Bújdosok a házunkban. Após megint ivott, megint zaklatott minket, megint csak nehezen tudtuk kitenni a házból. És Attila elment Mádi mamához Zsoltikáért... A kicsi alszik, én meg lekapcsolt villanyokkal, behúzott függönyökkel, zárt ajtóval, egy takaró alatt ülök szívemmel a torkomban és várom, hogy hazaérjen már Attila és közben minden ordítozásra, ajtócsattanásra felrezzenek, mert attól tartok, nehogy após átjöjjön vagy netán megint ránktörje az ajtót, míg a párom nincs itthon. Ezzel zártuk az évet, ezzel kezdjük az évet. Mi vár még ránk? Hogy védem meg az ilyen érzésektől és látványoktól a gyerekeimet? Férjem családját is, az én családomat is az alkohol rontotta meg. Mindketten szenvedtünk már részeg apánk tettei és mondottai miatt. Egyikünk sem iszik, nem drogozunk, még csak nem is cigarettázunk.... És mégsem tudjuk megvédeni gyermekeinket ettől a tapasztalattól? Miért, Istenem, miért hagyod, hogy ez így folytatódjék? Nem nőhetnének fel bár legalább ők az alkohol átka nélkül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése