Bejegyzés

Pénteken Mádi mama elment üdülni pár napra dolgozatírás végett és én itthon maradtam egyedül a borzasztóan zsimbes kis betegemmel. Bizony, kétszer is elfogyott a türelmem kicsi tücsökkel: egyszer pelenkázáskor, egyszer pedig altatás közben. Két hétig ugye, mind csak dolgozatírással foglalkoztam, mialatt Zsoltit más felügyelte. Elszoktam attól, hogy egész álló nap vele foglalkozzak. Mire ismét visszaállhattam a 24 órás anyaprogramba, Zsolti fiam lebetegedett. Így aztán a rendes kerékvágásba való visszaállás nekem meredek volt. Mintha minden anyai ösztön elhagyott volna. Nem értettem kicsi fiam jelzéseit, egy másodpercre nem lehetett őt egyedül hagyni, mert rögvest zsémbelt, ráadásul sétálni sem mehettünk, hisz beteg volt, meg esett az eső. S nesze neked Kinga, Mádi mama elutazott három napra.

 

Pénteken rosszul ébredtem. Rosszul is aludtunk, mert Zsolti fuldokolt a köhögéstől, meg többször felébredtem, hogy lássam nem-e lázas. Mikor reggel végre én is elaludtam,  Zsolti felébredt és nem volt hajlandó visszaaludni, pedig olyan álmos volt, ütötte el magát. Én nagy kábultan azt sem tudtam mitévő legyek, próbáltam magam mellett tartani a kis fickót. Igen ám, csak ő amióta megtanult mászni,  csak mászni akar. Mászik álmában, mászik pelenkázáskor, mászik altatáskor, mászik napközben, reggeltől estig csak masíroz. Hát ezen a borzasztó péntek reggelen is el kezdett mászni én meg azt sem tudtam, hogy kapjam el a kis kölköt, mielőtt leesne az ágyból. Fél órás herce-hurca után kénytelen voltam felkelni. Zsolti is zsimbes, mogorva volt, de én is aztán nagyon. Fel is hívtam tátát, hogy szükségem van a segítségére, ne maradjon soká el dolog-ügyben. A fárasztó nap után, nézem este nyolc el van múlva s az én uram még mindig sehol. Felmérgelődtem, mert kicsi tücsök olyan álmos volt már s egyedül nem tudtam megfüröszteni. Aztán fél kilenckor nem volt mit tennem, előkészítettem mindent s nagy kínok között , jól átfázva megfürdettem a kis lurkót. Persze Zsolti közben olyannyira elfáradt, hogy már nem lehetett elaltatni. Mikor nagy későn végre megérkezett tátá biza bézsebelte az összes frusztrációmat, dühömet, mérgemet, indulatomat. A csillagos eget is a fejéhez vágtam. Persze voltak benne olyan dolgok, mik már rég beszélgetést óhajtottak, de lévén, hogy egy hónapig nem nagyon találkoztunk az urammal, mind a fejéhez vágtam, olyan "Medve, tudod mit, cseszd meg a porszívódat!"-stílusban.

Ennek köszönhetően tátá lefújta minden hétvégi munkáját, cserben hagyva a barátokat, kik a maguk során segítettek, hogy nekem eleget tegyen, hisz azt is felhánytam neki (jogosan), hogy annyit volt elmenve, nem is látja, hogy Zsolti hogy tapsol, hogy áll fel, hogy tipeg a tárgyak mellet kapaszkodva... Egyszóval, minden fontos első eseményről lemaradt. Nagyon jó volt együtt lenni. Végre megint érezhettem, hogy egy család vagyunk, mert az utóbbi időben én a dolgozataimmal, tátá az új munkahelyével úgy el voltunk külön-külön, hogy már kezdett fakulni a kettőnk közti kötelék. Szóval, munka ide vagy oda, ha nincs bár legalább a heti egy nap, amit a család együtt tölthet, nagyon hamar tropára megy a kapcsolat. Persze, ha a komám az alábbiakat olvasná, nagyon csóválná a fejét, de sorry, nem azért vállaltunk gyereket, hogy az apja nélkül nőjön fel.... És bizony az elmúlt héten fiam 5 kerek napig nem találkozott édesapjával, mert dolgoznia kellett!!!

No, de szép volt a szombat. Egyedül nem is boldogultam volna, mert kicsi Zsoltit nagyon megviselte a hűlés. Délután nagyon röviden találkoztunk a volt Sapientiás évfolyamtársakkal, és ahogy Gagyi bácsi mondta, fiam el kezdte a szocializálódást, mert őt is elvittük bemutatni a csajoknak. Onnan rohantunk haza, mert már vártak Anitáék. Sajnos Lackót nem hozták, nehogy elkapja Zsoltitól a hűlést, ám a hiányában is olyan jól esett látni, hogy milyen szép szülőkké váltak Mocsikáék.

A vasárnap is szépen telt. Voltunk az ócskán Krisztináékkal, de nem kaptunk Zsoltinak való szandált. Ettől függetlenül jól telt együtt lenni velük és még Balogh Ildivel is találkoztunk. Vasárnap estére már teljesen sínre került tátával a viszony s be kellett vallania, neki is jól esett végre a családdal lenni, Zsoltival foglalkozni, praktizálni az apai mivoltot. Zsolti nagyon hiányolta már tátáciját. Igazán nagyon szereti őt s szemmel láthatóan jót tett neki, hogy egy kicsit együtt lehettek.

Tegnap hazajött Mádi mama, s én hamar megragadtam az alkalmat, hogy mélyhűtőbe való kajákat főzzek Zsoltinak. Ja, meg egy jót aludtam délután, olyat, ami egy hónapra feltöltött.

 

Ma viszont remek napunk van. Gyönyörűen keltünk. Zsolti volt az első és persze megint négykézláb ébresztett. De ezúttal olyan huncut volt. Odabújt hozzánk, az arcát rátette a mi arcunkra, befalta az orromat, mintha puszit akart volna adni. Mászott hol tátára, hol rám, majd befeküdt kettőnk közé és pihegett néhány percig. Mindketten el voltunk telve a gyönyörűségtől. Olyan szeretni való, aranyos, szép kicsi fiunk van!!! Így már lehetett is korán reggel mosollyal kezdeni a napot. Meg hát szép idő van, sétáltunk, találkoztunk Bettiékkel, akik amúgy Angliában élnek, s láttuk gyönyörű Tamáskájukat, aki már majdnem féléves. Voltunk doki néninél, kaptunk még egy kis gyógyszert a köhögés ellen és most Zsolti alszik, tátá dolgozik, Mádi mama még nem jött haza, én pedig végre leültem írni egy kicsit.... kicsit többet... :)

Pannié

Nagyon jó babaétel receptes könyvet küldött át egy ismerősöm. Megtaláljátok ti is itt!

Tiszta vicc

Ma csak úgy tudtam az ebédet begyúrni Zsoltiba, hogy közben pufuletiet is kapott: egy pufuleti, egy kanál zöldség, egy pufuleti, egy kanál zöldség. S ezt olyan szentséggel be kellett tartani, mintha legalábbis számolni tudna kicsi tücsök... Katasztrófa. Aztán most, hogy beteg, pláné nem eszik semmit, így kénytelen vagyok kiegyezni az extrudált kukoricás megoldással.... :) 

Tanácsokat kérek

Zsoltikám a következőket eszi: reggelire valami gabonapor rendes gyümölccsel vagy időnként Danoninoval. Délben kap meleg ételt, a szokásos krumpli vagy cékla, vagy karfiol vagy murok, mindenesetre zöldséget. Estére ismét kap porkaját, általában valami gríz félét....

Na, mármost, én szeretném kiiktatni ezeket a porételeket, mert szerintem nem a legegészségesebb, meg Zsolti sem szereti az édeset. De ha kenyeret, sajtfélét és felvágottat még nem lehet adni neki, akkor mit???? Zsoltim már másat sem akar enni egész álló nap csak pufuletiet....

Nagyon szépen kérlek, ha bármilyen ötletetek, receptetek van, írjátok ide le. Igazán hálás lennék!

Előre is köszönöm!

Vizit

Ma vizitben voltunk Edit néniéknél. Nagyon sikeres találkozás volt. Nekem is nagy öröm volt, hogy végre beszélgethettünk egy kicsit, de Zsoltinak is hihetetlen öröm volt, hogy két szobán át akadálymentesen lehetett masírozni négykézláb. Olyan kellemesen telt az az óra, mit együtt töltöttünk. Edit néni és Pista bácsi úgy fogadtak mint családtagot, Zsoltit pedig úgy szeretgették mint egy kis unokát. Zsolti ezt persze érezte és abszolút elemében volt. Huncutkodott, mászkált, hol Edit néni, hol Pista bácsi nadrágjába kapaszkodva igyekezett felállni... Úgy lefárasztotta magát, hogy amint hazaindultunk el is aludt és durmolt 2 órán keresztül sapkástól, kabátostól, cipőstől, mozdulatlanul. Igazán remek élménnyel maradtam s remélem Edit néniék is...

Aztán délután Krisztináékhoz mentünk, Sándor tata is ott volt. Krisztinának szép, nagy, kerek pocija van már. Imrének máskor is odaadom Süsüt, mert mindig jobb állapotban kapom vissza, mint ahogy adom . Bence kezd feloldódni és ügyesen játszani Zsoltival. Meggyőződésem, hogy szerető, gondos testvére lesz majd a picinek. Sándor tata pedig nem volt szerencsés, ugyanis Zsolti sértődötten fejezte ki, hogy bizony nem találkozunk elég gyakran. Amint ölbe vette volna, azonnal sírni kezdett.... De aztán megbékéltek Pufuleti evés közben s a búcsú puszit már tisztességesen elfogadta kicsi fiam....

Most pedig várakozunk... Tátácira.... Hosszú ideig volt távol, már nagyon hiányzik. De percek kérdése és betoppan az ajtón.... :)

Szülőknek szól! NAGYON FONTOS!

Nemrég értesültem a következő tipikusan romániai buta eljárásról: amennyiben a szülőpár halálos balesetet szenved, a hozzátartozóknak 24 órán belül hívniuk kell a gyermekvédelmieket, különben azok árvaházba hurcolják a kicsi(ke)t és csak hosszú pereskedés után kerülhetnek végre vissza a hozzátartozókhoz. Hát, ilyen tragédia esetén pont az az első gondja a hozzátartozóknak, hogy a hatóságokat hívja. Nem elég az nekik, hogy a saját fájdalmuk mellett még lelket kell verni az árván maradt gyermekekbe is??????? Szóval, jó, ha a biztonság kedvéért szóltok szeretteiteknek....

Magamról

A tegnap megérkeztek az angliai felvételeim, ezúttal CD-n. Eredetileg bakelit lemezen jelentek meg, amit én eddig nem tudtam meghallgatni, mert nem elég jó a lemezjátszóm és össze-vissza szökdécselt a tű a lemezen. Na, de most itt a CD változat és olyan jó meghallgatni a végtermékét annak, mit 2007-ben vételeztünk.... :)  Persze azóta sok mindent másképpen énekelnék, de mégis büszkeséggel tölt el, hogy bizony, a hangom jelen van két fontos lemezen, a Yesterdays és most Gary segítségével.... És vannak akik meghallgatják ezeket a dalokat, és talán valakinek pont az én hangom tetszik és talán az a valaki megmutatja a dalaim egyikét egy barátjának azt mondva: "Te, jó hangja van a csajnak; szeretem!" És én boldog vagyok, mert talán néhány embernek örömet szerezhettem a hangommal.... Nagyon őszintén, borzasztóan hiányzik az éneklés.... Van abban valami varázslatos, ami erőt ad a mindennapokhoz... De, hátha tartogat nekem még valami énekes tevékenységet ez az élet....

Amúgy mama egyik kedves barátnője, Ági, akitől Ági babát kapta Zsolti, hozott egy kis finom csokoládét. Minden csokoládé külön van csomagolva és minden csomagoláson van egy kis üzenet. Ezekből szeretnék párat megosztani veletek:

• No is not a dirty word. (A nem szó nem egy hitvány szó.)
• You can't live positive without a positive mentality. (Nem lehet pozitív életet élni pozitív mentalitás nélkül.)
• Smile - it is worth the wrinkles! (Mosolyogj - megéri a ráncokat!)

Jelentés

1. Tegnap remekül buliztunk remek barátokkal Zsolti és Imola remek esküvőjén! :D

2. Rengeteg fotót töltöttem fel a Picasara! Érdemes megnézni őket!

Apa és fia

Kicsi kincsemnek nagyon hiányzik édesapja. Az elmúlt hónapban egész nap nem láttuk őt, hisz éjszaka későn keveredett haza és mire felkeltünk már nem volt itthon. Zsolti szemmel láthatóan hiányolta és hiányolja jelenlétét, és ezt ki is fejezi.

Mikor itthon van tátickó, amint eltűnik pár percre, Zsolti már mondikálja, hogy tá-tá-tá-tá és szemével keresi őt. Mosolyog amint meglátja és nyújtja két kicsi kezét, hogy ölbe vegye. Éjszakánként, hajnalonként, amint a nagy ágyba kerül, rögvest odabújik apjához, befészkeli magát, és tátic fürtjeit cirogatva szunnyad el.

Ma reggel viszont különösen szép jelenetnek lehettem tanúja. Hajnali fél hatkor ébredt kicsi fiúnk, sírva, valami fájt neki. Aztán a diszkomfort átment éhségbe, kénytelenek voltunk olyan korán tejcsivel kínálni. Amint jól lakott , kicsi fiam befordult édesapja felé, arcát egész közel vitte Attila arcához, majd a kis kezével megölelte őt, rátette tenyerét Attila szájára és ott pihentette. Kedvesem szemmel láthatóan meglepődött és meghatódott a kicsi gesztusán, megpuszilta tenyerét és így aludtak ketten tovább.

A másik különös dolog amiről mesélni szeretnék az Krisztinával kapcsolatos. Hihetetlen, hogy milyen hatással van Zsoltira. Mamám vigyázott ma Tücsökre, míg én dolgozatot írtam, és ő elvitte fiamat Krisztináékhoz. Késő délután értek haza, de úgy tündökölt Zsolti, olyan vidám volt, ragyogott a boldogságtól. Egész estig madarat lehetett volna fogatni vele. Nem zsémbelt, nem nyafogott, csak kacagott nagyokat s huncutkodott. Valami különös van nővérem és közötte, minek jelét már élete első heteiben láttam, amikor mélyen fürkészte Krisztina szemeit s amikor mosolygott neki. Kíváncsi vagyok mivé fog ez fejlődni idő teltével... Mindenesetre különösnek tartom a jelenséget, annak ellenére, hogy tudom nagyon sok gyerek és csecsemő viszonyul ily módon nővéremhez. Igen, van benne egy gyöngédség, egy szelídség, ami egyedi, no meg tömérdek szeretet, de még van valami ami elbűvöli a gyerekeket.... nem tudom megmagyarázni, mi lehet az.... de szerintem az egy olyan valami, ami minket meghalad, amit mi nem vagyunk képesek látni, de amire a gyerekek még fogékonyak.... Misztikusan hangzik, tudom, de kéne látni a Zsolti különös tekintetét, mikor Krisztina szemeibe néz!

Megvan

Megvan a második fogunk :)

Megint új

Nem tudom, hogy miért, de én teljesen megfeledkeztem arról, hogy létezik Pufuleti. Mondom Severinának, bajban vagyok, nem tudom, milyen szolid ételeket adjak a gyerkőcnek. Mire ő: "Hát én Pufuleti-et adtam neki...." Hogy ez nekem nem jutott eszembe????? Amint hazaértem vettünk is a séta alatt egy csomaggal. Mondanom sem kell, hogy Zsolti nagyon szereti, főleg harapni belőle. Olyan, mint az anyja, mert még az arcán is látszik, milyen élvezet számára jóízűen beleharapni a finom és SÓS kajába.... Persze, nem vittük túlzásba, de jócskán eszegettünk az új/régi finomságból....

Történés

... ülök a gépnél, írom a dolgozatot. Hirtelen nagy kurjantást hallok Zsoltitól. A hangból nem tudom megfejteni a kurjantás milyenségét. Hamar felugrok ültemből, s hát amint fordulok a szoba felé, Zsolti néz rám hatalmas szemekkel, széles mosollyal, a világ legboldogabb arckifejezésével. Mintha csak azt kiáltotta volna: "ÉDESANYA, NÉZD MIT TUDOK ÉN! TELJESEN EGYEDÜL FELÁLLTAM A KISÁGYAMBAN!" Kicsi drága, ott kapaszkodott az ágyban, kicsi lábaival toporzékolt, ragyogó szemével úgy nézett, úgy várta, hogy én megdicsérjem. Szóhoz sem tudtam jutni. Megijedtem a kiáltástól, majd hirtelen a látványtól, majd elcsodálkoztam s csak ezután jött a meglepett mosoly, a tapsözön, a puszi s az ölelés... Közben Mádi mama is berontott, ő is épp úgy megijedt, majd épp úgy meglepődött mint én. De olyan boldogak és büszkék voltunk.

Istenem, milyen nagy már ez a gyerkőc, nem tudok eleget csodálkozni! Persze, ugyanolyan nagy tróger is, mert mire lefilmeztem volna, már nem volt hajlandó egyedül felállni, inkább csak nyafogott és a kezét tartotta felénk, hogy na most már igazán vegyük ölbe.

Tátácit is felhívtuk. Elmondtuk a nagy hírt és hallhatóan feldobódott tőle apjuska is,  mert még a telefon is mosolygott!

Na, ilyen esténk volt ma! :)

Zsúfolt hétvége

Erősen bogaras hétvégénk volt. Felbombáztuk a házat, majd újból összeraktuk repedés mentesen. Ezért szombat éjjel mamáéknál aludtunk, ahol macska van... ugyé, a mi Pamacskánk, akinek el kellett költözni mamáékhoz.... Csakhogy, Zsolti úrfi fél a cicától (mint minden normális tücsök). Mutogattuk neki, megsimogattuk, de ő csak sírt, sírt, s ha elvittük cicát mindegy volt, mert ő nagy frászosan csak a macskát kereste.... Szegény macska órákig záródott el kajától, buditól, mindentől, csakhogy Zsolti nyugton legyen. Aztán jött édesapjája (különben szándékosan írom ezt mindig helytelenül) és láss csodát, az ő ölében Zsolti már nem félt a cicától, sőt még meg is nyomta a macsek két szép kék szemét. Cica-mica tűrte meddig tűrte, aztán inkább továbbállt kényelmes alvóhelyéről. Vasárnap reggel kicsi fiam már nyafogás mentesen nyugtázta, hogy Pamacs is létezik...

Vasárnap keresztszülő nap volt. Tündéék jöttek látogatóba, hogy Zsolti eldicsekedje nekik a mászkálás és tápászkodás művészetét, a táj-tájkodást, meg hogy megmutassa egy szál darab kis gyöngyfogát. Délután Szentháromságra mentünk Zsolti keresztapáékkal, így Zsolti a délben bemutatottakat elismételhette a kert kellős közepén is, a gyönyörű zöld fűben. Tapsikolt is, szalmakalapot is próbált, füvet is tépett, fagyit is kívánt. Szóval élménydús nap volt.

Hétfőn híreket vártunk, kaptunk is, de nem olyanokat, amilyeneket szerettünk volna kapni... Még nem tudni, hogyan alakul tovább, így nem is állok le részletezni. Lényeg ami lényeg, lehangolt a hétfő és ma is tart ez az állapot....

... és fokozódott, hisz tornaórán is voltunk. Torna néni nagyon megörvendett Zsolti fejlődésének és bevallotta, kicsit aggódott az elmúlt két havi stagnálásért. Egy hét alatt viszont kicsi Tücsök minden lemaradást behozott s ez remek, csak hát ott az aggodalom, hogy vajon minden rendben lesz-e az elkövetkező 4 hónapban..... Én bízom benne, hogy rendben lesz, csak kicsit elbizonytalanodtam. Kéthetente járunk tornászni, mindig azt hallom "perfekt bébi", és lám, ma kiderül, hogy na-na, azért volt kis fenntartás, amiről minket nem is tájékoztattak. Nem vádaskodom. Lehet, hogy ez így volt rendjén, különben bepánikoltam volna, de a tegnapi nap eseményei után ezt is tudomásul venni, hát kicsit meredek. Mindegy. Örvendek a jelen pillanatnak. Zsolti most nincs elmaradva, ugyanolyan ügyes mint a többi gyerek, még akkor is ha időnként figurázik kicsit.

Vannak szép képeink is az elmúlt napokról, de nem volt kedvem velük foglalkozni. Majd ha felteszem a Picasára őket, írok egy sort, mert szép képek, érdemes megnézni őket.

Egyelőre ennyi.... majd még jelentkezem...

Gyors léptekben fejlődik kicsi Tücsök!

Baba ma már kétszer is felült egyedül, és táj-tájt integet az árnyékának :)

És Zsolti már ezeket is tudogatja:

Táj-tájt inteni, tapsikolni, anya lábára támaszkova négykézlábról felállni....

Gyermeknap

Megvolt az első gyermeknapi ünneplés is....

Tátának dolgoznia kellett, így a hajnali ébredéskor fel is köszöntöttük kicsi Tücsköt. Egy kis fakutyát kapott, amit húzni lehet. Igazán ösztönző játék, Zsolti ügyesen mászik utána. Aztán a rövid köszöntés után még egy nagyot durmoltunk.... Nem tudom, miért, de két éjszakája szinte semmit sem alszunk. Zsoltikánk csak forgolódik, zsimbel, köpi ki a cumit, majd rögvest visszakéri, hasra feküdne, de ha úgy kerül, akkor inkább kinyomja magát négykézlábra, ha hálózsákba teszem cirkuszol, ha takarót teszek rá lerúgja, s csak akkor tud valamelyeset nyugton lenni rövid időre, ha nem takarom be semmivel. Csak én attól félek nehogy megfázzon.... Azért a derekára csak kéne tennem valamit, de nem engendi. Nem tudom. Melege van, azért nem alszik, vagy a foga zsenírozza, vagy felkavarta a mászás élménye? Még nem jöttünk rá...

Mikor ismét felkeltünk, elmentünk meglátogatni tátát az új munkahelyén, a Maros Mallban. Ez remek lehetőség volt, hogy vásároljunk is egyet, hisz ott van két remek játékbolt. Bence komának is válogattunk, Zsoltinak is. A hasznosat kerestük. És kaptunk egy nagy zsiráfot, melynek a nyakára több színes, különböző anyagú karikát kell feltenni. Kimondottan 9 hónaposoknak való, csak borzasztó drága... Láttam még szép textil építő kockákat is, de az már 150 Ron volt és valahogy túlzásnak tűnik. Nagyon bosszantó, hogy a kereskedők mennyire kihasználják a szülők "mindent meg szeretnék biztosítani a gyermekemnek" vágyát, késztetését. De nem baj, majd kivárjuk a maga idejét s veszünk kicsi fiúnknak fakockákat szekerestől! :)

Aztán Mádi mamával s Lajos bácsival hazahozattuk magunkat. Mádi mamától még tegnap megkapta ajándékát kicsi Tücsök. Gyönyörű gumis textil kugli szett, amit én nagyon élvezek. A nagy vásárlásból hazatérve a kugli labdájával gurigáztunk egy keveset....

Bencéékhez is elmentem, ami sajnos borzasztó ritka esemény. Röviden maradtam csak, pedig olyan jól esett ott lenni. Nem győzök eleget csodálkozni, hogy mennyire megnőtt Bence. És nem csak a fizikumára gondolok, hanem viselkedésére is: olyan érett fiú. Ami egy csapda is egyben. Lévén hogy olyan nagyfiúsan viselkedik, hajlamos vagyok többet elvárni tőle, mint más 5 és fél éves gyerektől. És persze mindig csak utólag veszem észre magam. Tegnap füttyentve próbálta felhívni a figyelmemet. Én meg rászóltam, hogy az embereket nem illik füttyel megszólítani, mert az a kutyáknak való..... Nemsokkal rá, hogy ezt elmondtam ,ledöbbentem.... Mert a nagy "nevelési gesztusomban" (amibe különben sem kéne beleszólnom), azt nem is vettem észre, hogy Bence milyen szépen fütyül. Hamar szóvá is tettem észrevételemet, hogy szegény unokaöcsi ne érezze úgy, nekem mindig csak elvárásom van tőle... No.... Most kezdek beletanulni a mesterségbe.... Biztos vagyok benne, hogy sok esetben reagáltam rosszul Bence gesztusait. Hála Istennek, ettől függetlenül ő szeret engem, így hát még van lehetőségem alakítani a kettőnk viszonyán, hogy ne én legyek a szigorú és telhetetlen nagynéni... :)

Krisztináéktól csajos estére mentem Orsival és Emesével. JAJJJJ, DE JÓL ESETT!!! Olyan jók az ilyen kimenők, mert feltöltenek. És ez a két csaj, hát, ami poén és józanság, lazítás és bátorítás tőlük jön, hosszú időre feléleszt. Tünde és ők azok, akik mellett Kinga lehetek pár percre és nem asszony meg édesanya.... És ez is szükséges bizony.

Míg én távol voltam Jutka nagyija is felköszöntötte Zsoltit. Nem tudok részleteket, mert mire  hazaértem már elment nagyi, de találkoztam sétáló Zurammal és fiammal, így a család együtt ballagott haza. Majd felvisítottuk az egész lépcsőházat, hisz már Zsolti is felismerte, milyen jó az akusztikája.

Este még egy adagot játszottunk az új játékokkal. Zsolti főleg a Krisztináéktól kapott matriuska-szerű hordócskákkal játszott. Rágta őket, egymáshoz ütögette, s bár kétszer olyan nehézzé vált a mászás művelete, ő bizony el nem engedte kezéből a hordócskákat, mikor a szoba másik végébe indult....

Aztán következett egy újabb nehéz éjszaka. Ezúttal én kikapcsoltam valamikor hajnali három után és nem ébredtem fel Zsolti nyüzsgésén, így tátá kellett rendezze. Majd váltottunk.... Húúúú, nagyon nehéz..... Jó, hogy eddig nem volt részünk ilyesmiben....

Na.....

Hát így telt a gyereknap. Még nem volt olyan élménydús, hisz Zsolti még kicsike, de jövőre..... Úúúú, már alig várom, lássam milyen lesz... :)

Ja, és Judit nénjétől is kapott ajándékot Zsolti, egy nagyon édes Micimackós blúzot, egy vagány farmer nadrágot és egy csudapoharat: Tommy Tippeet. Szépen szétszedtem, kimostam, összeraktam, vizet töltöttem belé és átnyújtottam Zsoltinak. Zsolti darabig ismerkedett vele, inni próbált, majd hadonászni kezdett a csuporral. Hát a nagy mozgásban egyszercsak fejjel lefelé tartja s látom egy csepp nem sok, de annyi víz sem jön belőle.... El kezdtem gondolkozni, hogy akkor hogy is folyik belőle a víz. Jobbra forgattam, balra forgattam, megdőltöttem, fejjel lefelé tartottam és mégis semmi. Néztem, valamit rosszul raktam össze rajta? Aztán végső elkeseredésemben megpróbáltam inni belőle. Hát, amint megszívtam akkora slukk víz ment a számba, hogy nyomban félre is nyeltem. Nagyot nevettem magamon.... Zsoltinak nagyon tetszik a pohár. Csak időnként inkább rágja, mint szívja és így nem jön víz belőle, ami ha ténylegesen szomjas, bizony fel is bosszantja. De majd megszokja!

Hír

Ma Zsolti elnégykézlábazott a konyháig.... :)