2011. április 8., péntek

Próbaidő

Ezt szerdán írtam:

Lévén, hogy nekem hamarosan le kell adnom egy min. 100 oldalas szakdolgozatot az egyetemen (amiből még egy szót sem írtam meg), úgy döntöttünk, hogy fogadunk dadust (anyáci példáját követve, a dadus intimitását tiszteletben tartjuk). A dadus dolga elvinni Zsoltit sétálni két óra hosszat, hetente háromszor, mialatt én nyugodtan az írásra összpontosíthatok.
A segítség egy volt évfolyamtárs részéről jött és sikerült olyan dadust találni, aki nekem nagyon-nagyon tetszik, aki fiatal, türelmes, simán elbír egy eleven gyerekkel, akiben megbízok. Ma már harmadik napja vagyunk próbaidőben. Tulajdonképpen, nem is tudom ki próbál kicsodát :D, mert én már első nap tudtam, hogy a dadus fel van véve. Zsolti is hamar elfogadta őt. No jó, ha választani lehet, akkor inkább az én ölömbe mászik, de ha én elvonulok, akkor kézen fogja a dadust is, felkérezkedik az ölébe, mi több a tegnap egy kis esés után is simán elfogadta a dadus vígasztalását, nekem nem is kellett odamenni hozzájuk. Ennek tiszteletére ma már csak ketten mentek sétálni és örömömre, még sírás sem volt elváláskor. Tiszta szívemből remélem, hogy a dadus is "felvesz" minket.
Emellett még egy jó hír: kikandikáltak Zsolti szemfogai!!! Bízom benne, hogy húsvétig megérünk mi is végre egy átaludt éjszakát! :)

Szép napot mindenkinek!

De nem sokkal utána, hogy közzétettem, kiderült, hogy váratlan családi okoknál fogva a dadus nem tudja vállalni Zsoltit. Alig tudtam visszatartani könnyeimet. Nagyon megszerettem a dadust és olyan nyugodtan bíztam volna rá kicsi fiamat. Megoldás azonban hamarabb jött, mint reméltem volna: Attila egy kolléginája megpróbál kisegíteni minket, ha Zsolti is elfogadja őt. Benne is könnyen megbízom. Érti magát a gyerekekkel és kicsi fiammal is jól egyeztek eddigi találkozásukkor....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése