Mikor Zsoltival voltam várandós, a terhesség harmadik hónapjában azt álmodtam fiam van, Zsoltnak szólítottam. Nagyon reális álom volt, alig tudtam magamhoz térni ébredéskor. Uracskám váltig állította, hogy márpedig nekünk Borókánk lesz, sőt, még a doki is úgy sejtette az első jelek szerint. Nem sokkal az esküvőnk után viszont kiderült, hogy mégiscsak fiúnk lesz. Tátá nem volt csalódott egy percig sem, de engem mélyen megmozgatott, hogy az álom igaznak bizonyult.
Az elmúlt hónapban ismét volt egy ilyen álmom. Tudtam, hogy álmodok, de mintha "üzenet" lett volna... valami más dimenzióból.... Nem tudom elmesélni az érzést, de biztos voltam benne, még álmomban, hogy ez is jóslat. Az álomban ismét fiam született: Jákob. Nem tudom elképzelni, honnan jöhetett ez a név. Soha nem tetszett, nem is tudom valójában ki volt a bibliai figura, vagy mit tett... Nem is ismerek senkit, akit Jákobnak hívnának. Mindenesetre, az álom úgy tűnik ismét igazat mondott, mert ma a doki bácsim közölte velem, hogy bizony ismét egy kis legény rugdalózik a pocakban. Ilyenkor győződök meg arról, hogy az ember messze több, mint amit korunk hagy kibontakozni.... sajnálom, hogy már nem értjük úgy a világot, ahogy néhány ezer évvel ezelőtt képesek voltunk....
Na, de a lényeg, hogy eddig ép és egészséges pocaklakó, remélem így is marad. Zsoltinak nagy hévvel újságoltam, hogy lesz játszótársa, kivel együtt focizhat, autózhat s úgy tűnt, hogy ő pozitívan reagálta az én örömömet. Adná az ég, hogy ő ne sérüljön lelkileg a testvérke érkezése miatt, pocaklakó is legyen jól, s akkor minden tökéletes lesz - kivéve az, hogy a családban nekem kisebbségi szavazatom lesz :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése