen a helyzet, akkor meg fogok kérni valakit, hogy segítsen néhány gyakorlattal, mert nem szeretném, hogy ez a nemű gond esetleg tanulási- vagy más zavarokhoz vezessen. Én most már tudok kommunikálni vele és az utasításokat megérti, teljesíti (ha kedve tartja)... akkor akad gond, ha szólítom és ő nem figyel fel. Néha úgy el tud merülni az ő világába, hogy nem hallja meg/nem hajladnó meghallani, hogy valaki szólítja. Ilyenkor ráteszem a vállára a kezem és kérem, hogy nézzen rám és ha már rámnézett, csak akkor kérdezek/utasítok és ilyenkor mindig reagál. Ez van velem, aztán fogalmam sincs, hogyan folyik a kommunikáció Zsolti és az óvó nénik között.... és gondolom, nem lehet könnyű, mert mikor 22 gyerekre kell figyelni, a francnak van ideje leállni és ezt a procedúrát végig csinálni.... Ezért nagyon gondolkodom, hogy lehet Zsoltinak inkább egy Waldorf vagy Step-by-step oviban volna jobb..... De lehet, csak annyira van szükség, hogy megszokja az új helyzetet, az új embereket, az új szabályokat. Megválik idővel.
Na és kaptunk beutalót mindkét gyerek számára gasztróenterológushoz és programáltam is őket, de csak jövő hétre kaptuk időpontot.... Aztán nagyon kiváncsi vagyok, hogy ott mit mondanak. Mindenesetre, várom már, hogy a költözéssel együtt hűtőt is cseréljünk, mert egyáltalán nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a rosszul műkődő hűtőnk a lúdas az egész gyomorbántalomban....
