Apósom arról híres, hogy ha pénze van, akkor iszik s ha iszik, akkor megbízhatatlan, agresszív. Tegnap születésnapja volt, valahonnan pénzt is kapott, tehát berúgott. Cirkuszolt is nekünk, de hála Istennek nem nagyon. Ma reggel józanon felajánlotta, hogy elviszi Ferkót sétálni. Attila mondta, nem lesz baj, hagyjam nyugodtan. Hát nehéz szívvel elengedtem. 15 perc múlva azonban olyan gyomoridegem lett, hogy elküldtem Attilát utána "lesbe". És Attila a kocsmából kellett elhozza az alvó gyermeket. S még ennek a disznó apsóomnak az anyja azt várja tőlem, hogy beszéljek szépen és tisztességesen a fiával. Márpedig azt elfelejthetik! Hogy ennek az embernek, azaz apósomnak nincs mit nálunk keresnie az egyszer biztos és az, hogy többet soha, de soha egy lépést el nem léphet a gyermekeimmel, mert abban a helyben a rendőrséget hívom rá. Hihetetlen! Hogy részegen valaki hülye az egy dolog, de hogy józanul képes azt a döntést hozni, hogy kisgyermekkel a kocsmába ül, ezt nem is jön, hogy elhiggyem. És ezzel az emberrel kell nekem együtt élni innen kezdve ki tudja hány évig? Előre meg vagyok rémülve. De abban is biztos lehet mindenki, hogy a családvédelmet fogom kihívni, ha csak egyszer részegen a gyermekeim közelébe mer menni!!!!!!!!! És többet hozzám józanul se szóljon egy szót sem, mert minimum leköpöm!
És ez az őrűlt beteg alkoholista a párod Apja... És szar amit Ferkóval csinált... És szar Attilla utána kellett menjen, és látta az Apját. És szar össze kellett vele költözni...És ne riogass a családvédelemmel, gondolj a férjedre. És nemfogod leköpni,mert minimum a férjed Apja
VálaszTörlésEnnek a bejegyzésnek előzményei vannak, amiről nincs honnan tudjatok, mert akkor még nem vezettem blogot. Talán az összes cirkusz legdurvább eseménye az volt, amikor egyik részegségében betörte az ablakunkat és engem öt hónapos terhesen lelökött úgy, hogy a pocimmal ráestem a budira. Akkor elköltöztünk és most muszájból tértünk ide vissza. Az volt az egyezségünk, hogy nem fog inni, vagy ha inni fog, akkor minket kihagy az ügyből. Errefel ő magával viszi a gyermeket is inni? Emese, most nem tartom fairnek a hozzászólásodat, de nem is lehet az, a konkrét helyzet ismerete nélkül. És ez a blog arról is szól, hogy én leírom az érzéseimet, hogy felszabaduljak, hogy a vészszelepem legyen. És nem, nem fogok alázatos és meghunyászkodó lenni apósommal szemben, mert a gyermekeim messze fontosabb nekem annál, minthogy udvarias legyek egy olyan élősködővel, aki az anyja pénzén él, mindennapi szivarral és kajával előteremtve (mert az anyja eltartja a pici nyugdíjából) s ha netán valahol valamit megjavít amiért pénzt is kap, akkor azt nem az anyjának adja köszönetül, nem is az unokáinak vesz belőle bár egy banánt, ó nem, nem, ő megy és hülyére issza magát annyi napon át, amennyit tart a pénze és az én gyermekeimet ölelgeti részegen, meg az életüket veszélyezteti! Miért volnék én köteles ezt eltűrni mosolyogva? Egyáltalán nem vagyok köteles. Ezek az idők elmúltak Emese. Ma már nem kell hallgatni férfiaink piszkos ügyeivel. Van rá megoldás. És én élni fogok ezekkel a megoldásokkal! Ha Attila nem ment volna utána lesbe, akkor délután 5-kor jött volna haza tök részegen a kocsmából. Ilyenkor végigjárja a környék összes kocsmáját és egyáltalán nem tud magáról. Honnan szedtem volna én össze a gyermekemet? A kicsinek baja is eshetett volna mellette! Ne vicceljetek már, hogy ezt mosolyogva le kell nyelni!
VálaszTörlésNem tudthatok mindent...Sulyos a helyzet latom. szomorú...Nemkell nyelni...Sajnálom. Nehéz lesz. Ez volt a legjobb megoldas, visszamenni. Mamanálnem lehetett?
VálaszTörlésemese nem azt írta, hogy mosolyogva kell tűrni, hanem, hogy nem köpöd le, mert mégis csak a párod apja. és ez az amit hiányolok a sztoriból: mit szól az egészhez a párod? akármit is csinálsz, akárhogy is döntesz és viselkedsz, azt együtt kell megbeszéljétek és kivitelezzétek... Sajnálom az ügyet. Újabb bizonyíték, hogy kutyából nem lesz szalonna. Ez leginkább amiatt rossz, mert így még kevesebb a hitünk azokban, akik esetleg tényleg képesek lennének megváltozni. És ha a mama várja el, hogy mosolyogva tűrd el a fiát...hát gondolj bele, ő egy másik kor asszonya, aki sokkal több nyeléshez szokott hozzá, mert abba nőtt bele, és neki mégis csak a fia. A gyilkosoknak is van anyjuk, és nem tudom hányan tagadják meg gyermeküket.
VálaszTörlésArról, hogy Attila mit érez apja iránt én nem írhatok, mert nem az én tisztem. Abban viszont egyetértett, hogy többet az apja egy lépést sem tehet a gyerekekkel a kapun kívülre. Mindenesetre a történet másnap azzal folytatódott, hogy Pötiy bácsi, ismét részegen, kirakta Pongó kutyánkat az utcára és bezárta a kaput, mert idegesítette, hogy ugat (hadd ne mondjam, az ő Muki kutyájuk ugyanúgy ugat, sőt). Mikor megint a fiát védte a mami, akkor megkérdeztem, hogy majd a gyerekeimet is az utcára teszi, ha netán sírásukkal/hangoskodásukkal zavarják őt? Mindegy. A kutyából tényleg nem lesz szalonna. Mi karácsonykor megerőltettük magunkat, bementünk hozzájuk, Pötyi bácsi meg az unokák kérésére sem volt hajlandó előjönni a szobájából (én őszintén nem bántam ezt). Hogy ő miért áll most az erdő felől nem értem, de nem is érdekel. S ahogy én nem mondom meg a dédinek, hogy érezzen/viselkedjen a fiával szemben, úgy ő se mondja meg nekem. Ennyi.
VálaszTörlés