Szóval, szesszió kellős közepén elmentünk Pestre sógornőékhez és remekül telt!
Zsolti rendkívül jól bírta az odautazást. Éjjel kocsikáztunk, így az út nagy részét átaludta, mikor meg 5 körül felébredt, nevetgélve bámulta a közlekedő autók lámpáit, a szemaforokat, s mutogatott hol jobbra, hol balra. Pestre érve megint elaludt, így csak egy takaróba burkolva rohantunk fel vele Juditékhoz, remélve, hogy tovább alszik. Kis sírás, kis nyüszítés, majd mindketten, úgy ahogy voltunk: keresztben az ágyban, ruhástól, jó nagyot durmoltunk. Mikor végre felkeltünk Zsolti meglepődve nézett körül, az ujjamat fogta, úgy fedezte fel az új helyet, majd mikor Bogit, Botondkát, meg a sok szép felfedezni való játékot meglátta azonnal beletörődött, hogy nem otthon van.
Mi babalátogattunk is egyben, mert amióta Botond megszületett, még nem jutottunk el Pestre vizitbe. El voltunk ragadtatva a kis úrfitól és dundus cubákjaitól. :)
Egy három éves, egy másfél éves és egy hat hónapos társaságában vidáman zajlik az élet. A nagyobbacskák jól elvoltak egymással, a picurral meg kész élvezet volt babázni. Bogi folyton kényeztetett engem, fésült, csatokat tett a hajamba, én meg olvadtam kezei közt, mert imádom, ha valaki a hajamat birizgálja. Zsoltika hét elején alig igényelt figyelmet, egyedül vagy Boglárral játszott, a hét második felében viszont anyámasszony katonáját játszott s folyton az ölembe kívánkozott. Botondkának meg mind szurkoltunk, hogy forduljon már át hátról hasra, mert szegény egy hajszálra van az eseménytől s rendkívül fel tud mérgelődni, hogy nem sikerül neki....
Juditékkal mindig jól telik. Talál a szó, van miről beszélgetni, tudunk szórakozni, és mindig tesznek róla, hogy otthon érezzük magunkat náluk.
Na és végre eljutottunk az állatkertbe és LÁTTAM ZSIRÁFOT (csak a kék nyelvét nem). Nagyon poénos volt, hogy amint bementem a zsiráfházba, majd sarkon is fordultam a nagyon erős istálló szag miatt (ti. az én elképzeléseimben a zsiráfnak nincs szaga :). De erőt vettem magamon s megismerkedtem ezekkel a gyönyörű állatokkal, meg az orrszarvúval, az elefánttal, vízilovat nem láttam, de láttam jegesmedvét, pingvint és fókát. Sőt fóka-showt is láttunk mielőtt eljöttünk volna, ugyanis épp etették őket. Ja, meg láttunk szebbnél szebb madarakat és azt hiszem ezek tetszettek a legjobban Zsoltinak. A hosszú állatkerti séta végén, én Zsoltival a nyakamban, Attila Bogival a nyakában hazaindultunk, közben pedig szállingózott a hó.
Másnap Zalába mentünk édesapámhoz látogatóba. Ott sem maradt el a kényeztetés, termálfürdőzni mentünk. Nekem nagyon-nagyon tetszett és meghagytam Attilának, hogy bizony még jönni kell termálfürdőzni. Zsoltinak is tetszett, csak hamar elbágyadt. Elhagyta magát s mi csak úsztattuk, áztattuk, ameddig csak tudtuk. Hazatérve remek hangulata volt, játszott Sándor tatával, s nem aludt el könnyen. Ám éjjel jött a baj. Fulladozó, öklendező köhögés, rengeteg felsírás és még az ágyból is leesett. Másnap rohant is apum C vitaminért, orrcseppért, hiszen sejtettük, hogy ez egy hűlés kezdete és elejét akartuk venni. Úgy tűnik Zsolti is ugyanolyan érzékeny az autós fűtésre mint én, ráadásul érkezésünkre Botondka is összeszedett egy vírust, így vártuk, hogy Zsolti is lerobban. De Zsolti hősiesen bírta. Pestre visszatérve nem is tűnt betegnek, az első taknyolásnál pedig Jutka nénje kezelésbe vette és jól ki orrszívózta orrocskáját. Nekem már horror volt ez a tevékenység, mert fiam nagyon hisztizik, de Judit annál bátrabb s engem is felbátorított, hogy már pedig orrszívózni kell.
A hazaindulás vitás volt. Én maradtam volna még Zsoltira való tekintettel, Attilám viszont sietett haza, és hát Zsolti persze végig zsimbelte az utat, így nem egyszer álltunk meg tanácstalanul, hogy folytassuk-e az utazást, vagy térjünk vissza. Végül sok megállással, sírással, vigasztalással és aggódással hazaértünk. Csak a számtáblánkat hagytuk el.
Körülményes volt az utolsó nap, de ettől eltekintve remekül telt! Én mindig jól érzem magam sógornőéknél és úgy tűnt, hogy Zsoltinak is nagyon tetszett.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése