Ha elmúlik karácsony...

... nálunk a szeretet lángja továbbra is él.

Nagyon szép volt a karácsony. Igazi ünnep, sok-sok találkozással, és egy újabb kisbaba születésével a baráti körben. Ezúton is gratulálok az elmúlt 5 hét két újdonsült kismamájának, Izának és Erikának, s kívánok az újonnan bővült kis családoknak egészséget, örömet, sok-sok-sok mosolyt, no meg persze nyugodt éjszakákat.

Az első nagy karácsonyi sikerélményünket jelentette, hogy sikerült egy kis plusz pénzre szert tenni, melynek csodálatos módon csak egy harmada ment el az eredeti célra, s a megmaradt pénzből (na jó, mami egy kicsit megspékelte) meg tudtunk venni egy igazán jó, biztonságos autós gyerekülést Zsoltinak. Égető kérdés volt már az ülés csere, így nagyon boldog vagyok, hogy végre került rá pénz, hogy meg tudjuk venni az újat.

Az idei karácsony érzelmileg kissé hiányos volt. Sógornőmék, Juditék, nem jöttek haza Budapestről és sajnos mi sem tudtunk elmenni hozzájuk, bár nagyon szerettük volna. Nagyi viszont elutazott velük ünnepelni, így nála korábban járt az angyal, mint nálunk: volt ünnepi ebéd, feldíszített karácsonyfa, ajándékok és szép együttlét. Az "előünneplés" ellenére, hiányzott nekünk karácsony estéjén nagyi is, Juditék is. Kár, hogy nem tudtunk együtt örvendeni...

Az ünnepre való készülődés nekem nehéz volt. Pont a karácsonyt megelőző héten értek utol a terhességi hányingeres rosszullétek. Sajnos még mindig nem múltak el, de legalább nem olyan erősek, mint akkor voltak. Bizony még a rántás illatától is émelyegtem. Ám ez nem állított meg abban, hogy elkészítsem hagyományos módon az én kedvenc karácsonyi gyömbéres tortámat, ami hála Istennek, olyan sikeres volt, hogy karácsony másodnapján repetát sütöttem. Mint később kiderült, az én reggeli rosszullétemen is sokat segített (ergo, mihamarabb be kell szereznem gyömbérteát!!!)

Aztán mikor mami, szegény, egyedül befejezte a sütés-főzést, takarítást, nekiláttunk fát díszíteni, sajnos férjem-uram nélkül, mert neki dolgozni kellett 6-ig. Zsolti nagyon élvezte a díszeket, de főleg a csengőket:

A család Ilonka mamáéknál gyűlt össze. Mióta dédunokák vannak, ismét díszítenek fát és Zsolti hamar meg is csodálta:

Aztán a macskát is  megcsodálta, de Pamacs nem élvezte annyira a dolgot s egész estére eltűnt.

Ugyan borzasztó éhesek lettünk a szépen megterített asztal, a frissen sült házi kenyér láttán, meg a finomabbnál finomabb illatok áradatától, de úgy döntöttünk, előbb engedjük az angyalt angyalkodni, mert a gyerekek már nagyon izgatottak voltak.

És micsoda gazdag angyal volt! :)

Énekeltünk is neki - amennyit lehetett :)

Ez volt Kata-Nóra első karácsonya :D

Hát igen. A sok gyönyörű ajándék mellett az angyal hozott egy bűbájos sárga, nyuszis, távirányítós autót is. Világ vége lett tőle! Mai napig sem sikerült lemosnia magáról a borzasztó monstrum bélyeget - Zsolti nagyon-nagyon fél tőle.

Jó nagy kajálás után (meglepő módon én is végre tudtam enni), örvendtünk egymásnak és az ajándékoknak kicsit, majd mindenki hazament. Mádi mama ragaszkodott, hogy magunkra hagyjon minket s mamáéknál maradt. Nagyon furcsa volt hazamenni nélküle.... 

És otthon is járt az angyal a távollétünkben. Meglepődött ám Zsolti: itt is, ott is ajándék!!!!

Játszottunk hármasban egy nagyot, majd röviddel tíz óra után fürödtünk és lefektettük kicsi tücsköt. Nem kellett sokat ringatni :). Mi pedig Attilámmal feldíszítettük a fát (mert a gömbökre nem maradt idő délelőtt), föltettük a kis lámpákat is, minden ajándékot szépen behelyeztünk a fa alá, hogy reggel Zsolti egyben lássa a sok szép új játékot.

 

Zsolti reggel nagy meglepődéssel nézte az égőket és a tömérdek játékot. Alig várta, hogy kivegyük a hálózsákból, és máris szaladt a másik szoba felé, de aztán az ajtóban hirtelen megtorpant és visszaszaladt. Az ágy mellől kukucskált a fa felé. Tett még egy kísérletet, de ismét visszaszaladt. Attila kérdezte, vajon nem a kis sárga autótól riad vissza (lásd jobb alsó sarokban, kékes-zöld nyuszi ül rajta). Elvettem az autót és Zsolti abban a pillanatban beült a fa alá és hosszan-hosszan játszott. Mi Attilával pedig értetlenül nevettünk: hogy lehet félni ettől a bűbájos játéktól????

A fenti képen bal oldalt láthattok egy krokodil fejet. Az a krokodil a "mennyei áldás" ajándék, ugyanis éjszakára betettük Zsolti mellé a kiságyba alvótársnak, és csodák csodája Zsolti nem retteg azóta a kiságyban aludni. A sok betegség után ugyanis megszokta, hogy velünk alszik, s nem tudtuk rávenni sehogy sem, hogy maradjon az ő ágyikójában. Ha alvás közben megébredt és észrevette, hogy a kiságyban van, irdatlan hisztibe kezdett, míg ki nem vettük. A krokodil óta azonban megszűnt a hisztéria. Nyugtatóan hat rá, hogy ráfekteti buksiját a krokodil puha testére, vagy megöleli azt, vagy egyszerűen csak jó szorosan odabújik hozzá. Azóta elég ha azt mondom neki, mikor éjszaka megébred, hogy "Tessék hamar visszafeküdni és hájcsilni, baba!" s ő mosolyogva visszafekszik. Ez is hatalmas sikerélmény! :)

Az egész karácsonyi napot pihenéssel töltöttük, és olyan jól esett, főleg, hogy együtt volt a család. Délután mamáék is beléptek hozzánk. Másnap pedig mi látogattuk meg Attila édesapját és nagyiját. Ott nagy szenzációt keltett egy kiskutya, aki huncut játékával végtelen örömet szerzett Zsoltikánknak:

Ugye, milyen szép gyermek :)

Délután Zsolti keresztszülei jöttek látogatóba. Jó volt velük találkozni. Az év végi rohanásban ugyanis, nem futott idő az együttlétre. Kicsit játszottunk Zsoltival s új játékaival, majd beszélgettünk hosszan, s észre sem vettük, hogy közben fiúnk már rég átment Mádi mamához játszani :D

27-én osztálytalálkozóra mentünk. Jó volt újra látni a rég nem látott osztálytársakat. Beszélgetni ugyan sokat nem lehetett a gyerekek miatt, de azért jó volt annyi év után együtt tölteni néhány órát. A találkozó után főteret néztünk a kis családdal, meg pacit simogattunk....

Szép karácsony volt. Nyugodt, békés és meleg.....  :)

Azt el is felejtettem mondani, hogy karácsony estéjén, mikor Bencéék megérkeztek, azt kérdezi tőlem unokaöcsém: Kinga nénje te babát vársz. Mondom neki, igen, mire Krisztina odahajol hozzá s azt kérdezi: honnan tudod, kicsi Bencém?. Mire ő: hát olyan a blúzod s mintha a pocakod is olyan volna, mint mikor babát vársz. Nagyot nevettünk kicsi ártatlan magyarázatán. Amíg élek, nem felejtem el ezt az édes jelenetet! :)

A titok

Eddig nem írtam itt róla, de most már a család megtudta, így előttetek is feltárhatom a nagy titkot, mit a Mikulástól kaptunk ajándékba.

Az utóbbi időben sokat voltam különösen fáradt, fájtak a melleim, nem volt jó közérzetem. Nem tudtam elképzelni, mi lehet a bajom, de legmerészebb álmomban sem jutott volna eszembe, hogy esetleg várandós volnék. Násznagynőm, Kati, vetette fel a kérdést és kíváncsi lettem. Mikulás napján végeztem el egy tesztet, ami az uracskám s az én legnagyobb meglepetésemre pozitív lett.

Már szeptembertől mind gondolkodtunk, hogy is tervezzük a testvérkét. Én úgy szerettem volna, hogy Zsolti és a kicsi között 2 év különbség legyen. De Attilával mégis úgy döntöttünk, elég rossz anyagi helyzetünknél fogva, jobb, ha várunk, míg lakható lesz jövendőbeli házunk falun. Ahogy szokták mondani: ember tervez, Isten végez. És Ő úgy látta jobbnak, hogy ne az anyagiak vezéreljenek életünkben, hanem érzéseink, s lám gyermekkel áldott meg akkor, mikor annak nagyon-nagyon kevés esélye volt, hogy összejöjjön (értsd úgy: védekeztünk).

Váratlanul ért, meglepődtünk, de hamar elfogadtuk a testvérke gondolatát s azt, hogy majd az Isten kirendeli azt is, amivel eltarthatjuk a gyerekeket, anélkül, hogy édesanyámat terhelnénk még jobban....

Kalandos az állapotom, mert mikor nőgyógyászhoz fordultam, nem volt benne biztos, hogy még fejlődő terhesség, de hála Istennek egy hét múlva már a kis szívverését is hallhattuk a kicsi csemetének. Az orvos szívaritmiát is felfedezett nálam és kérte, végeztessek EKG-t. A családorvosom is aggódott az új jelenség miatt (mert ez nem volt még, mikor Zsoltival voltam állapotos) és a kardiológián kívül endokrinológiára is elküldött. Mint később kiderült, csak az akadályozott légzésem miatt van az aritmia (biztos megint polip, vagy orrsövény probléma - brrrrrrrr), de egyúttal az is kiderült, hogy egy kis jód pótlékra van szüksége a szervezetemnek. Feltűnt, mikor az endokrinológián vizsgáltak, hogy a rezidens orvosnő csodálkozott, hogy miért van nekem még mindig tejem, mikor már 11 hónapja nem szoptatok. Nem tudom, hogy a jódnak, a folsavnak vagy a terhességnek köszönhetően-e, de három nappal azután, hogy elkezdtem a jód szedését, megszűnt a "tejtermelésem". 

No, de jött helyett hányinger és szagérzékenység, de olyan, hogy napokig nem voltam képes összeszedni magam, enni, vagy hosszabb időre felkelni az ágyból. Tegnap és ma picivel jobban voltam, nem tudom minek köszönhetően, ám nagyon remélem, hogy ezzel le is tudtam a terhességi rosszullétet.

Kezdünk barátkozni a gondolattal, hogy kezdjük elölről az egész mókát (mert ugye romantikusan hangzik a gyerekáldás, de azért sok fáradtsággal jár), ám ha nagyon őszinte vagyok, kicsit megijeszt az, hogy hamarosan meg fog kelleni osztanom a Zsolti iránti szeretetemet. Zsolti a szemem fénye. Vele váltam anyává, általa ismertem meg a várandósság csodáit, a szoptatás örömét, az első gyermeki kacaj, az első gyermeki odabújás örömét.... El sem tudom képzelni, hogy fogom tudni szeretni ezt a kis csemetét úgy, ahogy Zsoltikát szeretem. A két gyermekes anya rokonok és ismerősök biztatnak, hogy ez magától jön, ez természetes, de mind azon aggódom, hogy mi van, ha pont én fogok rendellenesen működni és nem leszek képes egyformán szeretni gyermekeimet. Reményem, hogy ez az aggodalom megszűnik majd, mikor megérzem a kicsi csemete első mozgásait, mikor a várandósság, mint koncepció, hirtelen tapinthatóvá válik :).

Mindenesetre, nagyon boldog vagyok, hogy jön ez a pincur és bízom benne, hogy minden jó lesz. Bízom abban, hogy jó anyja leszek kettőjüknek, bízom abban, hogy Zsolti nem fog "megsértődni", bízom abban, hogy jobb lesz anyagi helyzetünk, és abban is bízom, hogy két gyermek mellett is fogjuk tudni szeretni egymást Attilámmal úgy, ahogy akkor, mikor fogadalmat tettünk egymásnak.... :)

BÉKÉS, MEGHITT, BOLDOG ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDNYÁJATOKNAK!

És ez olyan jó.....

Ma mikor altattam Tücskömet, szorosan magamhoz öleltem és megpuszilgattam. Ő mosolygott lehunyt szemmel és a karomat simogatta hosszan, míg bele nem aludt.....

Kaja Top 10

Zsolti kedvenc ételei:

1. virsli - korlátlan mennyiségben
2. halpaszta
3. körözött
4. sonka - szintén korlátlan mennyiségben
5. trappista sajt - csakis kockára vágva
6. savanyú uborka
7. kolbász - és nem hajlandó kenyeret enni mellé, én el nem tudom képzelni, hogy nem csömöröl meg tőle
8. főtt murok - legyen az levesben vagy főzelékben
9. banán
10. na és természetesen pufuléc :)

TOLVAI RENI MEGASZTÁR???!!!!!

TOLVAI RENI MEGASZTÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR!!!!! :) :) :) :) :) :)

El nem tudom mondani, hogy mennyire örvendek ennek az eredménynek! Talán furcsának tűnhet, hogy egy TV verseny engem ennyire lázba hoz, de mint zenész, aki most csak passzív módon lehet zenész, rengeteget jelentett a Renáta tevékenysége. Általa tanultam, általa énekeltem, általa álmodtam, vele sírtam, vele örültem.... az én be nem teljesedett álmaim megtestesítője..... Ha egyszer idetévednél e bejegyzéshez, Renáta, úgy mondom neked, köszönöm a rengeteg dalt, a mosolyt, a kitartó erőt és a reményt!!!!

S ha már....

... tátá hazaérkezett az új szánkóval, akkor hamar ki is próbáltuk. Elmentünk egy jó nagyot szánkózni. Tátá volt a Gyítepacink, s vágtatott, kanyargott, hogy alig bírtam tartani a lépést. Zsolti persze nagyon élvezte, hahotázva kacagott. Kicsit gyalogolt is, meg a szánkót is húzta, de alapjában véve kergetőztünk nagy huncutul. Remekül telt! S itthon hosszú percekig rohangált még kicsi fiúnk a hidegtől kicsípett piros-piros arcával. 

És errefel...

... tátá hazaérkezett egy vadi új szánkóval, ami csak a kis tücsöké!!! :)

Téli hétvége

Tegnap Ildiéknél voltunk látogatóban. Régóta terveztük, de valahogy mindig közbejött valami, ami miatt elnapoltuk a vizitet. No, de a héten eltökéltem, hogy nyélbe kell ütni a dolgot s örömömre, Ildiék is ráértek találkozni velünk. Kicsit izgultam, hogy lesz kisgyerekkel fiatal párnál látogatóban, de mint sejtettem, Ildi és Levi nagyon lazák és megértőek voltak, s kellemes meglepetésemre Zsolti is nagyon jól viselkedett. Az utóbbi időben nagyon anyás lett a fiú: idegenben sír, állandóan ölbe lenne, nyafog, zsimbel. De nem így volt ez tegnap. Kicsit nyüszkölt kicsi tücsköm, míg meg nem látta Horrorka Dafnét (a guinea malacot), akire akkorát csodálkozott, hogy minden zsimbi-okot elfelejtett. Egész este jól érezte magát: szaladgált, kacarászott, megkóstolta sorra a ropikat, majd visszatette őket a tálalóba (upsz), majdnem felborította Horrorkát, befészkelte magát Ildi ölébe, autózott Levivel, meg így tovább. Ügyesen elvolt egyedül is, így mi felnőttek (jaj, de fura) tudtuk beszélgetni is egy igazit. Felüdülten jöttem haza onnan... és egy különös, de jó érzéssel...

Aztán ma sétáltunk egyet Zsoltikámmal a hóban. Tipegtünk-tapogtunk a friss fehér takaróban, sisonkáztunk is egy nagyon keveset, de még a hóval fedett csúsztunk egyet. Intettünk Ilonka mamáéknak, elmentünk a három kóbor cicához (de nem voltak "otthon"), majd a hidegtől piros-piros arccal hazaballagtunk a hóesésben., miközben irigyeltük más gyerekek szánkóját. Mert nekünk még nincs egy normális, könnyű, fa, gyerektámlás szánkónk..... Azazhogy állítólag itt is (?), ott is (?) van valami szánkó, de sem tavaly, sem idén nem került egy se mikor kellett (a tavaly is csak a Krisztináékét kértük kölcsön).... No, így arra gondoltam, írok az angyalnak levelet a Zsolti nevében, hogy hozzon neki egy ügyes, könnyű, gyerekszánkót.... :)

Gyönyörű szép téli estét kívánok nektek!

Cini, cini, muzsika...

... táncol a kis Zsoltika!!!

A napsütés örömére bulis zeneszámokat hallgattunk ma reggel. Tátá tett-vett a szobában és időnként néhány tánclépést is lejtett, provokálva kicsi tücsköt is. Tücsök vette is a lapot, vidám csatakiáltásba fogott és toporzékolós, forgós mozdulatokkal táncolni próbált apjával... :) Rendkívül élvezték!

Gyí, paci gyí

A Mikulás hozott Zsoltikának egy kis textil, kitömött lovacskát. Mikor kézbe vette kicsi fiam, hirtelen elkezdett rugózni ültében, úgy ahogy a hátunkon, pocakunkon szoktuk mi lovagoltatni őt. Meglepődve néztük gesztusát. Röviddel később, miután szemügyre vette a többi ajándékot is, újból kézbe vette a lovacskát és ismét rugózni kezdett. Csodálkozva vágtuk rá mamáékkal, hogy "Gyí, paci, gyí, gyí!" és nyugtáztuk, bizony ez nem véletlenszerű, hanem nagyon is szándékos gesztus volt. Csak azt nem tudom, mikor volt neki lehetősége a lovagolós játékot a ló képével összekötni, mert nem emlékszem, hogy valaha is rámutattam volna erre az összefüggésre....

Köszönöm

Köszönöm, hogy írtok megjegyzéseket. Nagyon sokat jelent nekem reakciótok... :)

HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megvolt az első pisi a biliben-esemény!!! Egyszer még volt egy téntátivő, de most volt az igazi. Száraz pelenkát vettem le tücsökről mikor felkelt és akkor gondoltam, megpróbálom szerencsémet és bilire ültettem. Sikerrel jártunk s a reggeli pisike mind a bili áldozatává lett. Talán fura, hogy erről írok, de egy anyukának, pláné nekem, ez akkora esemény!!!! :)