Ma Szentháromságon jártunk, pedig kicsi Mókusom nagyon zsimbi volt. Fogínye megduzzadva, mint megannyi lencseszem. No, de mégis kimentünk....
Azt figyeltem meg, hogy Zsoltika, ha fáj valamije, akkor nagyokat alszik. Most is aludt volna, de ez a fájdalom nem engedte. Nem tudtuk, hogyan ringassuk álomba kicsikét. Aztán megkérdeztem kedvesemet, nem tud-e egy hintát improvizálni. Elgondolkodott, aztán neki is látott sebtiben. Vett egy létrát, egy hosszú deszkát, három kiálló rozsdás szöggel és keresett egy masszívabb almafát. Az almafa volt az egyik láb, a létra a másik. Keresztbe feltette a deszkát úgy, hogy a két oldalsó szög akasztotta, le ne csússzon. Aztán megragadta az autó vontató kötelét és feltekerte a deszkára, majd megakasztotta a középső szegben. (Persze mindezt nagyon szkeptikusan néztem végig.) Aztán tátáci fogta az autós ülést és a kötéllel rögzítette. Meg is volt a hinta. Mondanom sem kell, szuperül szuperált; Zsolti pár perc alatt el is aludt s kipihente a fájdalmat.
Nagyon nem akartam mennem falura. Nem volt kedvem. Macerás a baba rendezése ott kint. No meg sok a bogár. De mégis nagyon jól telt. Hihetetlen milyen csend és nyugalom van ott. Hallgattuk a madarak csicsergését, a kakas kukorékolását, a kutyaugatást, a zümik zümmögését, tátá gyalujának a nyivogását.... Szóval, olyan idilli volt az egész. Alig várom, hogy végre felépítsük a házunkat és kiköltözzünk. Gyönyörű lesz ott. Biztos vagyok benne.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése