Elköszöntünk nagyitól, mert Pestre megy Juditéknak segíteni. Ott is hamarosan érkezik a gólya, és nagy az izgalom, a várakozás. Jót játszottunk nagyi szép felújított lakásában, mert Zsolti minden újdonságot maximálisan kihasznált játék végett. A legnagyobb sikert a "lépcső" jelentette, egy kis szintkülönbség a ház régi és felújított része között, ami Zsoltinak igazi akadálynak tetszett. Folyton ott sürgött, élvezte, hogy fel- illetve le kell mászni a lépcsőn, s hogy még érdekesebb legyen a játszma, közben meg-megkerülte a közelben lévő oszlopot ravaszul kukucsizva. Fel-alá masírozott az egész házban hol négykézláb, hol lábon valamelyikünk segítségével, s csak néztünk nagyot, hogy honnan van energiája annyit rohangálni.
Haza gyalog jöttünk, nagyon elfáradtunk. Biztosan Zsoltinak is elállt minden porcikája, hisz kenguruban hoztam, de az én hátam és nyakam is majd megszakadt, mire végre hazaértünk. Kicsi fiam becsületesen kimerült a délutáni aktivitástól és fürdés nélkül kiharcolta magának az esti tejcsit, s el is aludt. Csakhogy 20 perc múlva fel is kelt az ágyikójában s bizony-bizony alig tudtuk ismét álomba ringatni.
Ez az álomban való mászkálás kimondottan problémákat okoz újabban. Gyakran kezd el mászni álmában Zsolti, aminek mindig egy koppanás lesz a vége (hisz nem kell sok, hogy beüsse valamijét az ágy rácsaiba), aztán sírás, ébredés, egy-két órás virrasztás. Tegnap éjjel például felült álmában. Kicsi édes, alig tudta tartani a fejét. Majdnem lotus ülésben volt, kezei a térdén, szeme behunyva és fejét hol előre, hol oldalra ejtette el. Rengeteget forgolódik, nyugtalan, felsír, hosszasan ébren marad.... Na... Ez van.... Eddig jó alvó volt, de most úgy látszik a fogzás és mozgásfejlődés bezavar... Reméljük nem tart soká....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése