2010. szeptember 27., hétfő

Gyorstalpaló

Nem írtam már egy hete, pedig sok minden történt... csak hát, ahhoz hangulat kell, hogy az ember leüljön írni.

Zsolti még mindig meg van hűlve, kemény hét áll mögöttünk, sok taknyolással, zsimbiléssel, gyógyszerekkel, meg minden. Most úgy tűnik, kezdeget kilábalni a hűlésből, de míg tökéletesen helyre nem jön, addig nem kaphat oltást, így most ez prioritás....
Múlt hétfőn ellátogattak hozzánk Tünde és Kari, ajándékot hoztak a csöppségnek (és nekem). Gyönyörű szép lego szettet kapott Zsolti, olyat, amilyet reméltem, hogy fog is kapni valakitől. Örült is neki gyerkőc, s gyakran építget édesapjával együtt. Nagyi is hazaérkezett, persze ő is megannyi szép ajándékkal látogatott el hozzánk. Gyertyát is fújtunk nagyival, tortát is ettünk, így aztán Zsolti-Boltinál bevált a "8 nappal előtte és utána mind csak ünnepelünk" elv, meg hát ugye 3 tortája is volt a kis legénynek.... :)
Hétvégén Vármezőn voltunk, léggömböket néztünk, forró kutyát ettünk, vasárnap pedig míg én sógorét ünnepeltem a családdal, Zsolti Attilámmal nagyihoz látogatott. Nem akartuk kicsi Katát megbetegíteni, ezért döntöttünk úgy, hogy jobb, ha Zsolti nem jön a hepajra. Na, de ők is szórakoztak ám, mert hajvágósdit játszottak tátic fürtjein.
Nem mellékes az sem, hogy megkaptam a már több mint egy hete bejelentett meglepimet. Igazán nagy és jelentős meglepiről volt szó: tátic elvitt megnézni az Auchan előtt tanyázó telefáncsikat. Én nem is tudtam, hogy ott a cirkusz, pláné, hogy elefántot is lehet nézni, így a könnyem is kijött a gyönyörű állatok láttán. Régi vágyam már, hogy elefántot, vízilovat és zsiráfot lássak, így most az első be is teljesült. Hosszan csodáltam a hatalmas állatokat és nagyon-nagyon tetszettek nekem. Még táncoltak is, meg huncutkodtak, szóval el voltam ragadtatva látványuktól.
A legfontosabb hírt azonban ma kaptuk. Gyógytornán voltunk és Enikő elmondta, minden a legnagyobb rendben van kicsi fiunknál, lemaradásunkat behoztuk, az izmocskák jól viselkednek, lábfejtartás jó, így semmi értelme tovább tornásztatni Tücsköt, mert rendes kerékvágásban vagyunk végre. Nagy kő esett le a szívemről. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk hangsúlyt fektetni a mozgásra a továbbiakban, is de az már nem korrigálás végett lesz.

Na, és ma hétfő, és mégsem csupa felhő, így hát ez nem is egy igazi hétfő... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése