Megvolt az első gyermeknapi ünneplés is....
Tátának dolgoznia kellett, így a hajnali ébredéskor fel is köszöntöttük kicsi Tücsköt. Egy kis fakutyát kapott, amit húzni lehet. Igazán ösztönző játék, Zsolti ügyesen mászik utána. Aztán a rövid köszöntés után még egy nagyot durmoltunk.... Nem tudom, miért, de két éjszakája szinte semmit sem alszunk. Zsoltikánk csak forgolódik, zsimbel, köpi ki a cumit, majd rögvest visszakéri, hasra feküdne, de ha úgy kerül, akkor inkább kinyomja magát négykézlábra, ha hálózsákba teszem cirkuszol, ha takarót teszek rá lerúgja, s csak akkor tud valamelyeset nyugton lenni rövid időre, ha nem takarom be semmivel. Csak én attól félek nehogy megfázzon.... Azért a derekára csak kéne tennem valamit, de nem engendi. Nem tudom. Melege van, azért nem alszik, vagy a foga zsenírozza, vagy felkavarta a mászás élménye? Még nem jöttünk rá...
Mikor ismét felkeltünk, elmentünk meglátogatni tátát az új munkahelyén, a Maros Mallban. Ez remek lehetőség volt, hogy vásároljunk is egyet, hisz ott van két remek játékbolt. Bence komának is válogattunk, Zsoltinak is. A hasznosat kerestük. És kaptunk egy nagy zsiráfot, melynek a nyakára több színes, különböző anyagú karikát kell feltenni. Kimondottan 9 hónaposoknak való, csak borzasztó drága... Láttam még szép textil építő kockákat is, de az már 150 Ron volt és valahogy túlzásnak tűnik. Nagyon bosszantó, hogy a kereskedők mennyire kihasználják a szülők "mindent meg szeretnék biztosítani a gyermekemnek" vágyát, késztetését. De nem baj, majd kivárjuk a maga idejét s veszünk kicsi fiúnknak fakockákat szekerestől! :)
Aztán Mádi mamával s Lajos bácsival hazahozattuk magunkat. Mádi mamától még tegnap megkapta ajándékát kicsi Tücsök. Gyönyörű gumis textil kugli szett, amit én nagyon élvezek. A nagy vásárlásból hazatérve a kugli labdájával gurigáztunk egy keveset....
Bencéékhez is elmentem, ami sajnos borzasztó ritka esemény. Röviden maradtam csak, pedig olyan jól esett ott lenni. Nem győzök eleget csodálkozni, hogy mennyire megnőtt Bence. És nem csak a fizikumára gondolok, hanem viselkedésére is: olyan érett fiú. Ami egy csapda is egyben. Lévén hogy olyan nagyfiúsan viselkedik, hajlamos vagyok többet elvárni tőle, mint más 5 és fél éves gyerektől. És persze mindig csak utólag veszem észre magam. Tegnap füttyentve próbálta felhívni a figyelmemet. Én meg rászóltam, hogy az embereket nem illik füttyel megszólítani, mert az a kutyáknak való..... Nemsokkal rá, hogy ezt elmondtam ,ledöbbentem.... Mert a nagy "nevelési gesztusomban" (amibe különben sem kéne beleszólnom), azt nem is vettem észre, hogy Bence milyen szépen fütyül. Hamar szóvá is tettem észrevételemet, hogy szegény unokaöcsi ne érezze úgy, nekem mindig csak elvárásom van tőle... No.... Most kezdek beletanulni a mesterségbe.... Biztos vagyok benne, hogy sok esetben reagáltam rosszul Bence gesztusait. Hála Istennek, ettől függetlenül ő szeret engem, így hát még van lehetőségem alakítani a kettőnk viszonyán, hogy ne én legyek a szigorú és telhetetlen nagynéni... :)
Krisztináéktól csajos estére mentem Orsival és Emesével. JAJJJJ, DE JÓL ESETT!!! Olyan jók az ilyen kimenők, mert feltöltenek. És ez a két csaj, hát, ami poén és józanság, lazítás és bátorítás tőlük jön, hosszú időre feléleszt. Tünde és ők azok, akik mellett Kinga lehetek pár percre és nem asszony meg édesanya.... És ez is szükséges bizony.
Míg én távol voltam Jutka nagyija is felköszöntötte Zsoltit. Nem tudok részleteket, mert mire hazaértem már elment nagyi, de találkoztam sétáló Zurammal és fiammal, így a család együtt ballagott haza. Majd felvisítottuk az egész lépcsőházat, hisz már Zsolti is felismerte, milyen jó az akusztikája.
Este még egy adagot játszottunk az új játékokkal. Zsolti főleg a Krisztináéktól kapott matriuska-szerű hordócskákkal játszott. Rágta őket, egymáshoz ütögette, s bár kétszer olyan nehézzé vált a mászás művelete, ő bizony el nem engedte kezéből a hordócskákat, mikor a szoba másik végébe indult....
Aztán következett egy újabb nehéz éjszaka. Ezúttal én kikapcsoltam valamikor hajnali három után és nem ébredtem fel Zsolti nyüzsgésén, így tátá kellett rendezze. Majd váltottunk.... Húúúú, nagyon nehéz..... Jó, hogy eddig nem volt részünk ilyesmiben....
Na.....
Hát így telt a gyereknap. Még nem volt olyan élménydús, hisz Zsolti még kicsike, de jövőre..... Úúúú, már alig várom, lássam milyen lesz... :)
Ja, és Judit nénjétől is kapott ajándékot Zsolti, egy nagyon édes Micimackós blúzot, egy vagány farmer nadrágot és egy csudapoharat: Tommy Tippeet. Szépen szétszedtem, kimostam, összeraktam, vizet töltöttem belé és átnyújtottam Zsoltinak. Zsolti darabig ismerkedett vele, inni próbált, majd hadonászni kezdett a csuporral. Hát a nagy mozgásban egyszercsak fejjel lefelé tartja s látom egy csepp nem sok, de annyi víz sem jön belőle.... El kezdtem gondolkozni, hogy akkor hogy is folyik belőle a víz. Jobbra forgattam, balra forgattam, megdőltöttem, fejjel lefelé tartottam és mégis semmi. Néztem, valamit rosszul raktam össze rajta? Aztán végső elkeseredésemben megpróbáltam inni belőle. Hát, amint megszívtam akkora slukk víz ment a számba, hogy nyomban félre is nyeltem. Nagyot nevettem magamon.... Zsoltinak nagyon tetszik a pohár. Csak időnként inkább rágja, mint szívja és így nem jön víz belőle, ami ha ténylegesen szomjas, bizony fel is bosszantja. De majd megszokja! 

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése