Zsolti fiacskám pénteken féléves lett.... és én nem voltam itthon. Kolozsvárra kellett utaznom. De ettől függetlenül felköszöntöttük kicsi Tücsköt. Egy kicsi motorcsónakos kacsát és egy csőrös poharat kapott ajándékba. Hihetetlen, hogy máris eltelt 6 hónap.
Éjjel érkeztem haza, Zsolti már aludt. Hajnalban megébredt kaki-ügyben. A pelenkázási akció lejártán magam mellé fektettem, hogy könnyebben elaludjon. Hosszan nézett a szemembe és tekintetemet fürkészte. Én is az övét néztem és azon tűnődtem, hogy min gondolkodhat kicsi fiam. Különös volt ez az érzés... egymás szemébe nézni... hosszan... Úgy beléptünk egymás intim zónájába. Végül mindkettem szélesen elmosolyodtunk.... 
Mialatt távol voltam, kincsem gyakorolta az üldögélést és már egész hosszasan tud egyedül csücsülni. Tiszta élvezet nézni, hogy egyensúlyoz. Olyan édes.
Van még egy új gesztusa: a két apró kezével megfogja az arcom, a szám. Nagyon szeretem mikor nyálas meleg kezével hozzám ér. Olyan puha és gyöngéd az érintése. Érdekes, hogy amióta megszületett Zsoltika, mennyi taktilis emlékem van. Azelőtt nem emlékeztem érintésekre, ám az elmúlt hónapokban nagyon fontossá vált számomra. És sokkal vividebben élnek bennem, mint más emlékek.... Érdekes....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése