Lévén, hogy eltűnt a kocsilezárónk egyetlen megmaradt kulcsa, nem volt kedvem kimozdulni gyalogosan a házból, főleg, hogy az idő is ronda. Így aztán áthívtam Katit és Hunorkát hozzánk játszani. Ők át is jöttek, aztán láttátok volna a hepajt, mit a fiúk lerendeztek. Katival jobbra-balra dőltünk a nevetéstől. Nagyon jól szórakoztunk, a délelőtt is hamar eltelt, s nekünk pedig nem került sok erőfeszítésbe, hogy elszórakoztassuk a legényeket, mert jól megvoltak ők ketten egymással. Bizony-bizony, ma már végre együtt is játszott a két lúrkó!
Íme a képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése