Az ilyenekért érdemes élni:

Kiteregetem a szennyest

Bújdosok a házunkban. Após megint ivott, megint zaklatott minket, megint csak nehezen tudtuk kitenni a házból. És Attila elment Mádi mamához Zsoltikáért... A kicsi alszik, én meg lekapcsolt villanyokkal, behúzott függönyökkel, zárt ajtóval, egy takaró alatt ülök szívemmel a torkomban és várom, hogy hazaérjen már Attila és közben minden ordítozásra, ajtócsattanásra felrezzenek, mert attól tartok, nehogy após átjöjjön vagy netán megint ránktörje az ajtót, míg a párom nincs itthon. Ezzel zártuk az évet, ezzel kezdjük az évet. Mi vár még ránk? Hogy védem meg az ilyen érzésektől és látványoktól a gyerekeimet? Férjem családját is, az én családomat is az alkohol rontotta meg. Mindketten szenvedtünk már részeg apánk tettei és mondottai miatt. Egyikünk sem iszik, nem drogozunk, még csak  nem is cigarettázunk.... És mégsem tudjuk megvédeni gyermekeinket ettől a tapasztalattól? Miért, Istenem, miért hagyod, hogy ez így folytatódjék? Nem nőhetnének fel bár legalább ők az alkohol átka nélkül?

Ferkó tudománya

Jelentem alásan, hogy a kicsi egy hete egyre többet igyekszik mondani a mi nyelvünkön. Eddigi teljesítménye: oppá (hoppá), neeeeem (nem), papájé (papa), hamm, báu (mint a kukucsi folytatása), intá-intá (hinta-hinta), ti-ti vagy autó, ti-tá (tik-ták illetve óra), nyááááám (macskanyávogás), va-va (ugatás), hú-hú, brum-brum, pityipityipityi (ezt rengeteget használja, de csak ő tudja, mit jelent), na meg az alapvető má-má, tá-tá és ma-ma (ez a nagymamákra vonatkozik). Emellett pedig vannak még hangrendek, amik emlékeztetnek egy-egy szóra, de azokat nem ismételgeti, csak a megfelelő kontextusban el-elejti őket. Sajnos ezeket nem tudom leírni, mert annyira illékonyak, hogy míg leírnám, elfelejtem a különleges hangkombinációt :) Nagyon jól kommunikál a kicsi velünk,  megfogadja utasításainkat, ha megkérjük valamire megérti és eleget tesz a kérésnek és ha neki van szüksége valamire, rendkívül találékony közli si velünk... Szóval nagyot ugrott a fejlődése az ünnepek alatt :D