Éjszaka volt, mikor hazaérkeztem, Zsolti nem vette észre mikor mellé bújtam. Reggel apjával incselkedett, költögette. Ekkor megfogtam őt s felém fordítottam. Látni kellett volna azt a riadt arcot, meglepődött, hogy valaki csak úgy hozzányúlt. Mikor lereagálta, hogy ki is az, aki a frászt hozza rá, szélesen és kedvesen elmosolyodott, azt mondta "köly-köly-köly", és homlokát homlokomhoz érintette. Onnan arrafelé pedig csak bújt, hol az arcomhoz, hol az ölembe, azt sem tudta, hogy fejezze ki örömét.
A vasárnapot sétával töltöttük, együttléttel, majd délután kivonultunk krétával rajzolni a járdára. Mind nagyon élveztük. Tátic szebbnél szebb állatokat rajzolt: elefántot, gólyát, lepkét, Zsolti pedig minden rajzot aláírt két színnel is :)
A tegnap is még kényeztetett kicsi fiam, hozzám bújt, csüngött rajtam, de a csúcs az a puszi volt, mit tegnap kaptam tőle. Először puszilt meg, és ráadásul kérésre tette. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése