Izáékkal szilvesztereztünk. Zsoltit későn altattam délután, reménykedve, hogy fenn tud maradni éjfélig, ám fél tízkor már nagyon dörzsölte a szemét. Igen hosszas altatás után (idegenben ez nehezebben megy) viszont úgy elaludt, hogy meg sem hallotta a petárdák robbanását éjfél körül. Kicsi Nórika nehezebben viselte jelenlétünket. Nem tudott nyugodtan aludni. Hasikája is mintha fájt volna, s nem volt olyan sima az éjszaka, mint Iza remélte volna. A terhesség rám nyomta bélyegét s bizony nekem sem volt könnyű az ébrenlét. Bármennyire is harcoltam volna vele, ragadtak le a szemeim az álmosságtól. De jó volt barátokkal lenni, társasjátékozni, pici babázni, beszélgetni, nevetni. Csendes, nyugis szilveszter volt ez. Az év végi rohanások után kimondottan jól esett.
Örömteljes, szép, békés új évet kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése