Tegnap és ma

A tegnap nálunk járt Évi, aki osztálytársnőm volt 12 évig. Nagyon vártam már látogatását, hisz kedves barátnőm és fontos volt nekem, hogy bemutassam neki fiamat. Így aztán mikor felhívott nagyon örültem. Zsoltival nagyon jól egyeztek, bátran játszottak egymással, fel-alá sétálgattak a házban. Jó volt látni, hogy Zsolti elfogadta Évi barátkozását és kellemesen meglepődtem, hogy Évi milyen otthonosan kezelte kicsi tücsköt. 

 

Az éjjel persze nagyon izgalmas volt. Mikor Krisztina végre felhívott, hogy értesítsen Kata Nóráról, Zsolti is megébredt s mintha ő is ünnepelte volna Kata érkezését, nem aludt vissza egy kerek órán át, csak mosolygott és huncutkodott.

Ma gyönyörű napunk volt, pedig nekem nagyon fájt a fejem. Zsoltival kimentünk sétálni és leültünk a fűbe, legeltünk, lapit téptünk, hangyát néztünk, hangyát fogtunk, másztunk a zöld fűbe, majd megismerkedtünk a kavicsokkal, elújságoltuk Ervin tatának a Kata Nórával kapcsolatos frissebb híreket, ettünk, játszottunk, huncutkodtunk. Nagyon szép emlékeket teremtettünk. A délutáni alvás után pedig az ágyban hempergőztünk, gőgicséltünk, kacarásztunk, még néhány puszikezdeményt is kaptam kicsi fiamtól. Először fejezte ki ezerrel ragaszkodását és engem levett a lábamról vele. Kicsit később én kidőltem a fejfájástól és Zsolti Mádi mamával ment sétálni. Ismét füveztek, lapit téptek, meg ilyenek, de a lényeg, hogy kicsi tücsköm megismerkedett egy kölyök kutyával is. Mádi mama elmesélése szerint Zsolti először meglepődött, de mikor látta, hogy mama megsimogatja s engedi, hogy a kutyus megnyalja a kezét, akkor bátrabb lett. A kutyuli Zsolti lábát is megnyalintotta, Zsolti is meg-megsimogatta. Aztán a homokozóban is játszott Zsolti és hamar meg is lett a döntés: holnap a kis vedret és lapátot is vinni kell. Így aztán kicsi fiam ma igazán mocskos (füves, földes, hangyás, kavicsos, kutyás, homokos) ruhákkal tért haza....

Hihetetlen, hogy milyen hamar nőnek ezek a gyerekek. Alig most tanult ülni kicsi tücsköm s lám már kutyázik és homokozik. :)