Leírtam a nagy litániát és kikapcsolt a gép. Minden odaveszett!
És mivel nincs türelmem mindent újraírni, hát vázlatosan:
- Meglátogatott Scheffler Emese és Sólyom Orsi! Nagyon vártam már, hogy találkozzunk, mert ők a csajok, akikkel sok mindent meg lehet beszélni, akikkel nevetni lehet és szórakozni, akiktől az ember mindig segítséget és tanácsot remélhet. Sajnos nagyon ritkán találkozunk. És hoztak nekünk gyönyörű ZSIRÁFOS!!!! babanaplót és gyönyörű szélcsengőt! És bár Zsolti bömbölve fogadta őket, kis szundi után úúúúgy megszeretgette őket, hogy csak na. Orsi az etetést is bevállalta.... Merész dolog, merész! Aztán Zoli is bejött sátor-ügyben s ha már itt volt, Zsolti jól megrágta az ujjait. Gyönyörű délután volt. Feltöltődtem tőle...
- Zsoltinál újabban az a trendi, hogy nagy bömbölések közepette kell hazarohanni a sétából. Nagy édesen mondikál, kiabál, aztán egyik percről a másikra neki kezd sírni, de úgy, hogy csak na. Szerintem ez azért van, mert túl sok a látnivaló és nem tud elaludni, így aztán lefárad és hazatérne az ő kis nyughelyére, a nagyágyba, hogy édesanyja karjaiban, hosszú alkudozás után elcsendesedhessen és elaludjon. Az utóbbi napokban sok mindent felfedezett: a galambokat, a verebeket (tudja, hogy ezek repülnek), már fél a kutyától és a macskától, rájött, hogy van ég és fa, a fának pedig levelei, amik mozognak és zörögnek.... Érthető, hogy lefárad....
- Majálisozni Szentháromságra mentünk. Nagy sikere volt a hölgyeknél. Már látom, hogy legalább akkora szoknyavadász lesz belőle is, mint apjuskájából. Tátic nagyot focizott, én veszekedtem a fekete kutyával, melyik ráfeküdt a Zsolti terítőjére, majd hazahoztunk egy magyarországi idősebb párt, akik lekésték az utolsó járatot Backamadarasról...
- Ma volt az első anyák napjám, ami teljesen laposnak sikerült volna, ha tegnap nem köszönt fel a család. Gyönyörű virágokat kaptam és szebbnél szebb IKEÁs cuccokat, meg egy remek párnát.... Persze az anyák napi ünneplést most úgy tátictól vártam volna.... de egy annyit sem kaptam, hogy Boldog anyák napját!, nemhogy esetleg egy visszajelzést, hogy jó anya volnék, vagy hogy büszke rám vagy valami ilyesmi.... Na... de mit csináljak... Ő férfi és még nem jött rá, hogy nekem ilyeneket kell mondani, ahhoz, hogy jobban érezzem magam.... Mindegy, majd elmúlik. Zsolti jókedvű volt és ez a lényeg. Majd jövőre biztosan kapok tőle egy nagy puszit és ölelést is. Az lesz csak igazán anyák napja számomra....
- Még sok mindenről szerettem volna beszámolni, de mivel a gép nem működik rendesen, nem tudtam leírni, mikor jött az ihlet. De nézzétek meg a képeket a Picassán, azok többet is mesélnek az elmúlt napokról....
- Boldog anyák napját kívánok nektek Édesanya, Mama, Krisztina, Jutka, Judit, Otília, Kinga, Kati, Réka, Cica, és boldog anyák napját kívánok azoknak a kismamáknak is, újdonsült és már tapasztalt édesanyáknak, kiket nem neveztem meg, de e sorokat olvassák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése