Tegnap a délelőtti séta alkalmából feladtam Zsoltinak a Huniéktól örökölt új cipőjét, a kéket. Nem tudtam eldönteni, kényelmes-e Zsoltinak, szereti-e, de kipróbáltuk egy sétával. Hazaérve nem volt piros a lába sehol, nem úgy tűnt, hogy a cipő sértette volna valahol. Délután a Somira mentünk Tivadarékkal találkozni és Mádi mama öltöztette Tücsköt. Szokás szerint a kis fehér bakancsot adta Zsolti lábára, mire az én fiam kiment az előszobába, megfogta az új kék cipőjét, behozta a szobába és letette Mádi mama elé az asztalra. Ő azzal a cipővel akart menni sétálni. Nagyot nevettünk Attilával, Mádi mama pedig meglepődve vette tudomásul, hogy bizony az úrfi cipőcserét óhajt. Büszkék voltunk, hogy ilyen szépen értésünkre adta akaratát :)
Fent a Somin egyik játékot a másik után próbálgattuk. S hát Attila elcsalta Zsoltit a nagy csúszdákhoz. Egy másik kislány is épp ott játszott, mikor hallom, tátic arra készül, leengedje Zsoltit. Odamentem hát a kislány mellé, szólni akartam, hogy vigyázzon, mert mindjárt érkezik Tücsök, de közben a kislány édesanyjától kapott utasítást én meg nem akartam közbevágni. Így történt, hogy ott álltam mellette, közben füleltem, mit csinál az uram, s vártam, hogy megszólalhassak. Mire a kislány, riadt arccal nézve rám, azt mondta "Ne vigyorogjanak nekem!". No, ne félj nevetés. Az ő szülei, de mi is nagyot kacagtunk a kislány édes megjegyzésén, aztán elpoénkodtuk a dolgot. El nem tudom képzelni, mit láthatott rajtam szegény leányka, mert én nem is tudatosítottam, hogy mosolygok (de hát játszótéren az ember aligha tud vakbélgyulladás-komoran maradni), de mindenesetre jól megkaptam tőle a kommentárt, hogy ne vigyorogjak neki :D
Ja, és még annyit, hogy én a napokban eszméltem rá, hogy mennyire nem vagyok kreatív a fiacskámmal való játékban. Mikor ugye terápiás környezetben kell játékokat kitalálnom nincs gondom, és Zsoltival mégis sokszor ötlettelen vagyok. Ma értettem meg, hogy ennek oka az, hogy terápiás környezetben vannak konkrét célkitűzéseim (test megismerése, irányok ismertetése, hangszerekkel való spontán játék, stb.), míg itthon nem "terv" szerint játszunk, hanem csak úgy tende-vende. Ma megpróbáltam tudatosan játszani Zsoltival, mint Váradon az ovisokkal, és biza hamar eltelt a délelőtt és folyton volt mit csináljunk Tücsökkel. Ez, tudjátok, eddig pont olyan volt, hogy "a matek tanár gyereke matekből bukik". No, de akkor most már javítunk ezen! :)
Szép hétvégét nektek!
Tök jó ez a bejegyzés.
VálaszTörlés