Bár bújnak a szemfogai és meg is van hűlve, Zsolti újabban kezdi igen magas fokon űzni a hisztizést. Úgy érzem, az e heti rinyálások mögött nem csak a kellemetlen közérzet áll... hanem a gyermeki furfangos hisztivágy. Nem eszik semmit - ok, ám legyen, elvégre a foga fáj -, de a vizet is csak bizonyos tálalási formákban fogadja el, s ha az nem megfelelő, akkor hiszti - ez szerintem túlzás és nem tudom elhinni, hogy a fogak okoznák. Ha öltözünk, hiszti, ha pelenkázunk, hiszti, ha nem arra megyünk séta közben, amerre akar, akkor hiszti... No, szóval, betegség, fogproblémák ide vagy oda, legyen már elég a hisztiből. Azt hiszem, ha most nem keményítek be, akkor nagyon rossz útra fog letérni Zsolti, mégpedig a "hisztivel mindent el lehet érni"-útra. Hogy hogyan fogok bekeményíteni és hogy leszek ebben következetes, még nem tudom, ahogy azt sem, hogyan lehet bekeményítés közben érzékenyen igazságos maradni. De majd belatanulok, mert muszáj lesz, mert a sok hiszti kezdi nagyon megrontani az együtt töltött szép pillanatokat. És az sem mellékes, hogy majd a kistesó mellett, nem lesz nekem lehetőségem a hisztiket rendezni... azt hiszem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése