Idegenben

Elfelejtettem mondani, a tegnap megvettük a babakocsinkat. Gyönyörűszép. Alíg várom, hogy használjuk. A tegnapi szorulás pedig csak ma délután oldódott meg....

Igen, a várva-várt ürülés, csak ma délután történt meg, addig pedig kicsi Mókusom csak zsimbelt és nem volt hajlandó papálni. Aztán mikor végre megoldódott a prolémája jó kedvre derült, egész estig, amikor nagyon megfájdult a fogínye. Minden este azt remélem, hogy másnap reggelre kibújik a foga. Szegénykémet már egy hónapja zaklatják a fogacskák, de még egy sem merészelt kibújni. Zsolti meg csak kínlódik.

Amúgy gyönyörű nézni, hogy Bogi milyen szépen gondoskodik Zsoltikáról. Letörli a kicsi nyálát, simogatja, puszilgatja és kukucskálósdit játszik vele. Zsolti nagyon szereti mindezt. Amint meglátja Bogit, rögvest mosolyogni, nevetni kezd. Nagyon édesek. Ha majd hazaértünk felteszek néhány képet és videót.

És nem fogunk zsiráfot nézni. Újraépítik a zsiráf-házat, így nem tudjuk megnézni őket.... Na, de majd máskor, ha Zsolti is nagyobb lesz! :)

Nagy utazás

Hát ez nehéz volt.

Kicsi fiam nem szeret a hordozóban tartózkodni, így aggódtam, hogy hogy fogja bírni az utat egészen Pestig. Szegényke, félútig olyan ügyesen tűrte, de idő után neki is elege lett.

Az eslő problémát a pelenkázás jelentette. Alig kaptam az autóban egy gramm helyet, hogy le tudjam fektetni. Végül tátácit kiraktuk a sofőrülésből, hátraengedtük a széket és ott kapott helyett a pelenkázási akció.

A tejkó készítés is gond volt, hisz forró vizet kellett kérni vendéglőnél, benzinkútnál. Ezután pedig azért drukkoltunk, hogy ne hűljön túlságosan ki a tej, de forró se legyen mire megéhezik Zsolti-Bolti. Igenám, de mi legyen a déli evéssel? Pépet adtunk neki, nem kellett. Valami vaníliás sűrített tejet adtunk neki, amit hosszú unszolás után evett csak meg.

Délután fele azonban már nem volt hajlandó enni. Sírogatott. Kivettük a hordozóból, hogy nyújtozzon kicsit, de ő csak zsimbelt. Én is zsimbeltem volna a helyében. Elfáradt. Hosszú volt. 

Aludt volna kicsi mókus, de a hordozóban nem tud. Így aztán mire Juditékhoz értünk hullafáradt lett, ráadásul szorulása is lett, hisz útközben nem tudott kakálni. Hosszú-hosszú ideig sírt, úgy, ahogy én még nem hallottam sírni. Azt sem tudtam mit tegyek, hogy megvigasztaljam. Végül belealudt a sírásba.

Ma mosolygósan kelt, de bizony enni nem eszik, teli a hasikája s ettől zsimbes.

Lehet, hogy túl korai volt számára ez az utazás. No, de legyen hibánk tanulságos mások számára.

A mai nap örömei

Ma nálunk járt Kamic, édesanya keresztlánya, volt osztálytársam, kedves bartnőm! Ő tervezi a mi jövendőbeli házunkat!

Ezelőtt 6 évvel Bukarest felé zötyögtünk vonaton és a jövőnkről álmodoztunk. Kamilla elárulta, az architektúra vonzza. Rögvest fogtam a pillanat varázsán és megígértettem vele, hogy majd megtervezi házamat. És lám eleget tesz ígéretének! GYÖNYÖRŰSZÉP otthont képzelt el nekünk, hatalmas térrel, napsütéssel, fával, virágokkal! Igazán szép! Ha fel is tudjuk majd úgy építeni, ahogy ő elképzelte, akkor mindenki csodájára jár majd :) Nagyon izgalmas, hogy hamarosan életünk új otthonán dolgozhatunk majd!

De ma nálunk járt Pista bácsi és lánya, Kata is.... PEDIG KATA KANADÁBAN ÉL!!!! Olyan kellemes meglepetés volt, mikor messengeren azt kérdezte meglátogathat-e.

Kata Edit néninek a lánya. Edit néni az én ének tanárnőm volt és mai napig igazi nevelőm. Férje Pista bácsi, kivel mindig örömmel beszélgetek. Kata az ő lányuk. Sok időt nem töltöttünk együtt és mégis mintaképemnek tekintem őt. Mindamellett, hogy egy gyönyörű nő, remek humora és fantasztikus ereje van. Valahányszor találkozom vele, tanulok valamit tőle. Csak hát sajnos kiköltözött Kanadába. Időnként levelet küld, helyzetjelentést, mi mindig nevetésre késztet, még akkor is, ha esetleg csalódásokról szól. Nem gondoltam volna, hogy Kata is ragaszkodik annyira hozzám, hogy hazajőve időt szorítson arra, hogy meglátogasson minket. Megtiszteltetésnek érzem. Boldog vagyok, hogy újra láthattam, és hogy hallhattam jóízű nevetését.

Ma egy ilyen újratalálkozós nap volt. Olyan embereket láthattam viszont kiket szeretek, de kiket sajnos csak nagyon ritkán látok. Az  ilyen találkozások mindig feltöltenek energiával, felfrissítenek, boldoggá tesznek.

Egészség-ügyek

Ellenőrzésre kellet mennünk. Ez a téma a kórházas sztori óta tart, és még mindig 15 napig gyógyszert kell szednie kicsi fiamnak, hogy minden rizikót kiküszöböljünk. A koponyabeli nyomás sérüléseket is okozhatott volna, ám úgy tűnik nálunk nem történt ilyesmi. Biztos, ami biztos, Zsolti kapott egy kis gyógyszeres segítséget is.

Na, de doki néni meg van elégedve Zsolti jelenlegi állapotával. A hátizmoknál észlel egy kis görcsöt, ezért felírt neki gyógytornát... Ez nagyon érdekes, ugyanis Zsoltit 5 hetes kora óta rendszeresen tornásztatjuk.... és mégis hypotóniája van. Ilyenkor rögvest azon tűnődöm, hogy mi lett volna, ha nem tornászik??? Szóval, ismét mondom, TORNA, TORNA, TORNA, mert sosem tudhatod, milyen problémát előzhetsz meg, kerülhetsz ki vele.

Eddig 11 nap telt el az utolsó oltástól; a múltkor a 21. napon kezdődtek a problémák. Nagyon bízom benne, hogy ezúttal nem lesz gond.

Útlevél....

Budapestre mennénk néhány napra, de ehhez természetesen útlevelet kellett készíttetni kicsi fiunknak. Három évre kértük az okmányt, de sajnos ilyen pici gyerekeknek csak egy évre adhatnak útlevelet.... gondolom azért, mert sokat változik az arcuk. Rengeteg pénzbe került, de  meg kellett csinálni.

Na, de erről sak azért tettem említést, mert borzasztóan édes képet sikerült készíteni kicsi Zsoltiról, amit nektek is meg akarok mutatni:

Hát ez felháborító! :)

Egész éjjel zsimbil kicsi tücsök, én felkelek, megsimogatom, cumit adok neki, ölbe veszem, teáztatom, ringatom, magam mellé fektetem, simogatom. Reggel ismét rettenetes bömbölésben ébred. Cumit adok neki, simogatom, vigasztalom, megfogom a kicsi kezét....de ő csak bömböl tovább két perces felvonásokban. Kikecmergek az ágyból, sietek, hogy elkészítsem a gyógyszerkoktélt és lehűtsem a túlforrósított tejet. Errefel, mire visszajövök, a két férfiam kéz a kézben, nagy mélyen durmol, mintha mi sem történt volna.

Kérem szépen, édesanya ide vagy oda, azért az a biztonság, mit édesapa nyújt, felülmúlhatatlan!

Teérted hajtok...

Talán, aki még nem édesanya, elgondolkodik azon, hogy mit  is tesz egy édesanya egész nap... Pelenkáz, enni ad, öltöztet, sétáltat, játszik.... Paff... Na, ez aztán igazán nehéz lehet.... De tulajdonképpen miért is teszi mindezt? KÖTELESSÉGBŐL?

Hogy miért is kukucskáljuk tíz percenként a pelust? Hogy miért főzzük azt a tejcsipapát olyan pontosan két óránként? Hogy miért állunk  perceken át a hőmérő és szekrény előtt, azon gondolkodva, hogy milyen ruhát adjunk a gyerekre? Hogy minek csinálunk hülyét magunkból nyelvünket öltögetve, ugatva, bégetve? Miért forgolódunk éjszaka aggodalmasan,  hogy vajon elég figyelmet szenteltünk-e kisdedünkre?

Semmi esetre sem kötelességből, hanem csak és csakis AZÉRT, hogy a kis "terroristától" kicsikarjunk egy ÖNFELEDT NEVETÉST, egy MOSOLYT! Ez a világ legszebb kincse, és nincs az a nehézség, mit ne érne meg! A mi dolgunk feltétel nélkül SZERETNI.... reggeltől-estig..... minden nap.... fáradtságot, éhséget, hangulatokat és egot félretéve.... csak szeretni....

És egy álmodó mókuska mosolya mindezt nagyonis megéri!!!

Ma gyönyörű napunk volt!

Ervin tatánk készített annak idején egy gyönyörű szánkót nővéremnek és nekem. Gyönyörű nagy szánkó és remekül siklik.

Emlékszem, minden télen tata kivitt minket a kertbe vagy az erdőre és hógolyóztunk, hóembert, hóvárat építettünk, szánkáztunk nagyokat! A szállítás is mindig szánkóval történt, mikor elegendő hó volt. Van néhány emlékképem, amint tata szánkán visz át bennünket a Kövesdombra...  Gyönyörű emlékek ezek. Mama mindig gondoskodott rólunk, vasalt, főzött,  tanult velünk, tata pedig a szórakozásért volt felelős. Egy télen mama azzal költött, hogy másszak csak fel a konyhakredencre és nézzek ki az ablakon. Hetek óta vártam, hogy hulljon már a hó. Hát, amint kinéztem az ablakon, minden ragyogó fehér volt. Ki is szökött az álom a szememből azon nyomban s már alig vártam, hogy lemenjünk játszani. Hóembereket építettünk tatával. Pontosabban hármat. Tata elővarázsolt néhány ív újságpapírt és együtt türögettünk csákókat a hóembereinknek. Gyönyörűek voltak. Sokáig játszódtunk körülöttük, aztán mikor fel kellett menni nagyon elkeseredtem, sajnáltam a hóembereket. Tatának azonnal fantasztikus ötlete támadt: vigyük fel az egyik emberkét. Csodálkozva néztem rá: egy felnőtt ilyent mond, hát elolvad az a hóember. No, de ezt a gondot is hamar megoldotta tata és a hóember egy kerek napig lakott a fürdőkádban, míg reggelre csak a csákója maradt meg....

A családom mindig gondoskodott, hogy megannyi gyönyörű emléket gyűjtsünk. Én is szeretném ezt biztosítani gyerekeimnek. Borzasztó lehangoló volt ma az időjárás és úgy nem volt kedvem kimozdulni a házból, de hát mikor kinézve az ablakon megláttam a gyönyörű nagy havat, elgondolkodtam egy hajdani ígéreten. Decemberben, az első nagy havazásokkor mi kórházban voltunk Zsoltikával. Mire hazaértünk megenyhült az idő. Tátáci aggódva tartotta ölében kicsi bágyadt fiát, az ablak előtt állva. Nagyon megható látvány volt, amint magához szorította kicsi csemetéjét és majdnem prünnyögve súgta neki: megígérem, hogy februárban elviszlek szánkázni... És ma volt az a februári nap, mikor Attilám eleget tett  ígéretének.

A vár melletti bulevárdra mentünk ki, abban a reményben, hogy ott nem szórják le sóval, homokkal a sétányt. Kicsi jóllakott mókusunkat ölbe vettem, lecsüccsentem vele a szánkóra, tátáci a "Gyitefakó" szerepét játszta, s míg Zsoltikám jó nagyot durmolt, nekem le nem lehetett törölni a mosolyt az arcomról. Remekül szórakoztunk s néhány perc erejéig Zsolti-Bolti is ébren volt. Neki még nem emlék, nekünk viszont annál inkább. Hol voltunk mi még másfél évvel ezelőtt? S lám, ma kicsi fiókánkkal szánkózunk nagy vidámságban.

Azért mégiscsak gyönyörű ez az élet, a maga bosszúságaival és aggodalmaival együtt!!!!!

Gyűlölöm a pénteket!

Gyűlölöm a pénteket, de csak azért, mert másnap Brassóba kell menni... Mondtam már, hogy utálom a mesterizést?

 

 

 

 

 

Mi minden szükséges a baba gondozásához...

A következő dolgok igen hasznosnak bizonyultak a babagondozásban:

Alvás

• Hálózsák. Igen fontos és hasznos kellék, de gyakran nem kapható apró méret, ami az újszülött mellkasát is óvná. Ebben az esetben varrj egyet magadnak, hisz nagyon egyszerű.
• Kis zenélő herkentyű, esetleg valami olyan lámpa, ami a falra vetít színes formácskákat. Egy akvárium is hasznosnak bizonyulhat.

Evés

• ELEKTROMOS mellpompa, még akkor is, ha tehénnek érzed magad tőle. Rendkívül hatékony, messze jobban bevált, mint akármilyen más pompa.
• Laktoherb tea (amit Magyarországról kell megrendelned, de megéri, mert nagyon jó) és Galafor tabletta, ha serkentened kell a tejtermelődést. Nálam működött.
• Két-három edényke az anyatej hűtőben való tárolásához.
• Legyen otthon egy egészen kicsi szilikon kanálka. Gyógyszer beadására  is rendkívül alkalmas.
• Mércés edény, akkor is ha anyatejes babóc, mert sok esetben jól fog.
• Amennyiben pótlásra van szükség, legyen otthon minimum 3 cumisüveg: egy teának és kettő tejkónak. Arra nagyon figyelj, hogy a cumisüveg legyen a lehető legkisebbknek való, hiszen akkor gyengén folyik belőle a tej és nem utasítja el a cicit.
• A babának legyenek külön edénykéi, amit mások nem használnak, hogy maradjon a lehető legtisztábban.
• Bonnisan vagy Espumisan, Babycalm tea legyen otthon - segít a hasfájós pillanatokban.
• Feltétlen szükséges egy cumisüveg melegítő, hisz nagy mértékben megkönnyíti a helyzetedet.
• Sterilizátor. Nekünk mikróban használandó fertőtlenítőnk van, ami nagyon jó. Semmiképp sem használnék sterilizáló folyadékot....
• Cumisüveg mosó, ami csak erre a célra van használva.
• DIGITÁLIS mérleg. Mi három hagyományos mérleggel próbáltuk szerencsénket.... nem pontosak....

Pelenkázás

• Pelenkázó alátét. Nekem a BabyLove tetszik a legjobban.
• Pelenkából a Pampers nem a világ teteje. Állítólag a DM-es pelenkák még jobbak és olcsóbbak is.
• Popsiügyben figyelem, a popsitörlő utazásra alkalmas, NEM pedig mindennapos használatra! Próbáld néhányszor megtörölni vele a kezed, anélkül, hogy megmosnád... néhány óra múlva érzed majd, hogy a pórusaid fuldokolnak. Legyen ügyesen egy tálikád, amiben minden alkalommal friss vizet hozol és vattával átmosogathatod a pici popsiját, amennyiben nem tudod, vagy nem mered a csap alá tartani.
• Popsikrémből nekem nagyon tetszik a Wickies fajta. (A Kauflandban található.) Olyan könnyű mint egy felhő és mégis remekül védi a baba fenekét. Ha kisebzene a popsija, akkor a Sudocrem igen hasznosnak bizonyulhat.
• Gomba esetén használ a Pioctanin. Vigyázat, a "Violet de gentiana" nem azonos a Pioctaninnal - kevésbé hatékony.
• Legyenek apró törülközőid, amivel szárazra törölheted a kicsi fenekét.
• Érdemes a pelenkázó asztal fölé tenni valami színes zenélő, zörgő valamicsodát, ami segítségedre legyen, ha babóc türelmetlen.

Egészség

• Legyen otthon Paracetamol és Novocalmin kúp.
• A "ser fiziologic" sose fogyjon ki!
• Kicsi és nagy fülpiszkák. A köldökcsonk és az orr tisztítására is nagyon alkalmasak.
• Kis fecskendő, amivel gyógyszert adagolhatsz neki. Vigyázat, a fecskendőből áramló folyadék fulladásveszélyes!!!!!! Csak óvatosan bánni vele.
• Pipetta, amire egy orrszippancs szilikonvéget húzol. Nagyon biztonságos, mikor például fiziologikus szert kell csepegtetned a pici orrába.
• Orrszívó-porszívó! Nem kellemetlen, magamon is kipróbáltam. Rendkívül hatékony!!!!!!
• Az anyatej bármire nagyon alkalmas. Ha elkarmolja magát a kicsi, mosd át anyatejes vattával. Az orrát is tisztíthatod anyatejjel átitatott fülpiszkával.
• Fogzáskor jó ha van otthon valamilyen gél a fájdalom enyhítésére és kicsi szilikonból készült, ujjra húzható fogkefe, amivel megmasszírozd a kicsi fogínyét.
• Popsilázmérő, ami pontos (a mért értékből mindig le kell vonni 0,5 egységet) és füllázmérő, vagy cumilázmérő a gyors mérés végett.
• Géz, nyál és böki törlésére.
• Légpárásító. Nagyon-nagyon hasznos!
• Kis notesz, amibe te is jegyzetelsz és a doki is, ha szükséges.

Fürdetés

• Hőmérő.
• Mosdó kesztyű. Ezzel a legkönnyebb letörölni a baba fejét, anélkül, hogy víz menne a szemébe. 
• A Bübchen és Nivea baba-piperecikkek nekem nagyon tetszenek.

Ha kórházba kerülsz a picivel:

• Sok plédecske, hogy tudd, tiszta helyen fekszik a baba.
• Kézfertőtlenítő.... hogy tudd tisztának magad.
• Lázmérő.
• Telefontöltő.
• 100 darabos papírzsepi csomag.
• Lopd be a cumisüveg melegítődet!
• Apuci, hogy kaját lopjon be neked és a babának, meg gyógyszert, meg mindenféle egészségügyi cikket, amit a kórház kéne adjon, de neki nincs. Apuci napjában legalább kétszer meglátogat és hozza a fertőtlenített cumikat és cumisüvegeket.
• Egy "Ági baba", aki megvigasztalja a babát.
• Egy könyv neked, hogy gyorsabban teljenek az éjszakák.
• Ha nem NAN tejport használsz, akkor neked kell bevinned tejport, amit beadsz a konyhára.

No, itt leállok. Biztos egy csomó mindent kihagytam, de majd eszébe jut más kismamának és leírja hozzászólásként!

Rend

Elképzelhetetlennek tűnt, hogy nekünk is lehet egy programunk. A legelején, kicsi fiam fél-egy óránként szopizott s aludni csak kizárólag valakinek az ölében aludt. Hat hétig teljesen az ágyhoz láncolt engem ilyen módon s nem tudtam elképzelni, hogy létezik, hogy násznagyném, Kati fia négy óránként eszik és hatalmasakat alszik egyedül is. Az orvosnő úgy tartotta éhes a baba, azért nem alszik, így tejport írt fel. Én ki voltam készülve, hogy miért nem jöttem rá, hogy ez a gyermek éhezik... No, de tejporral is ugyanígy folyt a mese. Minden ismerősömet megkérdeztem, hogy kell kialakítani egy rendszerességet? Azt a biztatást kaptam, hogy majd kialakul magától....

Aztán beutaltak a kórházba. Három óránként adtak tejkót... A kicsi persze egyszerre nem itta meg az egészet, mire meg ismét megéhezett már hideg volt a tej... Apuci lopta  be nekünk a friss meleg tejcsipapát s zsonglőröztem, hogy mindig legyen meleg és friss papa a kölöknek. A harmadik napon azonban, nagy meglepetésemre, a kicsi megitta mind a 80 ml tejet, mit hoztak neki.... és nem zsimbelt a következő etetésig... 

Hazaérkezve az az ötletem támadt, hogy próbáljak egy két órás etetési rendszert bevezetni kicsi fiam életébe.

Hamarosan megszokta Zsoltika, hogy ha tejet kap mind meg kell inni, nem cummogott, nem zsimbelődött és a két órás program bevált.... Nem sokkal ezután be kellett vezetni a pépes ételt. Eldöntöttem, ezt 12-1 óra körül fogja kapni. Amióta ez az időpont rendszeressé vált, mintha minden más is egy programba illeszkedne.... A reggeli felkelés és az éjszakai elalvás időpontja még változó.... de nagyjából, előreláthatóvá vált a napom, ami nagy segítséget jelent a nap megszervezésének szempontjából.

Vitatott, hogy mi a jobb, az igény szerinti etetés vagy a program szerinti etetés... Én csak annyit tudok mondani, hogy amióta két órás szünetünk van a szopizások között, Zsolti nem hány annyit, mint azelőtt és én is meg tudom végre inni a reggeli kávémat.......... :)

Elmúlt...

Szerdán szoptattam utoljára...

 

 

 

 

Ma sok mondanivalóm van...

1. Igen, az Isten megsegített!

2. Ma dolgunk volt tátácival és "dadára" kellett bíznunk kicsi fiacskánkat. A választás Tündére esett... Mertem remélni, hogy boldogulni fog Zsoltival, és nem is csalódtam. Egyszer sem kellet telefonálnia, kérdeznie, tanácsot kérnie. Adott pillanatban felmerült bennem a kérdés, hogy hívjam-e fel, lássam minden rendben van-e... Tátáci lebeszélt róla, én sem éreztem szükségszerűnek. Mikor elmentünk a kicsi tücsökért, nyugalom és lazaság honolt mindkettejük arcán. Büszke voltam rájuk és örömmel nyugtáztam, hogy bizton hagyhatom féltett kincsemet Tündével.

3. Minden pillanatban attól tartok, nehogy valamilyen baja legyen kicsi fiamnak. Mindentől féltem, amitől egyszer félteni lehet. Olyannyira erős bennem ez az érzés, hogy már-már különbnél különb tüneteket vélek felfedezni és meg is győzöm magam arról, hogy húúúúú, ez tényleg súlyos lehet.... Nem akarok paranojás édesanya lenni, le kell szoknom a fölösleges aggódásról, de hát, könnyebb mondani, mint cselekedni. Nem voltam ilyen, eleinte... hisz Zsolti két hónapos koráig tökéletesen egészséges volt... A kórházas sztori óta azonban bennem van a félsz... Nem tudom elképzelni az életemet Attila és Zsoltika nélkül... és nem is akarom... Az az eset azonban olyannyira ijesztő volt, hogy nem tudom csak úgy, könnyedén magam mögött hagyni....

4. Ma este, altatás közben egymással szemben feküdtünk Zsoltikával. A "Kis tücsköt" énekeltem neki. Addig izgága volt, nem kapta helyét, de amint meghallotta, mit énekelek, mozdulatlan lett és intenzíven figyelte ajkaimat, majd elmosolyodott. Hosszú perceken át danolásztam neki, a dalt, mit még pocakkorból ismer, ő meg csak feküdt és fürkészte az arcomat. Igencsak meghitt jelenet volt ez. Amíg élek emlékezni szeretnék rá.

Zsiráf-ügyek

Még a pocakomból mi sem látszott, amikor egy üzletben sétálva megláttam egy nagyon aranyos bodyt egy lüke zsiráffal rajta. Nagyon megtetszett és meg is vettem volna, ha tátáci hagyta volna. Tátáci nem szeret a medve bőrére inni s kérte, várjak legalább a pocak-korig a ruhák vásárlásával... Engedtem neki s a "frusztrációm" átváltozott zsiráf-mániává.

 

Hogy mi mindenünk zsiráfos? Nos, sorolhatom: a bölcső, a szekrény, az ágyacska, a babatáska, a cumilánc, a cumihordozó, a cumis üvegek (van köztük ufo-zsiráfos is), szivacs, törülköző, megannyi plüss állatka, játék és ruhácska, nyálazó, ágy fölött forgó-zenélő-világító micsoda, óra, takaró, párna, pizsama, tejpor, magasságmérő, csésze, tányérok, hálózsák, stb., stb., stb. Az ember nem is gondolná, hogy mi mindenből lehet kapni zsiráfos változatot is!

 

És még nem untam meg :)

Az utazás nehézségei

Bizony csak Kolozsvárig mentünk, de rengeteg holmit kellett felpakolni. A vicc az, hogy ha tíz napra mentünk volna, Zsolti csomagja ugyancsak ekkora maradt volna... Hogy mi minden kell egy csecsemőnek másfél napra.....

Az egyik táskában ruhácskák, plédek, pokrócok, pelenkák, gézek tartózkodtak, a másikban a pelenkázás és étkezés felszerelései, no meg a gyógyszerek, a harmadikban, természetesen, játékok lakóztak. Egy táska számunkra, még egy a kajának és egy lapitopi.... A legnagyobb csomag azonban a kis úrfi volt, a maga trónjával. Emese barátnőmnél szálltunk meg. Húúúú, képzelem, hogy megrökönyödött,  mikor meglátta a rengeteg holmit... No, de minden nálunk volt, mire egyszer szükség lehetett volna.

A két órás út sem volt két órás, ugyanis meg kellett állni szoptatni.... Fura érzés volt ott állni a parkolóban, miközben a motor pöfögött, a kicsi meg a világ legnagyobb nyugodtságával cummogta a  tejecskét.... Aggódtam, lesz-e hányás a szopizás után.... Nem volt, amint alvás sem volt. Fél órát szundított a mókus, azonkívül pedig nagyokat nézelődött. Kolozsvárra érkezve problémás volt felöltöztetni a kicsit. Na, ezért is utálatos a tél: ha ki akarsz mozdulni vagy belefagysz az autóba és nem fűtesz, hogy ne kelljen vetkőztetni-öltöztetni a picurt, vagy pedig kínlódsz, mikor ő az igazak legmélyebb álmát alussza... Persze, mindig zsémbes, sírós ébredés a vége...

Már délután elhúztam a csíkot a képzésre és a fiúk magukra maradtak. Teljesen természetesnek vettem, hogy apjuska majd átöltözteti a kis mókust, holott nem tudom, honnan kellett volna Attilának tudni arról, hogy az útra kissé melegebben öltöztettem a gyermeket a szokásosnál. 8-kor telefonáltam.... meglepetésemre a  kicsi bömbölt. Attila elmondása szerint elég hosszan és vigasztalhatatlanul... 9-kor ismét telefonáltam: a baba azóta is sír. Elképedtem: Uramisten, milyen baj lehet???? Mikor odaértem, megcsapott a nagy forróság: 25 fok volt a szobában... a gyermeken meg harisnya. Azonnal levettem szegénykéről, mire ő abba is hagyta a sírást. Szegény tátáci elképedve nézett rám: ki gondolta volna, hogy ez a cirkusz mind egy nyavalyás harisnyának tulajdonítható... Azért hozzá kell tenni, hogy utána jött még néhány nagy böfi és purci, tehát a probléma összetett volt, azt hiszem...

Kissé aggódva mentem el másnap az egész napos képzésre... Meghagytam kedvesemnek, ha baj van hívja Mádi mamát, esetleg menjen haza a gyerekkel, ha nagyon sírós. Egy listát is készítettem a sírás lehetséges okairól. De aznap nem volt gond. Tátá szuperül szuperált és remekül gondoskodott kicsi mókuskájáról... még tornásztak is!!!!

Hazafelé nem volt gond.. Kissé nehezen aludt el Zsolti, de mikor végre lehunyta a szemét, én is durmoltam a hátsó ülésen.

Szép volt ez a hétvége. Jól esett a képzésen részt venni és igazán büszke vagyok az én pasasaimra, hogy ilyen ügyesen megállták helyüket.