Jól mondta Réka. MI nem tudjuk megszervezni a találkozást, mi csak véletlenszerűen futunk össze, de olyankor mindig nagyon jót csevegünk. Tegnap is így volt. Alig tudtuk abbahagyni a beszélgetést. Pedig közben Tündéék telefonáltak, hogy bizony itt vannak nálunk és várnak.
Már nagyon hiányoltam őket. Régen gyakrabban találkoztunk, de amióta Tünde is dolgozik, nehezen tudjuk összehozni a találkát. De tegnap átjöttek és nagyon jól esett! Zsolti is rögvest szerepelni kezdett. Két olyan dolgot is művelt, amilyet még addig soha. A popsitörlő dobozzal játszott s egyszer csak el kezdett kukucsizni. Elrejtette kicsi szemeit a dobozzal, s mikor "előbújt" szélesen mosolygott. Ennivaló édes jelenet volt. Ma is többször megismételte. A másik gesztusa is nagyon meglepett. A fogaim közt tartottam egy pufit, gondoltam ő majd leharapja a másik végét. De nem így tett. Zsolti elvette a pufulécet, beleharapott, majd visszaadta nekem. Haraptam belőle és ismét átnyújtottam neki. Ő hasonlóan falt belőle ismét, majd a maradék ragacs "sárga kukacot" (ahogy tátá mondja) visszaadta nekem. Nagyon meg voltam lepődve. Még soha-soha nem tett ilyet. Úgy örülök, hogy kezd végre interakcióba lépni velünk s hogy ezt pont a keresztszülei előtt tette.... hát mondanom sem kell, hogy hízott a májam, hogy milyen ügyes fiam van. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése