Az a különleges e mai ünnepben, hogy családként ünnepelünk. A virág nem baráttól, havertól, édesapától, nagytatától jön, hanem az én saját külön bejáratú férjemtől és az én saját külön bejáratú kicsi fiamtól. Ez a tulipinty az összes többi közül a legszebb, ez a nőnap az összes többi közül a legszebb!
Mondanom sem kell, hogy a virágról levett recsegő celefánt a világ legjobb és legérdekesebb játékának bizonyult. Fél órán át játszott vele kicsi Mókuska.
Amúgy kicsi Tücsköm még mindig meg van hűlve. Én nem is tudom elképzelni, hogyan tud fülig érő mosollyal nézni rám, miközben hol egyik, hol másik orrlyukából hatalmas takonybuborékot fúj... Már egy hete tart ez a randa izé... És olyan tehetetlen vagyok. Hiába porszívózom a kicsi orrát nszer, ugyanúgy szortyog, mint előtte. Mi gyógyszert adtunk neki, 3 fajta orrcseppet használunk, pároljuk kamillás-mentás-sós vízzel, citromot, vasat adunk neki.... mindhiába. Ő csak taknyol, taknyol, taknyol. Nem kap levegőt, megijed, idő kell míg rájön, hogy szájon keresztül is lehet lélegezni, nem eszik, nem alszik.... Borzasztó.... Én nem tudom, hogy viselik a tehetetlenséget azok a szülők, kiknek gyermekei komoly betegségben szenvednek. Hála legyen, hogy nem kell megtapasztalnunk. Az édesanyai feladatok közül a legnehezebb nézni, hogy beteg a kis csemete, és nem tehetsz semmit, hogy elvedd tőle a szenvedést...
Mindamellett, hogy nem zsörtöl kicsi kincsem, még most is újdonságokkal hozakodik elő. Ma körbeforgott az ágyában. Letettük fejjel egy irányba s mire odanéztük pont ellentétes irányban feküdt. Na, de cseles a gyermek, mert mindezt nagyon sunyi csalással teszi! Nézd csak meg a képet :)
U.i. Tátáci ma csillogó-villogó rendet tett idehaza.... gondolom, ajándékul nekem... :) Olyan büszke vagyok rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése