Újdonságok

Elsősorban rájöttem, hogy a 30 perc már nem elég az elkészülésre. 11-re a Caritasnál kellett lennem megbeszélésen, ugyanis Zsoltit beírattam csoporttevékenységre, és bár 10-kor nekiláttunk az öltözésnek, bizony, mégis taxival kellett Mádi mamához rohannom, s így is elkéstem. Mádi mamánál maradt Zsolti a megbeszélés ideje alatt, Mádi mamánál az irodában!!! Sejtésem, hogy kicsi fiam nagy felfedező úttal kezdte az irodai tevékenységet, ám mire visszaértem csak egy csomagot láttam a földön. Néztem, néztem, mi az, s hát az bizony az én kicsi fiam volt: durmolt szépen Mádi mama irodájának szőnyegén egy improvizált fekvőhelyen. (Amúgy ma délelőtt Zsolti nagyon tisztán és világosan kimondta, hogy MÁDI!)

A fél órás hájcsikálás a megszokottnál korábbi ébredésnek volt köszönhető s teljes mértékben felkavarta Zsolti programját. Tücsök ugyanis már csak egyszer alszik napjában, de ha 9 előtt felébred, akkor be-becsúszik még egy 20-30 perces alvás, ami mindig megzavarja a rendet. Úton hazafelé bekukucskáltunk tátichoz, de siettünk is haza, hisz sejtettem, hisztizve fogjuk a hegyet megmászni. Úgy is történt. Mikor hazaértünk sem szűnt a nyugtalanság. Zsolti nem evett, nem volt türelme, csak dőlt jobbról balra s balról jobbra, azt sem tudtam, mit találjak ki, hogy kedvében járjak. Egyszer amint így nagy unottan ül, odanyúl a kis fehér szamarához és elkezdte piszkálni annak szemét. Hosszú idő óta, most babrálta először egy játékának szemét. Mondtam is neki "Szem. A szamár szeme!". Zsolti a felismeréstől boldogan fordult felém, hatalmas mosollyal az arcán, majd a szamár orrára mutatott. Mondtam neki "Orr. A szamár orra. Tüüü-tüüüt!". Zsolti kacagott és én is vele. Hát megtanulta. Tudja már, mi az a szem, orr és száj.

A délutáni alvás után úgy felpörgött kicsi gyermekem, muszáj volt kimennünk sétálni. Úgy döntöttem kocsi nélkül megyünk, gyalog. Ezzel nincs is semmi baj, de Zsolti állandóan egy hely körül forogna s az egy idő után unalmas, főleg akkor, mikor az Egy Hely egy darab szemét vagy valaki más játéka. Ha valami érdekli, nagyon nehéz onnan elvinni. Na de jót sétáltunk azért. Homokoztunk, csúszdáztunk, lipinkáztunk, meg ilyenek.

Újabban elég nagy bajban vagyok a kimenésekkel. Úgy érzem csalás a részemről. Szegény gyermek felkel, irány etetőszék. Evés után kicsi csoszogás a házban, majd irány a séta, Zsolti ül a kocsiban (legalábbis mikor valahová el is kell jutni). Hazaérünk, beülünk az etetőszékbe. Evés után kicsi koslatás, majd elalvás a hintában. Mikor felkel, megint etetőszék, császkálás egy kicsit, majd megint séta, ergo kocsiban ülés. Az esti séta után végre egy órányi hancúrozás, majd fürdés, ami ugye megint üléssel jár, majd alvás..... Szóval szerintem ez egy kicsit túl sok ülés, lefogás, lekötés.... nem is tudom, hogy fejezzem ki. Ezért az elmúlt napokban igyekeztem minél többet járatni a kicsit séta közben, vagy kocsi nélkül indulok meg, ha lehet, de bizony már nem ülök kint a gyerekkel 2-2 órákat, mint nyáron, hanem inkább hazajövök vele és játszunk kettesben valamit. Ezek a hosszú séták olyan jó megoldásnak tűnnek, mert ugye, milyen egészséges, de én úgy érzem, időnként a kicsitől elrabolt idő. Persze mikor már jól fog tudni járni és játszani kint is, akkor nem lesz semmi gond, de most egyelőre a hosszú kocsiztatás Zsoltinak fogda....

 

És a ma délutáni séta után Mádi mamástól hazatérve Zsolti bemutatta tudományát. A kutyáját tartotta a kezében s mikor megkérdeztem, hol van annak szeme és orra ő hibátlanul megmutatta. Amúgy az utóbbi időben ügyesen fejlődött. Már mondja, hogy mámá, táJ-táJ, s szép magyaros dallamlejtést kezd felvenni galagyolása is. Egyre többet jár egyedül a házban. Félve indul ám el, de már nem esik olyan könnyen el, mint eddig. Kiváncsi vagyok, hogy fog alkalmazkodni a csoportos tevékenységhez. Fel kell majd zárkózni, hisz míg ő kezdő, társai már mind haladó csoporttagok. Nagyon várom, lássam, hogy reagál sok kisgyerek közt.

Éjszakáim egyre inkább álmatlanok. Izgatott vagyok a jövő heti ünneplésért. Azt sem tudom, hogyan tegyem emlékezetesebbé az eseményt. Variálom magamban a tortákat: legyen szép is, de Zsolti is ehessen belőle.... Szóval.... izgalmas periódus, olyan kellemesen izgalmas... :)