Erősen bogaras hétvégénk volt. Felbombáztuk a házat, majd újból összeraktuk repedés mentesen. Ezért szombat éjjel mamáéknál aludtunk, ahol macska van... ugyé, a mi Pamacskánk, akinek el kellett költözni mamáékhoz.... Csakhogy, Zsolti úrfi fél a cicától (mint minden normális tücsök). Mutogattuk neki, megsimogattuk, de ő csak sírt, sírt, s ha elvittük cicát mindegy volt, mert ő nagy frászosan csak a macskát kereste.... Szegény macska órákig záródott el kajától, buditól, mindentől, csakhogy Zsolti nyugton legyen. Aztán jött édesapjája (különben szándékosan írom ezt mindig helytelenül) és láss csodát, az ő ölében Zsolti már nem félt a cicától, sőt még meg is nyomta a macsek két szép kék szemét. Cica-mica tűrte meddig tűrte, aztán inkább továbbállt kényelmes alvóhelyéről. Vasárnap reggel kicsi fiam már nyafogás mentesen nyugtázta, hogy Pamacs is létezik...
Vasárnap keresztszülő nap volt. Tündéék jöttek látogatóba, hogy Zsolti eldicsekedje nekik a mászkálás és tápászkodás művészetét, a táj-tájkodást, meg hogy megmutassa egy szál darab kis gyöngyfogát. Délután Szentháromságra mentünk Zsolti keresztapáékkal, így Zsolti a délben bemutatottakat elismételhette a kert kellős közepén is, a gyönyörű zöld fűben. Tapsikolt is, szalmakalapot is próbált, füvet is tépett, fagyit is kívánt. Szóval élménydús nap volt.
Hétfőn híreket vártunk, kaptunk is, de nem olyanokat, amilyeneket szerettünk volna kapni... Még nem tudni, hogyan alakul tovább, így nem is állok le részletezni. Lényeg ami lényeg, lehangolt a hétfő és ma is tart ez az állapot....
... és fokozódott, hisz tornaórán is voltunk. Torna néni nagyon megörvendett Zsolti fejlődésének és bevallotta, kicsit aggódott az elmúlt két havi stagnálásért. Egy hét alatt viszont kicsi Tücsök minden lemaradást behozott s ez remek, csak hát ott az aggodalom, hogy vajon minden rendben lesz-e az elkövetkező 4 hónapban..... Én bízom benne, hogy rendben lesz, csak kicsit elbizonytalanodtam. Kéthetente járunk tornászni, mindig azt hallom "perfekt bébi", és lám, ma kiderül, hogy na-na, azért volt kis fenntartás, amiről minket nem is tájékoztattak. Nem vádaskodom. Lehet, hogy ez így volt rendjén, különben bepánikoltam volna, de a tegnapi nap eseményei után ezt is tudomásul venni, hát kicsit meredek. Mindegy. Örvendek a jelen pillanatnak. Zsolti most nincs elmaradva, ugyanolyan ügyes mint a többi gyerek, még akkor is ha időnként figurázik kicsit.
Vannak szép képeink is az elmúlt napokról, de nem volt kedvem velük foglalkozni. Majd ha felteszem a Picasára őket, írok egy sort, mert szép képek, érdemes megnézni őket.
Egyelőre ennyi.... majd még jelentkezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése