Zsolti nagyon odabújós kisfiú lett. Persze, kissé "anyámasszonykatonája", kissé elkényeztetett, de ez az odabújás, amiről most akarok írni teljesen más.
Egy ideje úgy veszem észre, Zsolti különösen igényli közelségemet. Apjához is, Mádi mamához is odabújik, de most csak a hozzám való közeledéséről beszélek. Mikor ketten vagyunk egyre gyakrabban fordulnak elő igencsak meghitt pillanatok, mikor úgy csüng rajtam, mint gyümölcs a fán.
Főleg altatáskor és fürdéskor fordul elő, hogy úgy ül az ölembe, mint mikor kisbaba volt, szorosan hozzám tapad és hosszan nyugszik keblemen. Időnként arcát, fejét az én arcomba fúrja és kimondottan keresi, hogy érezze lélegzetemet a bőrén. Azért furcsa ez a fajta közeledés, mert nemrég még tombolt benne a függetlené válás és azt sem viselte el, hogy ölbe vegyük. A puszit mai napig elutasítja, kivéve a fent említett meghitt pillanatokban.
Ma este például, altatáskor mind forgolódott, nem kapta helyét. Már nagyon ott állt az elalvás határán, mikor egyszer csak feltérdelt mellém, homlokát homlokomhoz érintette, két kis kezével az arcomat fogta és várta, hogy magamhoz szorítsam. Úgy öleltem magamhoz, mint egy kisbabát, ő pedig arcát befúrta arcomba és így ült mozdulatlan néhány percen át, majd elaludt. A sírás környékezett. Egy pillanatra úgy éreztem ő a felnőtt és én a gyerek. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy tulajdonképpen nem neki van szüksége az én közelségemre, hanem pont nekem van szükségem az ő közelségére. Mintha ő tudna valamit rólam, amit én még nem látok be, vagy amit még nem ismerek fel. Nagyon furcsa volt. S a meleg érzés mellett ami elárasztott volt egy szikrányi szorongás is bennem: valami olyan vészjóslónak tűnt ebben az ölelésben. Nem is engedtem el hosszú perceken át kicsi tücskömet, mert egy életre magammal akarom vinni pihegését, melegségét. Olyan mély érzelmi töltete volt a jelenetnek, hogy azt szavakban lehetetlen megfogalmazni, de az volt az érzésem, mintha egész életemben erre az ölelésre vártam volna.... Tudjátok, egy ilyen ölelésért igazán érdemes élni!
Gyonyoru ez a leiras!
VálaszTörlés