Szerdán az a kellemetlen meglepetés ért, hogy Zsolti nem akart fürdeni. Már pedig Zsolti olyan, mint egy kacsa: imád fürdeni - sokszor akkor kezd el sírni, mikor kivesszük a kádból. Azt hittem, a szerdai hiszti csak hiszti, de bizony ez a tücsök csütörtökön sem akart fürdeni. Rendesen megijedtem. Mi a teendő? Erőltessem a fürdést és nagy korára utálni fogja a vízet, vagy netán félni fog a víztől? Hagyjam rá a dolgot s ne fürdessem - de akkor hogy a fenébe oldom meg a tisztálkodását? Tegnap kihagytam a fürdetést, hogy kicsit csillapodjon az ügy Zsoltikámban és ma estig fogalmam sem volt, hogy fogom megint megszerettetni kisfiammal a lubickolást.
Igen ám, de mikor kiderült, hogy Bencének is kell ma fürdeni, egy szikrányi remény támadt bennem, hogy ő megmentheti a helyzetet. Elmondtam hát neki, mi a problémám, és megkérdeztem, volna-e kedve együtt fürdeni Zsoltimmal. Bence boldogan vállalta, hogy segít - örömét leli abban, ha valakinek ténylegesen segítségére lehet. No, elő is készítettem a fürdővízet, de Zsolti biza már vetkőzéskor iszonyodott a fürdés gondolatától. Ellenkezett is, míg a fürdőbe nem értünk. Mikor azonban meglátta, hogy Bence is bemászik a kádba, elcsendesedett és hagyta, hogy őt is betegyem. Mindenféle feszültség nélkül zajlott le a fürdés. Zsolti játszott (s közben spriccolta Bence arcát, mit ő hősiesen tűrt, bár tényleg nem szereti), Bence pedig elvolt a maga játékával s közben gondosan locsolta Zsolti hátát és hasát, hogy meg ne fázzon (saját ötlete volt!!!). Igaz, Zsolti hamarabb kikívánkozott a kádból, mint szokott, de akkor sem hisztivel, hanem a legnagyobb nyugodtsággal, türelemmel.
Nekem persze fülemig ért a mosoly és nagyon-nagyon hálás voltam Bencének. Ő is büszke volt magára, hogy ilyen nagyot segíthetett.
Nem tudom, mi lesz a holnapi fürdetéssel, de bízom benne, hogy az iszonyat jelentősen csökkent és hogy nem lesz gond a továbbiakban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése