2011. június 29., szerda

Újdonságok

  1. Lemesteriztem! Az egész nagy család mozgósult, hogy ez megtörténjen!
  2. Lévén, hogy írnom kellett, Zsolti sokat volt a család többi tagjára bízva. Zuracskám is nagy szerepet vállalt: zokszó nélkül fürdetett, etetett, altatott, öltöztetett, sétáltatott, stb. Ennek következtében a tátic és Zsolti közötti kapcsolat még bensőségesebbé vált, minek különösen örvendek. 
  3. Attila és a család hozzáállása elindított Tücsökben egy önállósodási folyamatot: egyedül megy le/jön fel a lépcsőn; egyedül mos fogat; egyedül fürdik (mármint egyedül van a kádban); amint belép a házba leül a földre és várja, hogy levegyük a cipőjét; e héttől fogva már 22-es cipőt hord; kezd koketálni a szobatisztaság fogalmával; a ceruzát/pixet úgy tartja kezében, ahogy a nagyok; engedi, sőt élvezi ha kezét fogva vezejük az irkát és úgy rajzolunk mosolygó figurákat papírra/táblára;  le tudja törölni a táblát; ételét (értsd: alma, keksz, bármi amit hosszan majszol) és cumisüvegét már nem dobja a földre, hanem vagy az asztalára teszi, vagy a kezünkbe adja; mondja, hogy táj, tíz, víz és a számolás dallamát is tudja már :); integet és ad puszit kérésre is....
  4. Zsolti nagyon szereti Bencét, múlt héten, mikor nálunk volt, le nem lehetett vakarni Bence nyakából: az ölébe ült, kezénél fogva húzta maga után a házban, provokálva a fogócskázást, meg ilyenek... De Zsolti Katával is szívesen játszik, persze nagy trógerül folyton kivéve Kata kezéből a játékokat....

2011. június 15., szerda

Bili

Na, ki pisikált ma reggel a bilibe? Na, ki? Na, ki?
                                                                     
                                                                                   ZSOLTIIIIII!!!!!!! :)

2011. június 14., kedd

Macskarisztokraták

Lévén, hogy Zsolti már nagyon elmúlta a másfél évet és még mindig nem beszél egyáltalán, úgy döntöttem, tenni kell valamit, hogy ösztönözzem. Első számú lépésünk, hogy amikor csak lehet elvesszük a hamis cumit. Sokat beszélünk hozzá, számolunk, mindent igyekszünk a legegyszerűbben megnevezni és/vagy elmagyarázni neki, altatáskor és fürdéskor mondókázunk, Gryllust hallgatunk. De lévén, hogy a dolgozat miatt most nem tudok vele úgy foglalkozni, ahogy szeretnék, gyakran néz TV-t, miközben az autókkal játszik, vagy rajzol. A Duck TV-n nem beszélnek, a Minimax rajzfilmektől gyakran fél, a Maszkabált már unja, így eldöntöttem, hogy régi Disney rajzfilmeket teszek fel neki - azok szépek is, kedvesek is, a szinkron is kiváló minőségű. Elsőként a Macskarisztokratákat vetettem be, ugyanis Zsolti különösen nagyon szereti a cicákat - valóságos és rajzfilm cicákat egyaránt. Totál siker volt. Az ijesztő részeket futtatjuk, a dalos részeket újra és újra megnézzük, s Zsolti ha csak hallja Chevaliert amint a kezdő dalt énekli, már fülig érő mosollyal várja, hogy a képernyőn megjelenjenek a kiscicák. A következő rajzfilm Susi és Tekergő lesz, mely a kisbaba születésének témájával remekül illik élethelyzetünkhöz, a testvér váráshoz is. 

2011. június 7., kedd

Hétvégén

Tücsök, hála Istennek, könnyen alkalmazkodik mindenhol. Alig érkeztük meg a menedékházba, neki is látott rajzolni és egészen otthon érezte magát. :)

Uracskámmal madarat lehetett volna fogatni. Míg a hegyen van, le nem lehet törölni a mosolyt az arcáról. Szeretem így látni őt! :)

Tavaly is készült itt fotó :)

Róbert Gida és Micimackó

Egy hatalmas fokhagymás flekken után kissé nehéz felszaladni a hegyre....

Esőre állt.... Mielőtt mi megérkeztünk volna ragyogón sütött a nap.... Ez azért fura, nem?

Az úrfi egész hétvégén csak ilyen szamárságokat csócsált. Semmi normális ételt nem lehetett belé imádkozni.

Vasárnap Zsolti 6-kor kelt (!!!!!) és így 8-kor már nekiláthattunk a hegynek, hogy megjárjuk mielőtt még a felhők felszállnak.

Ugye nem nehéz kitalálni, hol is kirándultuk?

Azt hiszem a harmadik gyereket már ott szülöm meg... :D

Bírta a hegymászást a kis Tücsök!

Ha mégsem találtátok volna ki, hogy hol vagyunk, akkor elmondom: a Madarasi Hargitán. Bizony, nosztalgiázni mentünk; most ültük a második házassági évfordulónkat. :)


A pasasok lovat is símogattak.... én dolgozom az ügyön (nem tudom miért, de félek közel menni lóhoz, tehénhez).


Úton hazafelé Krisztináékkal is találkoztunk. Ők is kirándulni voltak, csak máshol. Az övéké is nosztalgiázásról szólt, elsején ünnepelték házassági évfordulójukat. :) (És igen, a fiam mezítláb rohangált, s még hogy élvezte!)
Ifjabbik Márton family. Szépek, ugye!