A múlt héten döbbenten vettem tudomásul, hogy tücsök messze több mindent ért, mint gondoltam volna.... Ha könyvet nézünk s kérem mutasson meg dolgokat a képeken megmutatja, feltéve, ha van kedve rá. Megmutatja a napot, fát, labdát, pillangót, madarat, mókust, nyuszit és még sorolhatnám. A párkereső memokártyákkal is szépen eljátszik; ha olyan kedve van, megmutatja a képek párját. De mindennapi beszélgetéseinket is ügyesen értelmezi már: ha azt mondom neki, menj szaladj be a szobába szépen s ülj le az asztalkádhoz, végrehajtja, és türelmesen megvárja, hogy behozzam neki az ebédet. Azt is érti, hogy ne-ne, azt is hogy na-na (nem kell neki kifejteni, mert tudja, hogy azonnal abba kell hagyni a tevékenységet mit folytat), s ha kérem, fogja meg a kezem séta közben, akkor azonnal nyújtja kis kacsóját. Mindebből hát arra kell következtetnem, hogy annak ellenére, hogy nem mond szavakat, ő bizony érti a mi szavainkat. Figyelnem kell hát, hogy mit és hogyan mondok a környezetében.
Az alvással viszont komoly gondunk van. Nem akar az ágyában aludni. De még az altatási ceremóniáknak is cirkuszol. A héten nekiláttam visszaszoktatni az ágyába, de sajnos bújnak a szemfogai és olyan keservesen, vigasztalhatatlanul sír fel éjszakánként, hogy elhalasztottam a szoktatást....
Amúgy nagyon anyás lett az utóbbi időszakban.... sok mindentől megijed, gyakran látni rajta, hogy fél (például ha az alsó szomszédék veszekednek) és folyton ölben lenne. Kissé aggódom, hogy fogja viselni a testvérke érkezését....
És bizony kell látni, hogy tücsök mekkorát nőtt. Nekem is, ki mindennap látom őt, feltűnik, hogy mennyire megnyúlt. Szép hosszú, izmos lábai vannak, megnőttek az ujjai, egyre több a nagyfiús gesztusa, szóval már nem baba, hanem igazi kis legény. Imád pelus nélkül lenni, de nem hajlandó bilire ülni.... hát meg is szentelte a szőnyegeket, mondanom sem kell....
És egyre nehezebb lefoglalni őt. Unatkozik bent a házban, alig várja, hogy sétálni menjünk (én is), akkor meg nagyokat szaladgál, lépcsőzik, csúszdázni is megtanult, csak éppen autózni vagy motorozni nem hajlandó, pedig mindig megcsodálja más gyerekek járgányait....
No ez a helyzet minálunk. Végre lejárt a szesszió... jön a tavasz... na jó, mindjárt jön a tavasz, úgyhogy jobb a hangulatom és játszani is több kedvem van... Csak sütne a nap, mert már nagyon elegem van a borús, hideg időjárásból....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése