Hétvégén

Tücsök, hála Istennek, könnyen alkalmazkodik mindenhol. Alig érkeztük meg a menedékházba, neki is látott rajzolni és egészen otthon érezte magát. :)

Uracskámmal madarat lehetett volna fogatni. Míg a hegyen van, le nem lehet törölni a mosolyt az arcáról. Szeretem így látni őt! :)

Tavaly is készült itt fotó :)

Róbert Gida és Micimackó

Egy hatalmas fokhagymás flekken után kissé nehéz felszaladni a hegyre....

Esőre állt.... Mielőtt mi megérkeztünk volna ragyogón sütött a nap.... Ez azért fura, nem?

Az úrfi egész hétvégén csak ilyen szamárságokat csócsált. Semmi normális ételt nem lehetett belé imádkozni.

Vasárnap Zsolti 6-kor kelt (!!!!!) és így 8-kor már nekiláthattunk a hegynek, hogy megjárjuk mielőtt még a felhők felszállnak.

Ugye nem nehéz kitalálni, hol is kirándultuk?

Azt hiszem a harmadik gyereket már ott szülöm meg... :D

Bírta a hegymászást a kis Tücsök!

Ha mégsem találtátok volna ki, hogy hol vagyunk, akkor elmondom: a Madarasi Hargitán. Bizony, nosztalgiázni mentünk; most ültük a második házassági évfordulónkat. :)

A pasasok lovat is símogattak.... én dolgozom az ügyön (nem tudom miért, de félek közel menni lóhoz, tehénhez).

Úton hazafelé Krisztináékkal is találkoztunk. Ők is kirándulni voltak, csak máshol. Az övéké is nosztalgiázásról szólt, elsején ünnepelték házassági évfordulójukat. :) (És igen, a fiam mezítláb rohangált, s még hogy élvezte!)

Ifjabbik Márton family. Szépek, ugye!