Őrangyal

Ma éjjel megint felsírt Zsolti, így magam mellé vettem az ágyba....  Egy óra múlva költ Attila, kérdezve: Te látod hol a gyermek?.... és közben a földre mutat... Huhh, felvisítottam és leizzadtam egy másodperc alatt. Zsolti nem sírt, csak nyűgölt.... A feje pedig egy 1 literes Fantás üvegen nyugodott.... Megvizsgáltuk a kicsi fiút, nem látszott ütés rajta, nem sírt, csak borzasztó álmos volt. Hát visszafeküdtünk.

Reggel, mikor megébredtünk, azon filóztuk, hogy esett olyan messze az ágytól... aztán megfejtettük a talányt. 

Ferdén fektettem az ágyba, gondoltam úgy nem eshet le. De amikor oldalra fordult, néhány milliméter hiányzott elképzelésem valódiságától, így lábai mégis lecsúsztak az ágyról. Ennél fogva állnia kellett pár másodpercig az ágy és éjjeliszekrényre támaszkodva, majd biztos a popsijára suppant, s lévén, hogy párnákat szoktam tenni az ágy mellé (esetleges esések tompítása végett), a kis lejtő miatt hátra esett. A feje pont jót koppant volna a padlón, ha nem lett volna ott a felborult Fantás üveg, ami kivédte az esést....

Szóval, Zsolti őrangyala ma mellettünk volt, és megvédte kicsi kincsünket. Nem tudok elég hálás lenni, hogy nem történt nagy baj. Ám egy bizonyos, ezentúl nem veszem magam mellé az ágyba éjszaka, vagy ha igen, akkor tátáci és közém fektetem Mókuskámat. (Ez utóbbit különben azért nem gyakoroltam idáig, mert tátá időnként verekszik álmában....)