Ma vizitben voltunk Edit néniéknél. Nagyon sikeres találkozás volt. Nekem is nagy öröm volt, hogy végre beszélgethettünk egy kicsit, de Zsoltinak is hihetetlen öröm volt, hogy két szobán át akadálymentesen lehetett masírozni négykézláb. Olyan kellemesen telt az az óra, mit együtt töltöttünk. Edit néni és Pista bácsi úgy fogadtak mint családtagot, Zsoltit pedig úgy szeretgették mint egy kis unokát. Zsolti ezt persze érezte és abszolút elemében volt. Huncutkodott, mászkált, hol Edit néni, hol Pista bácsi nadrágjába kapaszkodva igyekezett felállni... Úgy lefárasztotta magát, hogy amint hazaindultunk el is aludt és durmolt 2 órán keresztül sapkástól, kabátostól, cipőstől, mozdulatlanul. Igazán remek élménnyel maradtam s remélem Edit néniék is...
Aztán délután Krisztináékhoz mentünk, Sándor tata is ott volt. Krisztinának szép, nagy, kerek pocija van már. Imrének máskor is odaadom Süsüt, mert mindig jobb állapotban kapom vissza, mint ahogy adom 
. Bence kezd feloldódni és ügyesen játszani Zsoltival. Meggyőződésem, hogy szerető, gondos testvére lesz majd a picinek. Sándor tata pedig nem volt szerencsés, ugyanis Zsolti sértődötten fejezte ki, hogy bizony nem találkozunk elég gyakran. Amint ölbe vette volna, azonnal sírni kezdett.... De aztán megbékéltek Pufuleti evés közben s a búcsú puszit már tisztességesen elfogadta kicsi fiam....
. Bence kezd feloldódni és ügyesen játszani Zsoltival. Meggyőződésem, hogy szerető, gondos testvére lesz majd a picinek. Sándor tata pedig nem volt szerencsés, ugyanis Zsolti sértődötten fejezte ki, hogy bizony nem találkozunk elég gyakran. Amint ölbe vette volna, azonnal sírni kezdett.... De aztán megbékéltek Pufuleti evés közben s a búcsú puszit már tisztességesen elfogadta kicsi fiam....Most pedig várakozunk... Tátácira.... Hosszú ideig volt távol, már nagyon hiányzik. De percek kérdése és betoppan az ajtón.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése