Nagy nap a mai!

Megünnepeltük a mi drága Ilonka mamánk 75. születésnapját. Ezúttal is kívánunk még sok gyönyörű évet neki, egészségben és erőben, hogy szeretetét még sokáig élvezhessük mi és csemetéink is, mint például az a csöppség is, aki most még Krisztina pocakjában lakik.

Na és a másik nagy öröm a mai napr, hogy Ferkó elindult! Eddig is lépegetett ügyesen, de nem volt mersze elindulni. Ma azonban kimondottan sokat gyakorolta új tudományát! És itt a bizonyíték:

Ezt most már utálom

Szép lassan mindennapos vitáink vannak Attilával és mindig ugyanazon a témán: nincs pénz, hová lett a pénz? Se nem iszunk, se nem cigarettázunk, tésztát sem veszünk, sőt szórakozóhelyekre sem járunk. Akkor hova a fészkes fenébe tud elmenni szempillantás alatt az összes pénzünk?????? Gyűlölöm már ezt az állapotot, gyűlölöm, hogy egész szerelmünk varázsát megmérgezi a pénz, vagy inkább annak hiánya, és gyűlölöm, hogy ezeket a vitákat végighallgatja ez a két csöpp gyermek és azt sem tudják, miért hangoskodunk egymással... és utálom, utálom, hogy minden napunkat átszövi ez a fajta aggódalom, hogy vajon, hogy lesz holnap és utálom, hogy folyton felmenőink kell kisegítsenek még a számlákkal is és utálom ezt a lehetetlen Romániát, hogy semmi lehetőséget nem biztosít fiataljainak és utálom ezt a materialista világot, ami szép lassan már nem is hasonlít arra a világra, amiben én felnőttem és kimondottan gyűlölöm, hogy a társadalmunk belekényszerít egy olyan életmódba, ahol látástól vakulásig hajtani kell a mindennapi betevő falatért, hogy aztán semmi idő meg erő ne maradjon egymást szeretni.... 

Szerepcsere és hajászat

Ma a fiúk szerepet cseréltek, Zsolti a kicsi cumisüvegéből itta a vizet, Ferkó pedig báttya szipkás üvegéből szívta a szörpöt... ?!

Ééééééés utána elmentünk a gyerekfodrászatba és lenyirattuk a két úrfi haját. Mindkettő vesztett még a születéstől megmaradt hajából. Meg is sirattam rendesen. A fiúk is. De hajász néni ügyesen megbírkózott a lúrkókkal s most végre nem kell vakarózzanak a fiúk az izzadt hajuk miatt. :) 

Ferkóról és aztán bátorságról

1. Tegnapelőtt este Ferkó folyton huncutkodott a cicivel. Végül fogtam magam és eltakartam a blúzommal melleimet. Ferkó dühösen nyafogott, majd fogta magát s egy határozott mozdulattal félretette kezemet, felemelte a blúzot és megkereste magának a cicit. Dészkurköréc gyermek, nem mondom.
2. Begurult a labda a szétszedhető doboz egyik lehajtott oldala alá. A világ legtermészetesebb dolgaként felemelte a doboz oldalát és kiszedte alóla a labdát. 
3. Kibújt Ferkó 7. és 8. foga.
4. A kis úrfi megtanult lemászni az ágyról és néhányszor már az is előfordult, hogy felmászott rá. Természetesen, a tegnap, mikor valakivel telefonon beszéltem s a kicsit nyugodt lélekkel az ágyon hagytam, hisz napok óta ügyesen közlekedik le róla, Murphy drágajó törvénye szerint akkorát zuhant az ágyról, hogy alig tudtam lelket verni belé.
5. Ferkó fiam kezd huncutkodni: provokálni, csiklintásra várni, gurigázást kérni, kukucsizni, rosszaságot tenni csak azért, "mert akkor anya biztos rámnéz" és nagy trógerül szembevigyorogni engem, mikor a brutális harapásáért szidom.
6. Igen, Ferkó úgy harap, mint egy kutya. A minap több, mint 10 barna/lila/sárga/piros/fekete/zöld foltot számoltam meg csak a bal karomon és kezemen, ma véraláfutásosra harapta a bal mellbimbómat, a vállam is úgy néz ki, mint vad szeretkezésben lenne részem minden este... szóval... van valakinek kölcsön egy szájkosara?
7. Mikor Ferkó mérges akkor térdepelve rugózik, fejét hátraveti, sírva mondja, hogy "Ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba", miközben össze-vissza hadonászik a kezeivel. Ha elkeseredik, négykézláb elindul, mindegy merre, de megy (rendszerint neki egy ajtófélfának vagy egy szekrénynek), fejét lehajtja, mint Füles a szamár, és két sírógörcs között azt mondogatja "Ma-ma-ma-ma-maaaaa".

A bátorság pedig Zsoltival kapcsolatos, ugyanis tegnap az összes "dobozba eltett játékot" elővette és játszott velük: kezdte a pufulécből nyert felhúzhatós teknőssel, folytatva a Fisher-Price betű-telefonnal, a Nagyitól kapott tűzoltóautóval, a felfújhatós Donald kacsával, a Mádi mamától kapott Game Boyyal, az egymásba kötöt piros repülőkkel és Ferkó színes labdájával is. Az összes játék, ami eddig persona-non-gratanak számított, ami reszketős sírógörcsöt okozott Zsoltinak előkerült a "mágikus" dobozból és végre örömet szereznek nagyfiúnknak. El nem tudjuk képzelni, mi eredményezte e nagy változást, de határozottan örülünk neki! 

Mi is ünnepeltünk!

Attilámmal harmadik házassági évfordulónkat ünnepeltük múlt héten. Az évforduló napján nem tudtunk egy igazit ünnepelni, de azt hiszem tegnap bepótoltuk. Úgy két hete uracskám kapott meghatározatlan időre, kölcsön, egy motrot. Nekem nem igazán tetszett a gondolat, mert féltem tőle, mint a tűztől. Akkor kezdtem kevésbé előítélettel lenni a dolog iránt, mikor édesanya elmondta, hogy annak idején ő is ült motoron s nem volt olyan ijesztő, mint gondolom. Aztán szombaton találkoztam barátunkkal, aki nem csak a motor tulajdonosa, de a lelkész, ki egybefonta életünket és ő szokásos, nyugodt, érvelő stílusában megosztotta velem, hogy számára mitől is olyan szép és jó a motorozás. Jókor jött a beszélgetés és kíváncsívá is tett. Közben Attilám is lépett, beszerzett egy második sisakot és titokban azt tervezte, vasárnap elvisz motorozni. Rájöttem tervére és mondtam neki "Ha motorozni akarsz vinni holnap, már most szólj, mert nekem arra fel kell készülni lelkileg!". Hát szólt. Én meg bátorítgattam magam. Vasárnap délben lepakoltuk a picit Nagyinál és következett a nagy esemény. Borzasztó gyomoridegem volt, de bíztam uracskámban, hogy ő majd vigyáz rám. Tudtam, hogy muszáj megismerkednem a műfajjal, mert érteni akarom, hogy miért akkora öröm ez párom számára. Na és elindultunk. Alig tudtam nyelni a félelemtől, kicsit visítottam is. Attila türelmes volt és megértő. Karjaimmal szorosan átöleltem páromat, behúnytam szemem és megpróbáltam száz százalékosan rá hangolódni. Ez ugye nem nagy erősségem, jobb szeretem, ha más hangolódik énrám. És hozzábújtam Attilámhoz, dűlöngéltünk jobbra-balra a kanyarokban, vágott a szél és bár még mindig féltem, egyre inkább erősödött egy érzés bennem: de jó is "egynek" lenni párommal.  Nyárádszeredáig mentünk el és vissza. Hazafelé márt kimondottan élveztem a motorozást. Büszke voltam, hogy legyőztem félelmemet, büszke voltam páromra, hogy milyen ügyesen vezet és milyen figyelmes velem és kicsit megint szerelmes lettem férjem-uramba, hisz végre megint csak mi ketten voltunk, szorosan összebújva, kalandra készek, mint ismerkedésünk idején. Délután moziba is elmentünk barátainkkal, majd a Sörkertben beszélgettünk egy kicsit. Gyönyörű nap volt. Igazán ünneplős, élménydús. Soha nem akarom elfelejteni. :)

Múlasztás bepótolva

Mint mondottam, bosszantott, hogy Ferkó első gyereknapját nem tudtam olyan játékokkal érdekessé tenni és emlékezetessé, amiket ő is élvezhetne úgy igazán. A gyurmát tapogatta, nézegette, a formákat megkóstolta, a kis könyvet is lapozgatta.... de na... nekem hiányérzetem maradt. Ezért a tegnap, miután átvittük Mádi mamához Zsoltit, fogtam a kis Ferkó úrfit, elmentünk dolgozó apjáért és hárman felkerekedtük a Realos játszóházba. Ott betettem kicsi Mókuskát a színes labdák közé és hagytam, hogy ismerkedjen a környezettel. Hosszú percekig kapaszkodott bennem egy zöld labdát csócsálva, aztán kezdte cserélni a csócsálnivaló labdákat, majd lassan elengedett és játszani kezdett. Úgy 10 perc ismerkedés után olyan boldogsággal "úszkált" a színes "labdatengerben", hogy öröm volt nézni. Paskolta a labdákat, mászkált bennük, kifeküdt rájuk, kóstolgatta őket. Egyszóval, imádta a játékot. Fél órácskát időztünk bent, majd átmentünk az állatos boltba állatokat nézni. Nagy érdeklődéssel nézte a kis úrfi őket, én meg sóvárogtam, hogy de jó is lenne egy kis kanárit tartani itthon. Na és akkor hazajőve még labdáztunk egy picit a Krisztináéktól kapott labdával, apja jól megfürdette és kicsi Ferkó széles mosollyal az arcán, degeszre szopizott hasikával szépen elaludt. Ha késve is, de sikerült neki is igazi gyermeknapi ünneplést ajándékozni. Most már megnyugodhatok, mert sikerült mindkét fiúnak igazi gyermeknapi örömet szerezni. 

(Fotók hamarosan!)

Egészen különleges gyermeknap

Tegnap még azon tűnődtem, vajon hogyan tehetném különlegessé ezt az esősnek ígérkező gyermeknapot. Babakocsi maratont hírdettek a főtéren, Dzsungel könyvét a Dombon, de ezek mind nem az én fiaiamnak való programok. Számítottunk Szentháromságra menni, de közben Erikáék Katája lebetegedett és azt a programot is lefújtuk. Ma reggel felkeltem és még nem tudtam, hogyan tovább. Mindenesetre, elmentem valami ajándékot venni fiainknak, unokagyerekeinknek. Zsoltinak és Ferkónak egy Bogyó és Babóca könyvet vettem, Zsolti kedvenc meséivel (A barátság és A szivárvány), de ennek inkább Ferkó örült. A másik ajándék szuper lehetőséggel lett a miénk. Már régóta vágytam Play-Doh gyurmát venni a fiúknak, de hát olyan ára van, hogy katasztrófa. Na, de a tegnap kezembe akadt egy ügyes kis készlet négy színnel, serítővel, "fokhagymatörővel", 4 állat formával és 4 mértani formával, meg egy ollóval és mindez a többivel összehasonlíthatatlan, azaz számomra is elfogadható árban. Nem is teketóriáztam az ügyön, megvettem és hihetetlen nagy sikert aratott. Egész délelőttöt gyurmázással töltöttük. Aztán délutáni alváskor átjöttek hozzánk Krisztináék, Mamáék és Mádi mama, ők is hoztak gyurmaformáló eszközöket, na aztán akkor volt csak játszma. Leterítettük a földre a Twister szőnyeget, ráraktuk a sok gyurmacuccot s készültek a bolygók, betűk, fagyik, hajas babák és még sorolhatnám. Időnkét szüneteltek a fiúk egy kis Worms Armageddon mellett (igen ékes szavakkal gazdagítja nagy fiam szókincsét pl. "kipurcant", "gyógyó", "francba" :), mi nagyok meg beszélgettünk s csodáltuk a kicsiket. A nap végén csak egy dolog keserített el: pici Ferkót nem sikerült kényeztetni.... nem is tudom már, hogyan szórakoztassam őt. Annyira lefoglalnak a mindennapi teendők, az etetés, pelenkázás, Zsolti-viták megvívása, hogy sokszor eltelik a nap és én még érdemlegesen nem játszodtam Ferkóval. Sőt, mikor a Zsolti játékába belekavar, mindig beteszem a kiságyába vagy a járókába, hogy nyugtassam a vitaszitut. Sajnálom kicsi mókust és annyiszor gondolkodom, vajon mi a fenét játszodtam annak idején Zsoltival, mert én már nem is emlékszem. Na, de végülis, lehet én gondolkozom túl a dolgot, elvégre a kicsinek nagy élmény volt, hogy itt volt Kata és együtt bügyürgethették a játékokat. Tény, hogy a Krisszéktől kapott kis világító labda nagyon tetszett neki. Egész este azzal gurigázott kicsi Ferkó, Zsolti nagy bánatára, aki félt a labdától. Ezt is "dobozba" tette volna (az ijesztő játékok mind egy játékos dobozba mennek a szekrénybe), de én nem hagytam jóvá dolgot, magyarázva, hogy ez a Ferkó játéka, amit nagyon-nagyon szeret és így Zsolti kénytelen volt megalkudni a szituációval. Éjjelre nálunk maradt Bence, ami először fordul elő és ami szuper, mert igazán különlegessé és ünnepélyessé teszi a napot. Mindent összevetve ez egy szép gyermeknap volt: váratlan módon esemény és élménygazdag, családi összejövetel   és egyben gyerekparty. :)