A nagy tavaszi méregtelenítés

Hiába a nagy rend teremtés, ha az ember nincs rendben.

Kedden történt. Behoztam a reggelit, letettem Zsolti elé, mire Zsoltika leloccsantotta a tálcát. Nézem, honnan a víz, hát látom a gyermek orrán száján 20 centis sugárban jön ki legalább fél liternyi folyadék. Lefagytam. Azt sem tudtam, mit kell csinálnom, míg végre lereagáltam, hogy előre kell dőltenem kis tücsköt, hogy nehogy aspirálja hányását.

Remegve vettem ölbe, simogattam, csitítgattam. Zsolti úgy meg volt ijedve, azt sem tudta, hová tegye az egész eseményt. Hamar megmostam kicsi arcát és száját, de még fél órán át aludt tej folyt ki szegény kis kölök orrlyukán. Első gondolatom az volt: sürgősségire kell mennünk. Aztán hívtam Attilát, azonnal jöjjön haza, mert nem tudom, mi következik; féltem egyedül lenni. Míg Attila hazaérkezett felhívtam a doki nénit, ki teljesen nyugodtan elmondta, hogy ez egy vírus, elmagyarázta, mit tegyünk a deszhidratálódás elkerülése végett, s hogy milyen tünetekre számítsunk még. No, remek! Így várni a tavaszt!

Szegény gyermeket délig éheztettem, ám mikor már a morzsát kezdte enni a földről, felhívtam a doki nénit jelentés végett s jóváhagyta, diétás ételeket fogyaszthat a kicsi. Nem is volt nagy gond, keveseket evett is Zsoltika. De éjjel, hát olyan gyomor fájásai voltak ennek a csöpp embernek, hogy nem tudtuk, mit tegyünk vele. Ringattuk, öleltük, felvettük, letettük. Borzalmas éjszaka volt. Másnap megnézett doki néni s mondta, hogy nem csak vírus, de még a fogak is kínozzák fiúnkat. Ez nem volt újdonság. Csakhogy eltelt a szerdai délelőtt, anélkül, hogy Zsolti ivott vagy evett volna. Két kicsi Danoninót evett meg egyedül, azon kívül semmit, még legalább egy korty vizet sem. És egész nap feküdt az ágyban. Én sem éreztem jól magam. A gyerekkel együtt diétáztam szolidaritásból, de nem is kívántam semmit úgy igazán. Nagyon aggódtam, hogy túlságosan legyengül a kicsi és sírva hívtam fel édesanyát, hogy nem tudom mit adjak neki: kéri az ételt, de semmi sem jó, főznék neki, de folyton csak ölben lenne, közben én is gyenge vagyok, s a kicsi egész nap erőtlenül az ágyban hevert (persze mellette kellett lennem). Mami jobbnak látta hazajönni, s de jól tette, mert délután engem is utolért a nagy tavaszi méregtelenítés és úgy pakoltam ki, ahogy utoljára 6-7 évesen tettem. :( Jól nézünk ki, gondoltam.

Ma is itthon maradt Mádi mama. Az akció nálam folytatódott, Zsolti viszont kicsit jobban volt. Míg kedden s szerdán folyton égett a kicsi teste a láztól, ma csak hőemelkedése volt. Enni is jobban evett. Igaz, szerda reggel óta elutasítja a tejet, de az nem is baj, mert a hasmenésnek amúgy sem tesz jót. Ma már leveskét szürcsölt, meg mazsolát falatozott, vizet ivott bőven és néhány falás kiflit meg almát is legyúrt hasijába. Én éheztettem magam. Az egész hasüregem fáj, és émelygek a hányingertől, de pocaklakó nagyokat rugdosódik, hogy megnyugtasson, ő jól van.... azaz szívből remélem, jól van....

Kíváncsi vagyok, milyen lesz az éjszaka s a holnapi nap. Borzasztó látni, hogy lefogyott kicsi tücsök, sápadt, erőtlen, kedvtelen, alig ismerek rá.... S tudjátok, ilyenkor adok hálát az égnek, hogy gyermekem egészséges. Nem tudom és nem is akarom tudni, milyen lehet az élete azoknak a szülőknek, kiknek gyermeke beteg.... de biztosan nem könnyű.