Valahányszor fölteszem Gryllus Vilmos valamelyik lemezét Zsolti lefagy és figyelmesen hallgatja a muzsikát. Képes 10-20-30 perceken át egy helyben ülni/állni/feküdni és szívni magába a dalokat, mint egy kis szivacs. Ma délután a biciklizős lemezt hallgattuk. Kisfiam húsz számot hallgatott végig a huszonötből az ágyon fekve némán, mozdulatlanul, csak egy ártatlan kis grafit ceruzacsonkot bügyörgetve a kezében. Én nem zavartam meg, néhol együtt énekeltem a lemezzel, vagy a ritmust kopogtattam ujjammal Zsolti karján, s feküdtünk egymás mellett, mint akinek semmi dolga. Amúgy én olyan típusú ember vagyok, ki nem tudok zenehallgatás közben mással foglalkozni, legfeljebb kézimunkázni vagy takarítani. Zsolti is ilyen; még néha rajzol zene közben, de más játékkal nem foglalkozik. Nem csodálkozom reakcióján, hisz tücsköm hány meg hány órányi zenét, zeneelemzést, Csíky Boldizsár órát, na meg kóruspróbát végighallgatott a pocakkorban - megtanulta, hogyan kell hallgatni a muzsikát. :) És ugye nem csak Gryllust hallgatja szívesen Zsolti, hanem a Mezzot is, leszámítva az opera előadásokat (ez utóbbi nem tetszik neki - mi tagadás, én se vagyok oda értük). Kíváncsi vagyok akar-e majd zenész lenni. Egyelőre úgy tűnik jó füle van, zongorázni is imád, a minap kis ütős hangszereket vásároltam (magamnak) és azokkal is szívesen eljátszott.... Majd megválik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése