Wikkend

No, közben Krisztina és Kata hazaköltöztek a kórházból. Bence sok megható pillanattal lepett meg minket, de főleg szüleit. Az egyik legszebb gesztusa az volt, mikor leges-leges-leges-legkedvencebb játékát, Hópelyhet (egy plüss kutya), odatette Kata mellé az ágyikóba és ragaszkodott, hogy Kata mellett maradjon és vigyázzon rá. Mind el vagyunk ragadtatva, hogy milyen ügyes és szerető nagy testvér lett belőle.

 

Mi pedig növögetünk, most már négy fogacskával, bővült szókinccsel, egyre nagyobb akaratossággal. Bizony, az én fiam, amint meglátja a papát, főleg a pufulécet, azt mondja nekem: "Add ide, add ide, adidedidide!!!". Először azt hittem, én képzelem be a szavakat a mondókájába, de másodjára, harmadjára már Mádi mama és tátá is konfirmálta, hogy ez a gyermek tényleg azt mondja "Add ide!". De kéne halljátok azt a kicsi parancsoló hangját. Döbbenet! Úgy látszik, ezt az oroszlán akaratot és attitűdöt mégis elörökölte tőlem, aminek én nem örvendek olyan túlzottan, egyrészt azért mert sok a hátulütője, másrészt, mert vetélytársam akad a családban. Két oroszlán egy helyen? Ne vicceljetek!

Tegnap voltunk weekenden, fiam meg én. Húztam fürdő pelust a kölökre s jó fél órát játszottunk a legkisebb medencében. Mondanom sem kell, hogy Zsolti nagyon élvezte. Egész végig fel-alá masírozott a vízben. Aztán mikor kiszálltunk a medencéből, felöltöztettem s hagytam mászkáljon a tiszta fűben és homokozóban. Olyan jól esett látni, hogy a kicsi medencék állandó vízcsere módszerrel működnek, hogy a fű patyolat tiszta (egy cigarettacsikket sem kaptam) s a homokozó is makulátlan (még legalább egy darab papírt sem találtam benne). Nyugodtan négykézlábazhatott Zsolti úgy a fűben, mint a homokban s ezt nagyon élvezte. Amint a homokban játszott, egyszer csak eltemette a jobb kezét. Bal kezével tovább kotorászva, megtalálta jobb kezének hüvelykujját. Megfogta, felemelte s hogy elcsodálkozott, hogy annak a valaminek folytatása is van. Nézte-nézte s hosszú perc telt el, míg végre felfedezte, hogy az az ő saját keze. Mikor rájött, szélesen elmosolyodott és "repdesni" kezdett kicsi karjaival. Mikor már mindene tiszta homok volt, megettünk egy jó adag pufulécet és hazaindultunk. Mondanom sem kell, hogy délután akkorát aludt, mint egy bunda. De én is!

Nagyon édes volt végignézni felfedezéseit a weekenden s úgy sajnáltam, hogy csak én láttam...