Kata

Csütörtökön megkereszteltük Kata Nórát.

A keresztelőt megelőzően felkészítésen voltunk, ahol a pap bácsi elmondta, mit is jelent maga a keresztség, meg mit jelent keresztszülőnek lenni. Mi a fiúnk keresztszüleit úgy választottuk meg, hogy ők méltó példaképei legyenek a gyereknek magatartásukban, gondolkodásukban, elveikben. Tündével ugyan régi egyezség is kötött, de az egyezség már akkor ilyen megfontolásból született: bíztam benne, tiszteltem őt, és olyan elvekkel rendelkezett, melyek hasonlatosak voltak enyéimmel, ezen kívül pedig olyan magabiztossággal maradt meg az évek során olyannak, amilyenként én megismertem, hogy ez állandóságot, biztonság érzetet sugallt nekem. Ezek a dolgok máig is változatlan maradtak, így teljesen egyértelmű volt, hogy tartom magam az ígérethez és ő Zsolti egyik keresztmamája. Természetesen párja, Karesz is egy rendkívül jó ember, nagyon megbízható és őszinte, így az ő tekintetében sem volt egy szikra kételyünk sem. Zsolti keresztapa is egyértelmű választás volt:, hisz zuracskám legjobb barátja. Bármikor, bármilyen helyzetben lehet számítani rá, szorgos, jóindulatú ember, na és hát, ugye ő is Zsolt. Felesége, Imola, pedig az a keresztszülő, aki a legerősebb vallásos elvekkel rendelkezik a négy közül, és tőle várom a vallásosan erkölcsös nevelésben a segítséget, hisz ő ezt a mindennapi életébe is a legnagyobb természetességgel oltja be. Szereti a népművészetet, és katolikus kórusban is énekel, tehát egy olyan világba tudja bevezetni majd kicsi fiamat, amilyenbe én is szeretném, de valószínűleg nem tudnám olyan meggyőződéssel vezetni őt, mint Imola.

Na, de Katára visszatérve, mi másfajta keresztszülőséget vállaltunk, még pedig azt, hogy Kata Nórát a keresztény közösség szellemében fogjuk nevelni. Én, mint tékozló leány kerültem vissza Istenhez szülés után. Zsolti világra jötte ébresztett fel arra, hogy én egyedül képtelen lennék új életet adni a világnak, és érzem, tudom, hogy van valami fölöttes erő, aki segít minket, aki támogat, akkor is, ha mi nem kérjük, akire a legnagyobb félelmedben is bizton számíthatsz. Már terhesség alatt folyton késztetést éreztem, hogy imádkozzak, de mikor megláttam azt a pici teremtményt, kicsi tücskömet, akkor úgy éreztem, egyedül nem tudnám őt rendezni, hanem csak és csakis az én Istenem segítségével. Ezért mihamarabb meg akartam  őt keresztelni, s hogy az a bizonyos oltás után kórházba kerültünk, ismét megerősített, hogy kérnem kell neki az Isteni gondviselést, a keresztséget, mi védi őt akkor is, mikor én, mint ember már képtelen vagyok.

Mikor Katával volt várandós Krisztina, mindennap imádkoztam Kata egészségéért, és a kis pocaklakóval is egyezséget kötöttem, hogy minden megharcolt pocakhétért apró földi jutalmat kap, csak bátorkodjék világra jönni, mert szerető család várja őt oly nagyon. Hatalmas öröm volt születése, egy igazi csoda. És születése által értettem meg, hogy Isteni csoda a Bence születése, a Zsolti születése, akárcsak minden gyermek születése....

Úgy érzem fogok tudni segíteni Katának vallásos téren is, hisz én tékozoltam és visszataláltam. Voltam már "egyedül", és tudom, milyen jó elfogadni és megérteni, hogy nem, még akkor sem voltam "egyedül", mikor úgy akartam lenni. Sokat olvastam, sok vallással ismerkedtem, hosszan kerestem az én hitem és ha mindebből egy apró kis tanulságot is levon Kata Nóra, akkor segíthetek.

A keresztelés folyamata gyönyörű volt. Csendes, meghitt és szép. Számomra a legcsodálatosabb pillanat pedig az édesanya áldása volt, mikor is Kata átkerült Krisztina ölébe, és olyan szeretet, hála és alázatosság sugárzott nővérem arcáról, melyet szavakban lehetetlenség leírni. Egy életre hordozni fogom magamban azt a képet....

Kicsi Nórikának pedig saját kezűleg készítettünk ajándékot, kis foltvarrásos takarót. Én megterveztem, kiszabtam, de lévén, hogy nem tudok varrni, tátára hárult a feladat. Szegény megszenvedett az én minőség ellenőrzésem alatt, de kitartott és megcsinálta, így büszkén nyújthattuk át közös munkánkat. Sikerrel jártunk, s bár megfogadtuk, soha többé ilyesmibe nem vágjuk fejszénket, meg kell gondoljuk fogadalmunkat, mert Bencének olyannyira tetszik a takaró, hogy ő is óhajt egyet :)