Nem vagyok ijedős típus, ha az egészségemről van szó, de terhesség alatt úgy látszik, ez megváltozik. Jobbnak látom, hogy rosszullétkor azonnal orvoshoz menjek, minthogy túl késő legyen és a helyzet esetleg a baba rovására legyen...
Már hétfő óta panaszkodom kemény szédülésről. De nem adtam túl nagy jelentőséget neki, ugyanis nem aludtam sokat (hétvégén vizsgadogákat írtam), ráadásul már holnap ellenőrzésre kell mennem család orvoshoz és nőgyógyászhoz egyaránt. Na, de ma hajnalban, mikor Zsolti felsírt, alig tudtam felemelni a fejem a szédüléstől. Felkeltettem Attilát, kérdem ő szédül-e (csak ki akartam zárni a szénmonoxid változatot), persze ő nem érzett semmit. Elmentem volna hát vízért, gondoltam az jót tesz, csak éppen úgy megszédültem, hogy leestem. Tettük-vettük, mi a bánat lehet, de mikor már erős hányinger is utolért, azt mondtam sürgősségire megyünk, nehogy a babával legyen gond.
A nőgyógyászatra felérve egy rendkívül kedves magyar doki néni és asszisztens néni vett kezelésbe. Megnézték babát, én is hallottam szívverését és a buksiját is láttam. Ő rendben van hála Istennek. Nekem viszont a kálcium szintem esett le s attól lettem rosszul. Adtak is vénásan egy fél fiolányi kálciumoldatot s hazaküldtek. Most már jobban vagyok, csak kicsit szédülök.
Mindenesetre nagyon megijedtem, és örülök, hogy babóccal minden rendben... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése