Ahogy a laptopon keresgéltem, ráakadtam Zsolti első képeire, filmecskéire. Megnéztem a doki által készített felvételt, mely még a szűlő szobában készült miközben Tücsök köldökzsinórját rendezték. Küszködtem a könnyeimmel s egész a gyomromig görcsölt a felismerés: Istenem de rég volt, Istenem, hogy eltelt az idő, Istenem de pici is volt Zsoltika, és milyen szép pillanatokat töltöttünk mi együtt kicsi csemetémmel. Teljesen felkavart a látvány. Szerettem volna visszarepülni az időben, ismét ott lenni, magamhoz ölelni azt a pincuri Zsoltit, szerettem volna azonnal otthon teremni és magamhoz ölelni a mai "nagylegény" Zsoltit.... Nagyon-nagyon nehéz messze lenni tőle... És még az uracskám is hiányzik, aki ráadásul nem is érzi most jól magát, s óóó :( , úgy megölelném, és befészkelődnék az ölébe... Nem tudom, hogy bírom még ki a hátralevő három napot az én úrfiim nélkül..... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése